Csak ne szidjuk a magyar tömegközlekedést

ugyanis idekint olyan dolgok esnek meg, amiért otthon már lehet lincselték volna a vezérigazgatókat. 3 napig megállás nélkül havazott. Gyönyörű volt, tényleg. Már csak azért is múltidő, mert a mai 5°C-os hőmérséklet mindent elolvasztott, de még a csúnya latyakot is (hála). A megállás nélküli havazás egyik negatív következménye az lett, hogy a nemrégiben vásárolt szép kis csizmám beázott. Így, kinéztem egy gyerekhótaposót, egészen gusztustalant, de olcsón adták, volt 39-es méretig, nekem meg még annál is kisebb a lábam :), úgy véltem, a célnak megfelel, hogy ne fagyjanak le a lábujjaim a várakozások és suliba séták során -mert ugye a biciklit egyelőre szabadságra küldtem. Neki is vágtam a real-nak, ami egy külvárosi ipari területen van, na de azt ne gondoltam, hogy ilyen messze. Kezdődött azzal, hogy rossz buszra szálltam, így gyalogoltam 20 percet a hófúvásban, rossz kabátban (mert a régi kabátom volt rajtam, aminek most már végleg tönkrement a cipzárja), szoknyában a realig. Fázni nem fáztam, mert a bokáig érő hóban való menetel eléggé keringette a véremet, csupán hóemberként jelentem meg a bevásárlóközpontban. (ugyanaz mint nálunk a tesco, csak németben). Persze, kiderült, hogy a kiszemelt gyerekcsizmáimat elkapkodták: "Ilyen időben!" -mondta az egyik eladó. Na de végül megvettem ezt, ami szintén olyan árban volt, mint a kiszemelt gyerek hótaposó. Egészen retro, gondoltam, anyám szívrohamot kap, ha meglátja, de nem tette, azt hiszem...
A gyerekek a suliban, csak azt mondták, Coooler Stiefel, Frau Molnár! :) Na, ha ők mondják, akkor cool. :)

Mire kiértem a bevásárlásból, láttam is hogy egészen jól időzítettem, mert épp' jönnie kell a busznak. 20 perc topogás után beálltam a real alá, ahol mások is, mint kiderül, szintén a buszra vártak. 50 perc múlva meg is érkezett egy busz, nem tudni melyik az elmúlt két kimaradt közül. A gond csak az volt, hogy nekem erről át kellett szállnom egy másikra. A másik buszmegállóban is sikerült vagy 50 percig fagyoskodni a szakadó hóviharban, majd jöttek emberek, akik közölték, hogy "nem jön már több busz". Remek. Este 7 óra volt, és csak úgy leállatják a buszjáratokat?! És a várakozók többsége ugyan mérgelődött picit, de korántsem volt úgy kiakadva, mint ahogy azt otthon szokás ilyenkor.

Kb. fél óra buszútra laktam onnan. Gondoltam, ha nekivágok a hóviharban, talán másfél óra alatt hazajutok. Vagy 2 hét múlva, megtalálják a nyomozók a kiolvadt tetememet. Így végül arra jutottam, hogy szeretnék még élni :) és felhívtam Marionékat, hogy megmentenének-e. Megtették, így mikor hazaértem, fél óráig nyomtam a forró vizet a lábujjaimra, hogy életre keltsem őket. Mondanom sem kell talán, megfáztam rendesen.

A legutóbbi magyar órát élvezték a gyerekek: keresztrejtvényeztünk, meg "oben-unten"-eztünk, természetesen magyarul, illetve felolvastam nekik egy magyar népmesét, természetesen németül. :) Ismét gyakorolgattuk a gyümölcsöket: egy-kettő csodaszépen ki tudja ejteni az alma, körte szavakat. Majd felveszek párat videóra. :)

Koch-Back AG-n Lussekatter-t készítettünk. Ez egy svéd, Luca-napi sütemény, mert a svédek a Luca-napot nagy becsben tartják és ünneplik, mint a fény ünnepét. Frau Lagemann lebetegedett, így ismét egy másik napközissel és egy Praktikantinnal csináltuk az AG-t, és sikerült megint egy negyed órával előbb befejeznünk. :) Nagyon jók vagyunk, megállapítottuk. ;)

Holnap közös főzőcske lesz Marionékkal. Pörköltet készítünk, mert már Jens párszor említette, hogy úgy enne, és kitalálták, hogy főzzünk közösen. Szerdán pedig a szomszéd néni és bácsi, akiknek egy vakond van a garázsajtajukra festve, meghívtak, minket is, a garázsukba egy iszogatós, beszélgetős partíra. :) Hétfőn meg ugye a soest-i Weihnachtsmarkt a kollégákkal. Ahogy elnézem, következő héten a társaságom átlagéletkora bőven 40 felett lesz. :)
De 6 nap múlva otthon leszek. 6 nap!!! 

Éljenek az idegennyelvek!

Jujj, de elmaradtam megint az írással. Azóta már egészen sok minden történt, többek között, hogy már tudok a bal oldalamon (is) aludni, és már csak ha nagyon mélyre hajlok, akkor fáj a bordatájékom. Meg kutyorog. :-O Lehet ráestem egy békára, és az belém olvadt valahogy?! Bár, akkor 5 réteg ruhán kellett volna átnyomnia magát... mégsem annyira lehetséges. :)
Túl vagyunk egy Katharinás összetűzésen is: persze, megint a háztáji munkák miatt. Lassan rájövök, hogy tisztaságmániás vagyok. A lényeg: berágtam, hogy haltól bűzlik a hűtő, mert a szardíniát meg a rohadó uborkát csak úgy "meztelen" tette be, és hogy hajat mosott, de nem tudom mivel, mert mintha homok lett volna a zuhanytálcában utána, és természetesen még másnap sem tűnt el. A lényeg, hogy morcos voltam, de nem szólatm, mert már elegem volt ebből. És a hello-n kívül nem igen szóltunk egymáshoz. Aztán végül rákérdezett, hogy minden oké, és megbeszéltük. Mondta, hogy oké, megpróbál odafigyelni: persze, szerintetek azóta megtisztult a zuhanyzó vagy a hűtő?! Persze, hogy nem. Hát most akkor aztán nagyon megoldódott a dolog!

Ezen kívül megint jártunk Elenivel Düsseldorfban, persze jégidő volt, de ez nem gátolta meg abban a népetp, hogy távol maradjanak a Rajna mentén szervezett síversenytől. Annyi ember volt, hogy Juliot (ejtsd: Dzsulio) valahol a Karussel és a Bratwurst bódé közöttel is vesztettük egy kis időre. Julio, Noémi olasz barátja, aki autodidakta módon tanulja most a németet. Így a beszélgetések vele egy hármas (néha négyes) nyelvmixtúrából állnak (német-angol-olasz és magyar szavak). De tök vicces, mert nincs olyan, amit ne értenénk meg. :)

Düsseldorf, Észak-Rajna Vesztfália tartományi székhelye. Méltóan lehet az, mert nagyon szép város, és eddig nem sokat láttam belőle. Minden, kicsit szebb város után rájövök, hogy Dortmund nem az. A szépséget nálam a régi vonal képzi, ami Dortmundból erősen hiányzik, ugyanis a várost a háborúk alatt lerombolták, és azóta  újjá építették, de semmi ó-városi negyede nem maradt fenn.

A várost átszelő csatorna, valamint Eleni és a húga, akinek a neve: Despoina (ejtsd: Despina)

Despoina, Eleni, Julio, Noémi és én

És mondhatni, a hetet a mínuszok mellett az idegen nyelvi sokk is megpecsételte. Főleg arra döbbentem ismét rá, hogy szinte lassan a nullával egyenlő a német tudásom. De nem a tudásom szintjét tekintve, hanem a gazdasági, kulturális helyzetet nézve. A német nyelv egyedül már nem sokat ér, kell az angol is. Erre minden esetben, mikor különböző nemzetekkel találkozom, rájövök. Bár Elenivel pont ez a közös bennünk: mindkettőnk első idegen nyelve a német, és a második az angol. A lényeg, hogy Eleni által, aki a düsseldorfi találkozón ismert meg jó pár embert, kik szintén  Dortmundban asszisztensek, én is megismertem őket. Hát, magamba is mélyedtem akkor, hogy van még mit képeznem magam. Mindannyian szuperül beszélnek németül, és emellett persze még egy nyelvet, ami az amerikaiak és az angol lány tekintetében nem az angol volt. Nagyon jól éreztem magam, és tökre örültem, hogy ők mindnyájan júniusig maradnak. Így ha Eleni 1 hét (!!!) múlva elmegy, akkor sem leszek annyira elhagyatva. Na meg Noémi is marad május végéig.

Ezzel a nemzetileg színes csapattal a kávézás után elmentünk még egy forralt borra a Christmas marketre :), ahol ÉN is ittam egyet, de nem fogom erőltetni a dolgot. Nem éreztem utána túl jól magam az éjszaka, mert eléggé csavarta a gyomrom. No, de 8 év után talán megbocsátható 2 dl forralt bor. :)

Eleni (Görögország), Sarah (Nagy-Britannia), Depoina, Chris és Luke (USA), Arturo (Spanyolország) és hát ki más (aus Ungarn)

A suliban minden a régi. Karácsonyi ajándékozás is van/volt, amiről még nem is írtam, azt hiszem. Mindenkinek, kb. 5€ értékben kellett vásárolnia ajándékot, de nem ám bármilyet: a lényeg, hogy "K"-val kezdődjön. :) Azt, hogy miért K, nem kell nagyon túl gondolni: valaki mondta az ábécét, és itt állították meg. Én voltam az első Kandidat, aki húzott, méghozzá egy konyhai kötényt (Kochschürze), de még magyarul is oké a K :) Nekem vásárláskor minden járt az eszemben: Kaktus, Kerze (gyertya), Klopapier (WC papír), Klebstoff (ragasztó), de végül, esésem és fájdalmaim miatt, a legelső K-val meglátott dolgot vettem meg: egy téli macskát (Katze). Azt hittem, hogy nem voltam túl nagyvonalú, de mikor ma valaki valóban gyertyát és tegnap pedig kartondobozban lévő könyvjelzős kalendáriumot és csipeszt kaptt, akkor rájöttem: talán túl nagyvonalú voltam mégis :) Na és arra is, hogy ügyesen húztam. ;)

S bár tényleg jobban vagyok bordáilag, nátháilag viszont elég rosszul. Napi 3 liter forró teát iszom, és vagy 5 mandarint is eszem, de nehéz kijönni belőle úgy, hogy az osztály 80%-a krákog, folyik az orra, nincs zsepije, tüsszög, boááá. Elég higéniátlanok bent a körülmények: se zsepi, se szappan..., és vannak olyan gyerekek, akik annyira büdösek, mint egy csöves. Sajnos ez teljesen komoly, borzalmas, egy - kettő. Elbeszélgetnék a szüleikkel, hogy talán figyelhetnének egy kicsit a gyerekükre.

Végezetül pedig: járt ám nálam a Mikulás! Reggel isibe sietve a lépcsőn várt ez a kis csomag. Kicsit most meg is illetődtem, úh. remélem még a héten sikerül elkapnom, hogy megajándékozzam süteménnyel, amit majd elkészítek, valamikor.

A jövő hétfőn megyünk a tanári kollégiummal Soest-ba, a Weihnachtsmarktra, meg vmi régi kolléga látogatóba. Bizonyára szuper izgalmas lesz (nekem), de remélem vhogy beleolvadok a közösségbe.
Egyelőre más konkrét nincs is, csak az talán, hogy jövő pénteken hazautazom?! :D Kereken a 100. napon, amit idekint töltöttem. :)

És még egy kép, csak hogy ihletet adjak, mivel kényeztessétek magatok a hideg napokon:

Forró kakaó (de nem instant) tejszínhabbal .... nyammm

Ja, a koszorút meg én készítettem ;)

P.S.: A karácsonyi bögre nem külön erre az alkalomra lett véve: itt csak karácsonyi bögrék vannak, meg azt hiszem egy fogrovosi is ;) 

Foltocska

80 nap alatt

sikerült tegnap először komolyabb kárt tennem magamban. Ahogy az apai vér és a gének diktálják, nem szabadulhatok meg az esésektől, zúzódásoktól, lila foltoktól. Tegnap reggel, a busz felé igyekezve, amint kikanyarodtam az egyik főbb útvonalra itt a lakóövezetemben, a bringa hátsó kereke kicsúszott alóla, én meg estem, és mivel a kabátom ujja beleakadt a kormányba, így még csúsztam is egy pár métert a bicajjal. Egy jó pár helyen megütöttem magam, de főleg a bordáimat, úgyhogy mindenféle mozdulat, levegővétel és olyan ösztönös dolgok, mint tüsszentés, vagy lehajlás elég nagy fájdalmakkal járnak. :S Az éjszakám sem volt túl jó, nem igen tudtam sehogy aludni, főleg háton ment csak az alvás, de akkor is fájt a levegővétel. Nem hinném, hogy eltört volna a bordám, akkor minden még fájdalmasabb lenne.A bal oldalam most egészen szép színekben pompázik: a térdem alatt egy jól megtermett zsemlényi lilás zöld folt virít, a combomon kisebb zöld foltok díszelegnek, és a karom is fáj, ha mozdítom, de megnézni nem tudom, mi  rejtőzhet ott. :)

Tegnap a suliban úgy jó pár órával el voltam késve mindig magamtól. Mire észbe kaptam, már vége is volt valaminek. Ez azért lehetett, mert most mindent felére lassítva csinálok :). Tegnap az iskola összes embere karácsnyi barkácskodott és sütött: a suli csupa finom sütemény után illatozott. Mi is, főleg ablakdíszeket készítettünk. Jöttek anyukák is segíteni, úgyhogy egészen ünnepi hangulat volt már, csak zene nem szólt :S

A képen Frau Schumacher és a gazemberek: David, Fabio, Lars és Jonas :)

Nálunk csillagok, plüssmacival, hintalóval, almával és fenyőfával töltött Mikuláscsizma, valamint mézeskalács készült, természetesen papírból. :) Ehető dologként a szülők és gyerekek által készített Plätzchen sorakozott fel, ami valójában linzer (Perfektíva persze tudta, mikor meséltem neki, hogy nem tudtam teljesen, mi az).

Az ablakokban az elkészült csizmák képe, illetve árnyéka: nagyon hangulatos volt :)

Ma Elenivel találkozom, de azt hiszem, átteszem holnapra. A munkát lemondtam a hétvégére, korlátozott mozgásképességem miatt :)  és emiatt sem fogok ma időben bejutni a találkára. 

Szép hétvégét és kellemes első Adventet mindenkinek! 

Csak egy gyors

Akit nem értesítettem volna sehogy sem, akkor itt "erfahrenelheti", hogy 15 héttel hosszabbodott "A Küldetésem" :) Ma nagyon hosszú napom volt, és még mindig fenn vagyok. 6kor keltem, suliban 5 órát voltam, ebből egyet én tartottam, majd rögtön Unnából Dortmundba mentem, dolgozni, ahonnan 8-ra értem haza. Egyedül voltam ma, ami azt jelentette, hogy a főnökasszonyon kívül nem volt más személyzet rajtam kívül. Erős megpróbáltatás volt: sikerült egyszer dupla Cappucino-t csinálnom egy helyett, és szolgáltam fel teát csésze nélkül :D De remélem belejövök a sürgésbe, kemény, szellemi munkát igénylő feladatok is vannak (pl. gyors fejszámolás németül :D)

A mai magyar órán rátértünk kicsit komolyabban a magyar nyelvre. Persze nem az -ikes igeragozást vettük, csak mondtam nekik, hogy ha szerepelni akarnak a homepage-en, akkor magyarul kell tudniuk beszélni. Na, így ki is térnék a filmre. Valójában kicsit túloztam, najó, nem is kicsit: megtalált Frau Pfützner, az igazgatóhelyettes (ami szó sosem jut eszembe németül, mindig csak az, hogy Vertreterin, de szépen mondva "stellvertretende Schulleiterin"- csak hogy bővítsem tudásotokat!), hogy a suli honlapra lehet videókat is feltölteni, és hogy levideózná, ahogy a gyerekek magyarul beszélnek. Na, gondoltam magamba, azt videózhatod, öcsém, ha van rá időd, mert hogy ezek aztén nem sokat tudnak, főleg, hogy nem is erőltettem nagyon a beszédet. Mondtam, hogy persze, de akkor még gyakorolnunk kell. Erre ő: hát már azért egy pár órája tartok magyar órákat! Jó hogy nem számon kérte, hogy akkor mégis milyen szavakat is tanultak eddig, és milyen témakör jön most?! :) Frau Pfütznerről pedig tudni kell, hogy olyan mondatokban beszél, amit nem értek elsőre, de néha másodjára sem. Olyan német kifejezéseket használ, amik csak hosszas gondolkodás után nyernek némi értelmet csepp agyamban. Így volt ez utóbbi ominózus beszélgetésünk során is, miután megbeszéltük, hogy oké, akkor videózhat, mondta, hogy jó, adjak majd neki szignált. Én meg visszakérdeztem, hogy mit kell adnom? Erre ő, hogy hát szóljak majd, ha jöhet. Na, hát ez a szignál (-jel) dolog nem esett le elsőre. Úgyhogy Frau Pfütznerrel ilyen csodás beszélgetéseket "vívunk": ő megpróbál velem megértetni valami tök egyszerűt valami tök bonyolult nyelven, én meg megpróbálom kisakkozni magamban, miről is beszélgethetünk épp. :D De főleg csak szakmai dolgokról szokott szó esni, így alapból kizárom a "Milyen volt a hétvégi bulid?" és hasonló kérdésköröket: ez nem szokott szóba kerülni. :)

Így ma Eszterláncoltunk, Zimme-zummoltunk, bemutatkoztunk egymásnak és "megtanultuk" a "Milyen gyümölcs van ma?" kérdésre adható lehetséges válaszokat. Csak hogy értsétek: igen, nem túl szép magyaros mondat ez, de erre lehet úgy válaszolni, hogy nem kell tárgyesetet vagy bármi más ragozást használni. A gyümölcsök pedig mindig jönnek, mint odahaza az alma: de itt szorgos anyukák bevállalják, hogy felszeletelik, meghámozzák, kandírozzák :) a szállított gyümölcsöket. Így almától, szilván át, szőlőig mindig van mindenféle, egyszerre több gyümölcs is feldarabolva egy dobozban. És hogy a német gyerekek ízlését is reprezentáljam: a répa és az alma fogy ezerrel, a banánt alig eszik. Érdekes, nem?!

Tehát abban reménykedem, ragad valami rájuk, de talán van remény, mert ma két kölök úgy jött be az órára, hogy "Jó reggelt!" (dél volt, amúgy) és hogy "Szia", mindezeket perfektül artikulálva. És folytattuk az "Ungarn-Mappe" elkészítését.

Mindemellett: Süleyman megmakacsolta magát, és nem mindig csinálja ELSŐRE, amit mondok. Ugye milyen rossz ez a gyerek?! :D. Marek-ot egészen gyermekemmé fogadtam, lassan szimbiózisban élünk, mert minden órán mellette ülök, és magyarázom neki külön, mi is a teendő. Jön is már szünetekbe is oda, hogy hallo, és mosolyog rám. NA meg bohóckodik, mondtam is neki, hogy bohóc, kinevetett. :)
Frau Göbbleküpple (tudom ám a rendes nevét... :)), aki igen vallásos, állandóan szentekkel traktál, Szent Erzsébet kapcsán, hogy tudom-e hol született, mert hogy Magyarországon született blabla. Majd az egyik szünetben betalált, hogy majd ha kicsit több időm lesz, meséljek már neki arról, hogy mennyire működik nálunk a katolikus vallás, mert hogy a nemtudomkije Magyarországon él, és hogy az ilyen keleti blokkokban, ahol szocializmus volt, ott nem is igen gyakorolják már a vallást. Na, hát igen jó emberére talált mondhatom. Kezdjem azzal, hogy ateista vagyok, hátha nem is kérdez tovább?!

Hát ezek történnek mostanában a suliban.
Most pedig tán nyugovóra is térek, bár egész jó alkotófázisban vagyok, ahogy vissza-visszaolvasgatom szavaim. :)

Ölel és csókol mindenkit, Frau Molnár, a heynekenweg-i házirabszolga :)

Weihnachtsmarkt, terrorveszély és a "Ceasar-kutya"

Igen rég írtam már, de pár napja gondoltam bele, hogy lassan november vége van. Nem tudom, mikor szaladt el így az idő, és hogy én mégis hol voltam, hogy észre sem vettem. A nem írásomnak oka lehet az is, hogy kevesebbet jutottam el odáig, hogy az e-mailek és közösségi hálók csekkolása után még írni is legyen időm. Dolgozom ... Úgyhogy suliból rögtön oda szoktam menni, és olyan 8-9 felé érek haza, ekkor már csak arra van energiám, hogy még nagyjából összepakoljak másnapra, mert 6kor már kelni kell. Másik oka, hogy nem írtam, talán az lehet, hogy mostanra már minden megszokottá vált: nem érdekes már annyira az, hogy Fachwerkhausokat látok, vagy hogy az iskolában milyen más a rendszer. Természetesen biztos akad még felfedezni való, csak odáig nem jutok :)

5 napja megnyitott a Weihnachtsmarkt, és 5 napja kellett volna hírt kapnom, hogy maradok-e tovább, vagy sem. Ma kaptunk egy mailt, hogy ezzel nem tudtak foglalkozni, mittudomén milyen bajok miatt, de HAMAROSAN értesítenek. Ez a hamarosan azt hiszem elég szubjektív fogalom, így nem reménykedem abban, hogy a héten talán lesz ebből bármi is. Mindemellett Marion és a suli is kétnapi rendszerességgel érdeklődik a meddig? felől.
 De a Weihnachtsmarktra visszatérve: nagyon nagy, és rengeteg (már most) az ember. Vagy 5km-en keresztül ehetsz haltól kezdve kolbászig mindent, sőőt még felmosólapokat is lehet kapni a ringlispiellel szemben. :D Egészen búcsú hangulata van az embernek a sok hintától, meg a szivárványszínben pompázó karácsonyi műházikóktól, ahol vagy épp a Mikulás bújuk be a kéményen és a feje már a másikon jön ki, vagy a kékfényű hó csúszik le a háztetőről. Giccsparádé XXL-ben.

Aztán egyik nap bezsélgettünk Katharinával, mert hogy mindig erősen hangoztatja, hogy majd ide menjünk meg oda, meg tök jó, de én már csak bólintok, hogy jó, persze, tudom, csak a szája jár: mindig lemondja, ha épp aktuális, vagy elfelejti vagy hasonlók. Így mosolygok neki, azt slussz. Na  a lényeg, hogy a minap is előtört belőle ez a szociális mozzanat, hogy csináljunk valamit a hétvégén. Én mondtam, hogy a Weihanchtsmarkton körbejárhatnánk, mert eddig még csak átsétáltam az egyik kereszteződésén. Erre ő, hogy NEEM, oda most nem lehet menni, mert hogy terrorveszély van, és hogy fokozottan őrzik meg bla bla. Nem igazán értettem, ami nem újdonság, mert szokott cifrákat beszélni. Megint bólintottam, hogy oké, oda akkor nem, de nem igen hittem, amit mond. Már csak amiatt sem, mert - talán nem is írtam még- mikor Marionék kutyavásárlásra adták a fejüket, Katharina is nagyon benne volt az ügyben. Aztán kérdeztem is tőle, hogy ugyan milyen kutyát vesznek: erre pssszst, ez titok, csak Marion meg ő voltak nézegetni, és még nem is biztos hogy lesz, de meglepetés lesz, egy kölyök Ceasar kutya. Jaj, mondom a pici fehér? Igen- mondja K. Na, akkora titok volt, hogy másnap már meg is volt a kutya. :D Én csak 1 hét múlva láttam a kutyát, mikor mentem le lisztet kölcsönözni. Azt mondja Marion: gyere be, itt alszik. Bemegyek, keresem a kis fehér gombócot, sehol nem látom. Mondja Marion, épp alszik, és a kanapéra mutat. Na, a kanapén egy már kifejlettebb (tehát nem kölyök) németjuhász- agár szerű, FEKETE kutya feküdt. :D Ebből kiindulva nem igazán hittem Katharina terrorriadalmának. De aztán mikor jó anyámmal értekeztünk, ő is mondta, így már hihetőbbé vált a dolog. :)


Katharina és a háztartásról lassan egy könyvet írhatnék ám. Nem tudom, ez a lány hogy élte túl, mikor egyedül élt, vagy legalábbis felügyelet nélkül: szerintem a Holdról jött, már lassan mást nem tudok elképzelni. Múlt héten szénné égetett egy edényt. Természetesen az edény volt a szar, mert 5 PERC (!!!) alatt odaégett benne a tej. :D Ez a mániája, hogy feltesz valamit főzni, majd bemegy a szobába, és magára csukja az ajtót. Az meg ott fő, majd ég. Az edény sorsa a kuka lett, azóta sem vett újat. Másnap el is vettem a közös dolgokból a grazi müzlis tálam. Levágnám a haját, ha történne azzal valami! Én este, hát volt már 10 is, arra értem haza, hogy súrolószerbe áztatja az egész főzőlapot. Nem szóltam neki, hogy az nem túl nagy ötlet, mert rászárad. Ott állt vagy 3 órán át, aztán meg mosogatta egy 1 órán át, hogy leszedje. Természetesen a vége az lett, hogy másnap, mikor főzni vagy csupán tiszta edényt szerettem volna a mosogatóról levenni, még át kellett mosnom egy jó párszor, hogy ne kapjak vmi mérgezést a súrolószertől. Megáldott vele az ég.

Megyek főzni, mert a menzakaját lemondtam: nem is annyira finom, hogy azért fizessek, és ha bent eszem, le is késem a buszom, és várhatok 1 órát a következőre.

Pussz mindenkinek, és írjatok, ha van időtök: akár ide, akár mailben.

5 nap

és kiderül, hosszabbítják-e, és ha igen, hány héttel a szerződésemet. Amitől függ, hogy hány asszisztens (magyar) szeretné hosszabbítani a kint létét. Ennek függvényében ítélnek meg heteket. Így nagy valószínűséggel hosszabbodik az enyém, de az nem biztos, hogy az év végéig.

Az elmúlt két hét sűrűsége jól összemosta a napokat, és most eszméltem rá, hogy már november közepe lesz, és hogy kb. 1 hónap múlva repülök haza. :) A naptáram szerint 66 napja vagyok kint. :) Már olyan izgalommal kezdem várni, hogy hazamehetek, mint a gyerekek a Mikulást. :)
A keddi napi helyettesítésem egészen jól ment már. Azzal kezdődött ugyan, hogy a másik másodikból beállított 10 gyerek, hogy az osztályuk szét lett bontva, így ők jönnek ide. Kicsit elhűltem, erről nem igen tájékoztattak. De megoldottuk. 36 német gyerekkel dolgoztam úgy, hogy ebből 10nek volt saját feladata, amit persze nagyon nem csináltak, a beszéd jobban ment. :) A csend fogalma átértékelődött erre az órára, páran nyavalyogtak, hogy "es ist mir zuuu laut" én meg mondtam, hogy bocs, most szokj hozzá. :D Mindemellett ők is pofáztak, akik nyavalyogtak, szóval úgy voltam vele, nem érdekel, ennél többre nem vagyok képes: 3szor végigrágtuk a szabályokon magunkat, miszerint csendben és egyedül dolgozom, a saját feladatommal törődöm, aminek a következménye az lett, hogy leültek és folytatták tovább a csacsogást. Az a módszer, hogy akkor most mindenki feláll, itt nem működik, mert hogy alapból nincs osztály vigyázz, így mikor mondtam, hogy akkor most mindenki feláll, nem is értették: kb. annak tudták be, hogy vmit akarok mondani, de magam sem tudom, mit, így letojtak :D A lényeg: túléltem, és ők is, kicsit zajosan, de 36 gyerekkel talán ez megbocsátható. :D

3 és fél napja szakad az eső. :)

Szerdán áztam el először, mikor visszatértünk a lampionos felvonulásból. Hát, elég rövidke volt maga a felvonulásos vezetés, a cseppkőbarlangról nem is mesélt a vezető. Gyerekekre tervezett Márton-napi vonulás volt, főleg, ismered-e Szent Márton legendáját. Kezdődött azzal, hogy egy denevérnek öltözött csaj konstatálta, hogy világos lett a barlangjában, és hogy gyerekek vannak ott. És kezdődött ez a kérdezz-felelek játék a színészek és a gyerekek között... :D Majd a barlangon végigmenve jött egy zenész, akit koldusnak hittek a gyerekek, aztán a várva várt koldus is megjelent és végül a "daliás" Márton katona is, akit mindenképpen már Szent Mártonnak mondtak a kölkök. :D És véget is ért a vonulás. Az összes lampionnak annyi lett, mind elázott az esőben, meg én is, amíg hazatekertem.

Csütörtökön, mivel elaludtam, így bicóval mentem egész a  suliig. Ez azért különleges, mert 1 hónapja csak a buszig tekerek el. Gyönyörű őszi volt az idő, és tök jó volt újra az erdőn meg a földeken keresztül menni. Láttam, hogy a birkák ott vannak mellettem kiterelve a mezőre, és egy kutya, nagyon komolyan véve a feladatát, őrizte is a nyájat: nagyon édesek voltak. :)
Aztán úgy délután fele kezdett is beborulni, keményen fújt a szél, és így, mire hazaértem, a kabátom ujjából csavarni lehetett a vizet.

Tegnap és ma is folyamatosan esik, úh. nem kívánkozom ki, de ma már nem ártana levegőznöm. Mindamellett, hogy téli csizmát és farmert kéne vennem, ezek egészen sürgős dolgok, mert a csizmám beázik, a farmerom meg megreccsent. (nem nevetni :))


És felétek, kedves blogkövetők, mi a helyzet? Szívesen olvasnék továbbra is pár sort, ha van időtök írni!


Üdv mindenkinek

Képek

Eljutottam odáig is, hogy képeket töltsek fel újra a Picasára.

Lettek új albumok: Köln-Bonn-Comeniustreffen és Dortmund névre hallgatnak. Valamint bővítettem a Sonnenschule és a Heim albumokat is. A képek mellett igyekeztem mindenhová képaláírást is fűzni, hogy élvezetesebb és információ-dúsabb legyen a nézegetés :)

Csók

Orsi

u.i.: A képek a blog bal oldalán levő képek felirat alatt lévő minikép rákattintásával érhetők el.

Életjel

Ennyire futja most, de nem feledkeztem el rólatok, csupán az elmúlt hetekben felgyorsult az élet. Nagyon röviden, volt ugye Bonn, meg a találkozó: izgalmas volt, és jó volt hallani mások történeteit is, kivel-hogy bánt el a sors az asszisztensi munka során :) És azt is "jó" volt hallani, hogy másoknak sem megy oly könnyen a barátok szerzése, pont azokból az okokból kifolyólag, amiért nekem is nehézkesebb volt (idős tanári kar, nincs kedv az egyedüli utazgatáshoz stb.). Elenivel lassan úgy leszünk, mint borsó meg  a héja. Najó, azért mégsem, de az elmúlt hetekben, mióta ismerjük egymást, elég sok közös programunk volt. Aztán az elmúlt héten, Bonn és Dormtund közti vasútvonal tüzetes megismerése mellett (ugyanis napi kétszer ingáztam oda-vissza, mert Szilvi barátnőm meglátogatott idekint) nem is igen aludtam. A héten nem volt olyan nap, hogy éjfél előtt hazatértem volna. Hétközben Bonn, meg suli, meg Szilvivel városnézés. Hétvégén színház vagy mozi Elenivel. Nagyon élvezem, hogy végre nem kukulok itthon. :)

Mindemellett a héten nem mehettem Düsseldorfba, mert helyettesítenem kell Beatrixot a 2-ban. Ma már túlvagyunk az 1. napon :), bekeményítettem, mert dumálnak egész végig. Holnap kíváncsi leszek, mi lesz belőle. :) Úh. a düsseldorfi kirándulásról le kellett maradnom. És, ami még jó hír lesz, talán, ...

Tudom, hogy nem sikerült túl izgalmasra, elnézéseteket kérem. Egyelőre ott tartok, hogy remélem, túlélem a hetet, mert már most hulla fáradtnak érzem magam. Szerdán már lesznek Beatrixék, mert hogy PISA-ban vannak, ezért kell helyettesítenem. Mindamellett pedig ezt totál nem szabadna, vagyis a bonni találkozón elmondták, hogy ez illegális, csupán a felelősségvállalás miatt sem szabadna nekünk egyedül órát tartani, úgy, hogy senki nincs ott. PISA-ban meg azért vannak, mert 3 partneriskolával (olasz, magyar, francia) együtt is benne vannak vmi Comenius projektben, és azon dolgoznak. Abba én is belesegítettem az Obstsalatos képeimmel, meg a megszerkesztett oldallal a nemzetközi Kochbuch-hoz. :)

Szerdán megyek a 2-osokkal egy cseppkőbarlangba Márton-napi felvonulni. Erről már írtam is, talán annyit, hogy félek a rókától. :) Mostanában már a helyi járatokon is rosszul szoktam lenni :S

Remélem megelégedtek ennyi írással is.

Pussz mindenkinek így 2 hónap távlatából :)

Frau Molnár :)

Hol is folytassam?

Talán ott, hogy ma esőnap miatt elmaradt a düsseldorfi kirándulásunk Elenivel. Tegnap viszont sikerült 2 és fél órűt eltöltenünk az U-ban. Méghozzá abban az U-ban, amelynek 8 szintjéből egyelőre csak 2 látogatható. :D Két kiállítást néztünk meg: az egyik neve "Orange im U" volt, és a kiállítók csupán a narancs színt vették elő, és gyűjtöttek be emberektől narancssárga színű tárgyakat, és készítettek velük beszélgetéseket, miért is fontos számukra az a tárgy, mit jelent, kitől van stb. Főként a narancs szín megjelenése a 70-es években volt a domináns vonal, hogy ez a szín jelentette a modernet, az áttörést. Tök jó kis tárgyak voltak ott, és egy-kettő belőlük otthon is van, a mi háztartásunkban. :)

 A másik kiállítás, az állandó, a nemrégiben az U-ba költöző Museum Ostwall (MO - hmmm :)) kiállítása volt. Ez már jóval az elvont és a beteg határát súrolta, az olyan "műalkotásokkal", mint a penészes sajt szétlapítva egy fólia mögött, aminek még a neve is ez volt :) De végignéztük.

A halott város mesét pedig hallantotok kell. De a legjobb lenne látni. Hátborzongató. Szóval. Mostanában úgy járok oskolába, hogy eltekerek Kamen-Methlerig: ez egy vonatállomás Kurltól nem a belváros irányába. De, hogy jobban szemléltessem, bevágok nektek ide egy képet.

A- itt lakom én
B - ide tekerek le, mert innen indul közvetlen busz majdnem a suliig
C - a halott városrész

Annak a terültenek a neve Landesstelle, és úgy lettem rá figyelmes, hogy a busz keresztül megy rajta, van is ott 3 megállója. Amint beérünk arra a részre, olyan, mint egy átlagos kisvárosi rész, teli házakkal, játszótérrel, bolttal, ovival és iskolával (aminek még sportcsarnoka is van). Az egyetlen, ami hiányzik, az az élet, ugyanis szinte senki nem lakik a házakban: semelyik házban nem ég villany, nincs függöny, semmi. A házak elég modernek, és karbantartottak, mégis látszik, hogy nem ápolták őket évek óta. Félelmetes, nagyon. El sem tudtam képzelni, mi történhetett itt, miért nem lakják emberek ezt a területet. Majd olvasgattam és utána kérdeztem. Kiderült, hogy ez a tábor, úgymond, azon németek számára épült, akik Lengyelorszgból, Oroszországból stb. visszatértek az anyaországukba. Ide érkeztek, hogy a kezdeti lépéseket megtehessék az új életükhöz. A gyerekeik itt jártak oviba, iskolába, majd idővel innen elköltöztek. Mára már szinte mindenki, és üres ez a rész. Még ma sem tudja eldönteni a város vezetősége, mi legyen ezzel a résszel. Majd írok nekik az ötletládába, hogy tartsák fenn magyar társaimnak, akik kijönnének ide. :D

A mákos guba továbbra is akkora sikernek örvend, hogy csuda. Jött egy napközis nevelő hozzám, hogy szeretné megkapni a receptet, mert egy anyuka szeretné kipróbálni. Hát kérem, azt hiszem, mindent megtettem a jó hírnevünk érdekében. :)

Munkavállalásim továbbra sincs, főleg azért, mert nem jutottam vissza a munkaügyi hivatalba. Telefonon kétszer is hívtam, két napig, de senki nem reagált. Nem mintha munkaügyben ly sokan válaszolgatnának...

Az elkövetkezendő heteim meglehetősen sűrűk lesznek: kezdődik 2-ával, mikor is Bonnba utazom a Comenius találkozóra. Ez a program 2 és fél napos, mondjuk rá, és ott alvós. Viszont jön Szilvi barátnőm a fősuliról, így én semmiképp' nem alszom ott. Szóval 2-án este zurück. Majd 3-án vissza Bonnba, már Szilvistül és este zurück. 4-én suli van, úh. oda megyünk, méghozzá csütörtök, tehát 4-ig ott leszünk a főző szakkör miatt. 5-én frei vagyok, úh. aznapra majd kiderül, mit nem láttunk még és mit lenne érdemes. :)
Aztán 6-7-8-9-én Frau Grothe többedmagával Pisában lesz, egy másik Comeniusos program miatt, így meglehet, hogy helyettesítenem kell az osztályában. Azonban kaptunk a düsseldorfi külföldiekért felelő irodától vagy nem is tudom mitől szintén egy programajánlatot, ami három napos. Eredetileg november 3-5-ig tartana, de az egészen jól ütközik a bonnival. Kaptam is Bonnból levelet, gyönyörűt, kb. fenyegető célzattal, hogy tudják, h. Düsseldorf is ajánlott egy programot, de felhívják a figyelmem arra, hogy az övék kötelező, így mondjam le azt. :D Vicces. Na a lényeg, h. Düsseldorf adott újabb ajánlatot :) -  november 8-10.ig szintén lehetne ilyen Studienkursra jelentkezni, csak most nem tudom, hogy a suli elenged-e, mert ha helyettesítenem kell?! Hmmm, besűrűsödtek. Persze, máskor hetekig semmi. És még egy extra, hogy 10-én mennek Frau Grothe-ék egy cseppkőbarlangba Márton napi felvonulni. Tök érdekes lehet, és engem is hívtak, hogy menjek. Durva, hogy kikötötték: csak elektromosan működő lampionnal lehet menni. :) Az viszont nem túl vonzó benne, hogy busszal mennek oda. (boá) Nem tudom, hány órás az út, de mindenképp kerítek vmi daedalont, mert ropit itt nem nagyon láttam még... :)

Úgyhogy előre is sorry, hogy ha eltűnnék egy pár hétre, de most már tudjátok, hogy miért lesz. :)

Végezetül egy kép, amit tegnap készítettem, míg vártam a vonatra.

Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy az elmúlt hetek blogbejegyzéseinek száma elég jól példázza azt, hogy véget ért a szünet és ismét volt mit tennem esténként. :) A héten beindult a várva várt beosztásom, ami egy hét elteltével már kevésbé tűnik olyan izgalmakkal telinek. Talán nem volt olyan nap a héten, mikor ne azt gondoltam volna, hogy haszontalannak érzem magam. Napi 3 tanórám van, ebből általában kettő Förderung (egyéni fejlesztés), és a három óra közt is van mindig egy lyukam. Mindezek ellenére esténként mindig sz*** agyalom magam, mit csinálhatnék majd jobban vagy másképp' a fejlesztéseknél, és a magyar órára is készülgetek. Érzem azt, hogy szerda- csütörtökre már kevésbé vagyok oly friss, mind szellemileg mint testileg, mint a hét elején. Csütörtök délutánra az agyam is takarékos üzemmódra kapcsol, ami nem túl előnyös, főleg, hogy sütünk-főzünk a hiperaktívkákkal. :)

Süleyman és Marek továbbra is édesek, és aranyosak, és együttműködők. Alexander, akinek a tízre bővítés sem megy matekból számomra egy lehetetlen feladat, és -rossz érzés- de olyan feleslegesnek érzem, hogy bármit is elmagyarázzak, mert sajnos semmit nem fog fel belőle. 9 éves és másodikos, és így állunk. De nem keseredem el, mert senki előttem nem tudott mit kezdeni, miért épp én váltanám meg a világot?!

A héten egyedül voltam magyar órán a 2-osokkal. Az elején igazán jól ment, aztán úgy kb. rohadtul nem érdekelhette őket a dolog vagy nem is tudom, de minden harmadik szavam a figyelj ide, fejezd be, hallo volt. Elég szar volt, de bármennyire is akarja a tanárnő, hogy tanuljanak magyar szavakat- rohadtul nem működőképes - nem tudnak figyelni... Viszont a Zimme zumm nagyon megy, élvezik állatira. :)

Jövő kedden utazom Bonnba, a Comenius találkozóra. Ezzel kapcsolatban küldtek egy mailt, mi is lesz a program, hogy juthatunk el a helyre, ahol lesz, és egy résztvevői listát is mellékeltek. Átfutottam, mégis kik lesznek ott. 40-en leszünk, a világ minden tájáról. Két emberre figyeltem fel: az egyik szintén egy magyar csaj, aki nagyon nem a környékemen van és egy görög lány, aki  Kamenben van. Tudni kell, Kamean van itt van Unna és Dortmund mellett. Hát úgy megörültem, hogy jeee, van valaki a közelemben. Aztán lejebb hagyott a nagy örvendezésem, mert gondoltam, ha csak angolul beszél, akkor nem lesz olyan élvezetes a társalgásunk. Na de összeszedtem angol tudásom, és írtam neki egy mailt angolul, hogy ha gondolja, utazhatunk együtt Bonnba. A levélben többször is bocsánatot kértem és reménykedésem fejeztem ki, hogy nagyon előnyös lenne, ha beszélne németül. Rá egy napra kaptam választ, NÉMETÜL. :) Méghozzá nem is akármilyen németül. A lényeg, találkoztunk tegnap, hogy megismerjük kicsit egymást. Voltatok már úgy emberekkel, hogy kb. fél órája beszélgettetek, de mintha már évek óta ismertétek volna egymást? No, Eleni kapcsán teljesen ez volt az érzésem. Talán amiatt, mert rengeteg a közös vonásunk, és a gondolkodásunk is. Az meg már csak vicces bónusz, hogy ő is Sonnenschuléban dolgozik, és a sulijukban a Referendariat-ot Ninának hívják. :) Na és mindketten megállapítottuk, hogy ezt a szót soha az életben nem fogjuk tudni normálisan
megtanulni. :) Eleni 24 éves, mint mondtam, görög, és német, mint idegennyelv végzettsége van. Ugyanúgy szenvedett a szálláskereséssel, mint én, és ő is Dortmundban lakik, nem Kamenben, ahol a sulija van. Nem sok mindent nézett meg eddig itt, mert nem volt kivel, és bosszankodtunk egy sort, hogy ezt a résztvevő listát miért csak most küldték, így 2 hónap elteltével... :S Holnap közös programozunk: főzünk együtt vmit, megbeszéljük, hogy hová utazzunk a hétvégén és hogy Bonnban mit nézzünk majd meg :) Úgyhogy tök jó, van már társaság! :)

A halott városról, a munkavállalási engedélyről, valamint a mákos guba további sikereiről egy következő bejegyzésben írok majd.

Siegen és a sütemény

Az elmúlt napokban meglátogattam Swaantjét Siegenben, és már ahogy Dortmunból kifelé tartottunk megállapítottam, hogy Dortmund nem szép város. :) Vagyis a maga módján szép, de nekem valahogy jobban tetszenek a dombos vidékek, ahol még valami víz is van. Dortmundban viszont csak mesterségesen kialakított tavacskák vannak. Úgyhogy haladtam kifelé a kisvárosi környezet felé. Kellemes kis vidéken mentem keresztül, legalábbis amire emlékszem, mert a 2 órás utat oda is meg vissza is átaludtam. :) Ez az ún. Sauerland volt, amit amikor mindig hallok, valami nem szép vidék jut eszembe, talán a sauer (savanyú) miatt. Pedig valójában hegységek összessége.
Siegen két nagyobb hegység közt fekszik, a Rothaargebirge egészen déli csücskénél, így nem mondható rá, hogy lapos. Egyetemi város, 110.000 lakosából (ha jól értettem) 10.000 az egyetemista, és idén 900 ember jelentkezett tanító szakra. :)

Swaantje ennek  a koronás templom terének egyik házánál lakik. A korona a város jelképe. Ez, ami most van a templomon már nem az eredeti, mert azt lelopták onnan :-O Azt nem tudom elképzelni, hogy, mivel óriási: rászállt egy varjú, ami nem egy kis madár (grr) és így kivehető volt, milyen nagy (ha jól emlékszem, 10 m az átmérője). A templom felső részében meg sokáig lakott egy család, csak aztán kiköltöztek, mert elég sokat kellett lépcsőzni. :)

Voltam az egyetemen vele, és visszacsöppentem kicsit az egyetemi életbe. Kriszta barátnőm kedvéért, mert szereti az ilyen hasonlatokat, azt mondanám, olyan volt, mint Szegeden, csak mondjuk háromszoros kiadásban. :D Pl. az egyik 6 emeletes épületben egy 10 személyes lifttel is lehet közlekedni. A menza óriási, 6 féle menüből lehet választani, és egy menü levesből, főételből, desszertből, salátából és korlátlan gyümölcsökből áll, mindez 2,70€-ért. :) Meglehetősen bőséges. Voltam Swaantjéval a fősulis munkahelyén, ami abból áll, hogy elsőéveseknek segítenek? megismertetik velük a főiskola szabályait, hogy és milyen órákat kell felvenniük, mi mire épül, stb. Valójában HÖKös, mondhatni. Van ún. tutori munka is, segítenek a tanulásban is, akik igénylik ezt. Jó kis közösség. A héten éppen ingyen gofrival csalogatták be az embereket. :D

Körbevezetett az óváros részén is, és készültek képek is, csak az ő gépével, így, ha egyszer megkapom, közzéteszem majd :)
Este hangulatos, közös vacsi volt Angieval és Swaantjéval. Angie, Swaantje lakótársa azt hiszem 4 nyelven beszél, és egy fordítóirodában dolgozik. Nagyon kedves volt, reggel előbb ment el, mint hogy én felkeltem volna, és írt egy kis levelet is nekem. :)

 Angie és Swaantje (hátul)

Az egész ottlétem jobb lett volna, ha nem fájt volna iszonyatmód a fejem. Sajnos annyira sajgott, hogy este, mikor beugrottak Swaantje barátai egy kis esti borozgatós-dumcsizós partira, kb. másfél órát bírtam csak velük lenni, mert már képtelen voltam létezni, és a hányás kerülgetett a fejfájástól. Így ottlétem alatt szerintem többet aludtam, mint hogy ébren lettem volna. :S

21-én meg gondoltam, hogy kicsit kovácsoljam a WG csapatot,  vacsit csináltam és sütit sütöttem az itthoniaknak. Finom lett minden. Készült is kép, az első. Íme a lakótársaim:

Andriska, azt hiszem továbbra is azt gondolhatja, hogy az edényeken lévő ételmaradékok hő hatására oldódni fognak és így nyerhet tiszta edényeket, ugyanis továbbra sem mosogat. Valószínű, hogy csak baromi lusta, és roppantul megelégszik azzal a helyzettel, hogy voltam már párszor olyan hülye, de inkább mérges, hogy x nap eltelte után inkább elmosogattam a halmait, mert már a csap közelébe sem fértem. Ma már a porszívózás sikeredett neki, a felmosáshoz valószínű ne ismeri fel a kellékeket... Hát így telnek itthon töltött perceim, jó lesz már ha újra kezdődik a suli, mert tiszta Magdi anyus leszek (a "barátokköztös", vagyis már nem az, de mindegy is)

Üdv mindenkinek!

Orsolya-Consuela, balkáni vendégmunkás ;)

A hetem

eltelt. Úgy ahogy volt, a nagy semmivel. Kirándulni nem voltam: az idő sem kedvezett és a hangulatom sem. És így napjaim azzal teltek, hogy befőtt szinten elvoltam. Ezért sem nagyon írtam. Moziztunk egyet a WG-vel, azaz Katharina, Andreas und ich. Első közös program, izgi :) Emellett pedig elég sokat beszélgettünk Katharinával, hát, mondjuk inkább úgy, hogy ő beszélt sokat, én meg értettem, miről beszél. Ez nem is baj, azért nehéz sokszor kifejeznem magam. Ez volt a problémám már Grazban is, hogy azért komolyabb témákban gyatra a szókincsem. Bár ha elég időt kapok, összekaparok egy értelmes beszélgetésre valót :) De majd fejlődöm. :)
Rengeteget sétáltunk, ma főleg, vagy 1 órán át, itt  a környéken. Meg is simiztem végre egy cicát :D Egy fekete macska volt. Katharina nem egyezett bele, hogy hazavigyem, pedig vhogy becsempésztem volna, az tuti.
Holnap reggel bevetem magam a külföldieknek szánt hivatalba, és addig ülök majd a nyakukon, amíg nem kapok egy munkavállalásit. Dolgozni akarok, mert a semmittevésben megőrülök.
Szerdán meglátogatom Swaantjét. :) Aki nem tudja, ő volt Vecsésen, a Falusi suliban tanárasszisztens, ugyanezen program keretében, mint én. Valójában az egész ötlet, hogy én is pályázzak, tán ebből eredt, hogy jött a suliba egy tanárasszisztens. Aztán már tök jó lesz, mert kezdődni fog a suli! Nagyon várom, tényleg! :)
Katharina fejébe vette, hogy most nekem német pasit kell keresnem, hogy itt maradjak még legalább 3 évet :) Aztán vagy 10 percig Andreast dicsérte, hogy milyen jó parti lesz és így meg úgy. Én meg kikerekedett szemekkel főztem tovább, és mondtam, hogy erről tegyen le! :) Amúgy ha a szomszédok átnéztek épp' a konyhába, voltunk egy látvány: én a fagyos darált hússal szöszölök a tűzhelynél, Katharina meg aerobikozik mellettem :D

Jól vagyok, nem kesergek, csak hiányzik, mindenki!
Tessék nekem írni! Vagy hozzászólni! Bárki! Sok erőt ad, higgyétek el. Ilyen távol nagyobb szüksége van rá az embernek, mint egy falat kenyérre! (najó, nem dramatizálom tovább :))

Csók és ölelés!

A konyharuha rejtélye, avagy élet a fertőben

Tegnap mostam. Mielőtt mindenki ájuldozásba kezdene: itt létem óta nem először. Indítottam azzal, hogy a már egy hete lehúzott ágyneműt előbányásztam a szekrényemből, és gyűjtöttem még hozzá tisztulandó társakat. Nem volt nehéz, mert amióta megérkezett Katharina, azóta van mit takarítani. Úgyhogy vittem magammal a hozott kis konyharuhámat is, ami már ravioli és paradicsomszósz foltokkal bővült. Mosógép bekapcsol. Feljőve, bár megfogadtam, NEM TAKARÍTOK ÉS MOSOGATOK MÁS HELYETT, nekiestem a fürdőben, de csak felmosni, mert a beosztás szerint ez az én feladatom a hétre. Az már édes mindegy, hogy a héten (szerda volt) másodjára mostam fel. :S Az tuti, hogy én is kupit hagyok magam után, de azért dzsuvát nem nagyon. A nap vége felé lementem kiteregetni. Hmm, finom friss illatok, na de a konyharuha sehol. Kerestem az ágyneműben, hátha elbújt, de semmi. Feljöttem, biztos hülye vagyok, és be se tettem mosni. A szobámat átforgattam, még a hűtőbe is benéztem, de nyoma veszett. Elnyelte a föld, vagyis a mosógép. Különben egy fél pár zoknim sincs már meg. Az elmúlt hetekben olvastam pont ezzel kapcsolatban egy cikket, hogy biztos vízben oldódó anyagokból csinálják a zoknigyárak a zoknikat, és így mindig vesz majd az ember újat. Mások szerint a mosógép egy párhuzamos univerzumba teleportál, így ott már biztos temérdek félzokni lehet. Én most már nem tudom minek higgyek, mert azért egy konyharuha elég nehezen tud bekerülni kis résen keresztül a dob másik felére. Hát most hiába a nagy igyekezetem, maradt a többi szószfoltos, ragadós konyharuha. Vagy majd azokat is átjuttatom a párhuzamos világba. :)

Ma reggel, mikor a konyhában a járólaphoz ragadt a lábam, eldöntöttem, hogy nem mosok fel még egyszer. Tegnap Katharina ananászt vágott fel, ami kb. olyan "illatot" árasztott, mint egy 10 felest lehúzott alkoholista. Elég elszánt volt, hogy ő azt megeszi, én meg biztos nagyon undorodó fejet vághattam, mert végül kidobta. Így a hűtőszekrény után most ott fog bűzölögni még pár napot  (ő a szemétfelelős a héten :)) Szóval annak a "finom" ananásznak a leve kerülhetett így az én talpamra. :S
A csaj nagyon reformer, és mindenféle zöldség-gyümölccsel van teli a hűtő. Ez nem is gond, csak a facsarás, főzés, párolás után nem szedi össze a szanaszét repült rostdarabokat, így azok már konyhánk ékes díszeivé váltak. Mindemellett még egy hete sem érkezett, de már sikerült párszor beszívatnia. Legutóbb tegnap, mikor is kitalálta, hogy menjünk a földekre sétálni. Jó ötletnek bizonyult, hiába a ködös idő, nagyon friss volt a levegő. A földeken való sétából átpártolt a Lidl-re, mert hogy paradicsomot szeretne venni. Ok, gondoltam, nem gond, akkor én is feltöltöm a készletet. Itthon kérdeztem, nem hoz-e vmi szatyrot: nem, nem, csak paradicsomot vesz. Végül vett 6 ivójoghurtot (azt a fél literest) és még két doboznyira való szart. Hát hagytam szenvedni az út negyedéig a tornyosult dobozaival. De még a Lidl-ben bepakolt hozzám pár cuccot, pedig legszívesebben azt mondtam volna: nem hozom, bmeg! Gondolkodj előre! (Félreértés ne essék, ez már nem az első alkalom volt, hogy ilyet csinált!) Aztán persze próbálkozott az úton, hogy jajj, meg Még milyen messze vagyunk? és hasonló szövegekkel, hátha megesik rajta a szívem. De kemény voltam, egy ideig. (Amúgy lövése sincs, hogy lehet eljutni a Lidl-be, pedig már 4-jére mentünk azon az úton) Majd mikor leejtette az egyik dobozát (direkt vagy sem, nem tudom), akkor felvettem neki, és megkérdeztem, hozzam-e. Nem ellenkezett. Persze, adjam át, ha nehéz. Hazáig én hoztam. :S
Itthon azért feledtette azt, hogy elég ingyenélő és kihasználós típus a csaj, az energiatakarékos hűtő (alias balkon) feltöltése répával, retekkel és joghurtokkal, mert szétröhögtük magunkat ahogy berendezkedtünk a teraszon. De ez a csaj, úgy vásárolta teli magát joghurtokkal, hogy már fullon volt akkor a hűtőrészlege. Szerencsés, mert Andreas lapka sajtja mellett volt bőven hely még számára. :)

Még mindig nincs munkavállalási engedélyem. A héten az után kutakodok, de már ahány emberrel beszéltem, annyi variáció volt. Ma eljutottam a külföldieknek szánt hivatalba, internet szerint 6-ig volt nyitva. 1kor közölte az infopultos nő velem, hogy holnap reggel fél8ra szíveskedjek visszafáradni, mert ma már nincsenek. :S A sors sem akarja, hogy dolgozzak?!
De ha már benn jártam, és mivel hiányom volt magyar szóból, elmentem egy már kiszemelt helyre. A neve: Kleines Café Budapest. Nagyon kis hangulatos hely. Szerencsémre ott volt a tulaj, így beszéltem vele. Az első magyar, akivel találkoztam. Ő '83-ban jött ki, azt már nem tudtam meg, miért: gondolom ide házasodott. Mikor kérdeztem, hogy van-e olyan hely, ahol az itteni magyarok találkozni szoktak,mondta, hogy a kávézója, meg megadta a magyar-német társaság vezetőjének elérhetőségét (ő is magyar), akik szoktak szervezni magyar programokat. Amíg ott voltam, 3man voltunk vendégek, mindhárman beszéltünk magyarul, csak  a kiszolgálók voltak németek. Olyan érdekes érzés volt. De a hely nagyon kis hangulatos. És olcsó. És isteni finom a túrótortájuk, úgyhogy tuti megyek még oda, ha majd nagyon unom a német társadalmat! :)

Dortmundi körkép

Tegnap, a verőfényes napsütésben és 22 fokban együtt szálltam le egy jól szituált idős nénivel a villamosról. Együtt keltünk át a zebrán, és míg én a biciklizárammal babráltam, láttam, hogy megállt. Elővette az újrahasznostíott Mayersche (könyváruház, olyan Libri szerű, csak annál 3szor nagyobb) szütyőjét, könyékig beletúrt a kukába és előhúzott belőle egy sörös üveget. Komolyan, gyöngysor volt a nyakában! Megrökönyödtem kicsit, pedig már sikerült több ilyen búvárral is találkoznom. Ez itt szinte általános. Először fel sem fogtam, miért csinálják, majd rájöttem: az üvegekért elég jó pénzt kapnak vissza. Na de akkor is, kérem! Lehet legközelebb majd Frau Grothét látom a szemétben kotorászni?!
A guberálókkal egyetemben rengeteg tini lányt látok. Ez nem is lenne érdekes, de ezek a lányok mind babakocsit tolnak, vagy ordító kisgyerekekkel hadakoznak az utcán. Rengeteg van belőlük.
A környékünk csendes külváros, itt főleg csak idősek  meg családok laknak. Törökökkel a városba haladva fut csak össze az ember. Így felnőtt generációjukkal még én is csak keveset találkoztam, beszélni talán csak egy-kettővel beszéltem. Őket általában a meki, börgerking és hasonlók foglalkozatják, de ilyen helyeken multikulti a kiszolgálók palettája. Bár eszkimót még nem láttam.

El is felejtettem ám írni: megérkezett Katharina, a 3. és egyben utolsó lakója kis WG-nknek. 28 (vagy 29) éves, Drezdából jött. Ergoterapeuta végzettségű és újságírást jött ide tanulni Dortmundba. De hogy fedezze borsos tandíjösszegét, ezért hétvégenként aerobikot meg mindenféle női cuccot oktat, amire meghívott engem is szeretettel, hogy ingyen mehetek. Hah, de erről majd később. :) Katharina amúgy felér egy blogbejegyzéssel, pedig csak két napja van itt, de sikerült tegnap az idegeimen táncolnia. (Ezt is majd legközelebb.)
Kedves, beszédes, néha nagyon is, és ha belelendül, akkor mondandójának úgy 60%át értem, mivel gyorsan és dialektussal beszél. Erre azért gondolom igyekszik figyelni, mert csak néha veszem észre, hogy nem tudom miről beszél. Úgyhogy igazán jó, mikor Andreas, aki Karlsruhéból jött (Baden-Württemberg) és szintén csodás dialektusa van (undorítóan beszél) és Katharina, a drezdai együtt beszélnek, mindenki dialektusban, én meg hallgatom. :) Fenomenális élmény, mintha az elmúlt években egy szót sem tanultam volna németül. :)

Mindketten 3 évig maradnak. Katharina az első nap után már nyüstölt, hogy nekem is 3 évet kell maradnom, mert akkor mi lesz a szobával, ah elmegyek? Nem akar idegent, vagy akkor neki kell ezt is kibérelnie. :) Mondtam neki, ha talál egy jó fizető állást nekem, akkor meggondolom. Azt mondta, igazgató leszek. :)

Ma (sem) csináltam semmit, és tegnap sem igen. De ma konstatáltam, hogy a tegnapi indiánnyár nagyon gyorsan elköltözött máshová, mert gusztustalan téli idő van kint, még a köd se szállt fel.  Ja, és ma németül álmodtam, azt hiszem először, mióta kint vagyok.

Ölelés és csók mindenkinek!

Herbstgefühl

Gyönyörűséges az ősz errefelé!

Beállítások

Végre megtaláltam ezen a blogszerkesztőn a megjegyzésekhez kötődő beállításokat.
Így mostantól nem kell kódot beírnotok, hogy ha megjegyzést fűztök a bloghoz, illetve pár ember e-mail címét be tudtam írni, hogy értesítést kapjanak, ha új megjegyzést fűz ide valaki.


Szép vasárnapot!

31 napja

vagyok  külhonban, és egyre sűrűbben érzem a gyomromban azt az érzést, hogy most haza akarok menni. :S Hiányzik a magyar beszéd. Olyan jó hallgatni végre magyar szavakat, mikor anyával beszélek.

Ma Bochumban jártam, és a városba állva, mikor azt sem tudtam, mi merre, legszívesebben idehaza vágytam a négy fal közé, kis komfortzónámba. Nagyon rossz volt, és most nem tudom mit csinálok majd az elkövetkezendő 2 hétben, mert legszívesebben otthon lennék, persze, az most nagyon messzi, de akkor majd itt ülök a szobában. De ezt most csak azért mondom, mert ma nagyon pórul jártam azzal a nyomorék vonattal. Felszálltam egy olyanra, amire nem volt érvényes a Young Ticketem, de ezt nem tudtam, csak mikor a kaller Bochum előtt 2 perccel közölte, h. akkor fizessek 14,50-et, mert ez nem érvényes ide. Nagyon szemét volt, mert mondtam, h. én Bochumig megyek (első megálló, kb. 10 perc odaút) és hogy nem tudtam, hülye magyar vagyok, bocs. Kifizettem, és már rég Bochumban álltunk a peronon, amikor adta a jegyet. Mekkora egy dög. Szóval írhatok egy panaszlevél szerűséget, hogy visszaigényelném a jegyárat.
No, de ez elég volt ahhoz, hogy megbélyegezze a napom. Ott álltam a bochumi peronon, és legszívesebben bőgtem volna, és irány vissza Dortmundba. De erőt vettem magamon és nekivágtam az ismeretlennek. Reméltem, hogy lesznek ingyen, kis Bochum térképek, mint ahogy Dortmundban is vannak, de nem voltak. Így mentem, amerre sejtettem, felszálltam arra, amit jónak gondoltam. Féltem, mert ez veszélyes üzem, tekintve, hogy óránként közlekedik minden, és vannak órák, mikor egyáltalán nem.
Végül eljutottam az állatkertbe, a Stadtparkba, a planetáriumba, a városháza és teréhez. A többi, amit meg akartam volna nézni, nem szerepelt semerre a kiállított térképeken, és nem volt kedvem senkit megkérdezni sem, merre szálljak, hogy eljussak ide és ide. A planetárium nagyon érdekelt, mert a neten elég jónak bizonyult. Így kivártam a fél négyet, hogy megnézzem azt az előadást, és ne úgy menjek haza, hogy nem érte meg eljönni.

Hazaérve az volt szinte az első dolgom, hogy megnéztem az összes lehetőséget, hogyan és mikor juthatnék haza, Magyarországra. Ez azt hiszem a második alkalom, amióta itt vagyok, hogy ilyet tettem. És persze konstatáltam, hogy ha annyit keresnék, mint itt az átlagember, akkor nem kéne az össze lehetőséget se néznem. Rohadt drága most bárhogy is hazajutni, kár, h. nem tudok teleportálni. Pedig azért jó meglepi lett volna, nem?

Most már nagyon hiányzik minden és mindenki, úgyhogy írjatok nekem sok-sok levelet, bejegyzést, bármit!!!  :(
Ölelés és csók mindenkinek, aki velem van!

Plakátok és újságcikk

 

 

Just a perfect day

Az egész hajnalban kezdődött. 3/4 5kor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilni :) No, azért nem ez volt az, ami már akkor boldoggá tett, hanem hogy épp ekkor ismételték a Hősöket, amin 11 körül már elaludtam. Így meg tudtam nézni, illetve még fél órát kicsit szenderegni az óra csörgésig. A suliba tekerve észrevettem, hogy már egyre jobban nyomom az emelkedőket (nem váltok vissza, kevésbé folyik rólam a víz stb.) Szembe jöttek a már ismerős arcok: a sármos Udo féle bácsi(Ildi!!!), kis kék zakójában a versenykerékpárral, a nyomában a fiatal srác, aki mindig zenét hallgat tekerés közben; és mindemellett szerintem egy Iron Man, mert kb. 5-ösben teker felfelé az emelkedőn. Majd a kis erdei úton a palotapincsis férfi és végül a kisiskolások, akik a helyi pékség előtt "bandáznak" reggelente. :)

Ma egyedül voltam ugye a Werkstatton. Mikor beléptem a terembe csengetés után, ezek úgy ültek ott, mint a szentképek. Olvastam tovább a Lukas és a sün történetet, ami roppant izgalmas. :) Majd elkezdték a munkát. Ezek másfél órán át olyan síri csendben dolgoztak, hogy gondoltam, levideózom és felteszem valahogy a netre. :) Mindenki belemerülve a munkába, nem hittem a szememnek.  És elég jól elfogadták, hogy egyedül voltam velük. Egy elsős kissrácnak, aki mikor mondtam neki, hogy azt a feladatot, amit kiválasztott, egy másodikossal együtt oldja meg, akkor megfogta a kezem, odahúzott az asztalához, majd suttogta: "Te, tudod, én nekem nincsenek barátaim, és nem ismerek itt senkit, és veled szeretném megcsinálni."  Úh. végül én írtam, amit ő diktált. Bár lehettem volna szigorú is, h. nem érdekel, keress magadnak párt. Aztán ugyanennek a kissrácnak (jelzem: elsős, kb. 1 hónapja van a suliban) elmagyaráztam (németül ugyebár) hogyan vonunk ki 69-50-et az ujjak használata nélkül :) Mert hogy vszínű ő is vmi zseni, vagy itt remek a matekoktatás, de a másodikosok matekfeladatait oldotta meg, és jól. Úh. igazán jól sikerült a reggel. Teljesen meg voltam elégedve magammal. :)

A magyar órám is jól ment. Az elején azért sokak nem tudták, hogy Ungarn az, ahonnan jöttem :D  De azt igen, hogy annak, ahonnan jöttem van egy nagy tava, a Plattensee. :D Érdekes... Aztán leszámítva azt, hogy kb. 7 gyerek 2 színnel (piros és zöld, ugye) úgy 30 percig színezte a magyar lobogót, ami két kb. 8*6 cm-es téglalap lehetett, tök jól haladtunk. Majd végigvettük a köszönéseket, elég jól megy hallás után, maguktól persze kevésbé, sőőt... de érdeklődők voltak. A magyar forint csodájára jártak, hogy hűűű, ez mennyi pénz  (2900 Ft körül vittem nekik - papír és aprópénzt), de közöltem velük, hogy ez aztán rohadtul nem sok. :D de biztos azt hitték, euróval egyenértékű. (De jó is lenne!)
Végül benyomtam nekik cd-n a Virágéknál ég a világot, és a refrént próbáltuk közösen énekelni. Hát azt látni kellett volna, majd lefényképezem legközelebb (csak arra nem volt időm közben): ült 26 gyerek, a zenére mozogva lobogtatták a magyar zászlót és zimme-zummoltak. :D Élvezték nagyon.

Óráról kifele menet, felpakolva a sok plakáttal, amit egy emelettel feljebb kellett vinnem, mert hogy oda jön a sajtó, jött velem szembe egy fiatal férfi, mondta, hogy Ingo akárki és hogy a francia és magyar kolléganőt jött lefotózni. Mondtam, hogy ok, én vagyok az egyik. Lepakoltam a cuccaim, hogy kezet fogjunk. Mondtam, hogy surranjon fel egy emeletet. A sajtós dolog meg annyi volt, hogy  Héloise, a francia csaj ilyenkor tart francia szakkört, úh. így a kellemest a hasznossal összekötve hívták meg ekkor a sajtót. Én felnyomtam a táblára, amim volt. S mint kiderült, nem órát nézni jöttek, de nem is riportot készíteni, (mert h. két újságíró is volt), hanem csak lefotózni minket a gyerekekkel, akik javát most láttam először :D és majd írnak egy cikket, h. hű, mik vannak ebben a suliban. :) Holnap megkapom az újságot. :) Úh. nem kellett produkálnom nagyon semmit, hála :)

A mákos guba istenire sikeredett. 4 gyerek hiányában közösen csinálta meg a két csoport. Ízlett nekik, nagyon. 3 tepsivel csináltunk, a 3. kisebbet már nem bírtuk megenni egészében, úgy teli volt mindenki. Hívtuk be a többi napközist, hogy egyenek. A kisfiú a képen - imádnivaló - , ezt ordította az udvaron lévőknek (bent hallottuk a konyhában): aki valami nagyon finomat akar enni, az jöjjön! Úh. már a gyerekeikért jövő anyukák kérik a receptet. Na, hát csak tettem valamit a hírnevünk érdekében. Így megragadva az alkalmat, szeretném megkérni Orbán Viktor miniszterelnök urat, hálája jeléül ezen nemes tevékenységemért jutalmazza meg egy nagyobbfajta béremeléssel a pedagógusokat!

Holnap az utolsó nap a suliban a kéthetes őszi szünet előtt. Jelentkezem majd.

Csók mindenkinek!

u.i.: nagyon nagy a baj odahaza az iszap kapcsán? Mi lesz, ha megszárad és szétfújja a szél? Mindenki maszkkal jár majd?! Gondolom a mezőgazdaságnak lőttek egy jó pár évre...

Az első önálló (majdnem) 45 perc

Ma került sor az első Ismerd meg Magyarországot! órámra, a 2a-nál. A nap a héten szokásos Igel-Werkstatt-al indult. Elég jól állunk, szerintem holnapra mindenki befejezi a 14 feladatot. Tegnap Liliana (elsős kislány) már kész volt az összes feladatával. Ma már a másodikosok matekpéldáit oldotta meg. Azt hiszem, zseni a kis csaj.
Ninának -  a letoláshoz képest  - y sikerül mindig utánam megérkeznie, így mire ő beér a suliba, én már mindent elrendeztem a teremben. Ezenkívül azt látom, hogy alig segít a gyerekeknek. De lehet, hogy ez itt nem módi. Az mondjuk vicces, mikor az elsős leírja a maga módján, hallás után a Regenschirm szót :) Amikor mutatják a lapjukat, hogy kész, és hogy jó-e, egy értelmes szót sem lehet kisilabizálni belőle. De hát nem radíroztatom ki vele az egész lapot, benyomom a pecsétet, hogy megcsinálta, azt jól van. :) Ninát kérdztem, mit kéne tenni, persze nem tudja.

A magyarországos óra elég jól ment. Persze sokszor éreztem beszéd közben, hogy lövésem sincs, hogy fejezem be a mondatot, de azért sikerült. :) Hogy mit értettek meg belőle, az majd holnap kiderül. Ma megbeszéltük, hogy, igen, Magyarország is Európában van és nem Grönland az, mint sokan arra mutattak, hogy az lenne a mi országunk. Azt is megbeszéltük, hogy nem Bukarest a fővárosa, és hogy Németország majdnem 4szer akkora, mint kis hazánk. Vittem nekik sok-sok képet, és megkértem, hogy próbálják meg kitalálni, miért hozhattam, vajon mi köze lehet Magyarországhoz. Sokan hitték, hogy a Parlament egy kastély. :) Tetszett nekik, és Frau Grothe is mondta, hogy jó volt az egész. Már épp az utolsó képeknél jártunk, mikor tűzriadót fújtak. Tervezett volt, tudtam is róla. Szegény Marek (lengyel kisfiú), neki nem juthatott el kompletten az info, mert kérdezte, hogy ez mi, ez mi? Kicsit kétségbe volt esve. Nyugtattam, hogy ez csak próba. :) Majd a rétről visszatérve, ahová kiterelték az egész iskolát, már csak pár percünk volt hátra, így nem sikerült a zászlót befejezni. Holnap viszont folytatjuk, kíváncsi vagyok rá, mi maradt meg. Remélem sok minden, mert az azt tükrözi, hogy nem beszélek annyira kínaiul németül. :)

A mai kaja is valami kuriozitás volt. Messziről úgy nézett ki, mintha rizses hús lenne. Oh, örültem is. Majd, kaptam a rizses hús kinézetűt, ami valójában ketchupos rizs volt, egy húspogácsát leöntve a szokásos barna szósszal, meghintve juhsajttal(!) és mindehhez uborkasaláta. Habár ez még mindig nem múlja felül a gulyásnak nevezett paradicsomos édes szószt, amit lila párolt káposztával tálaltak. :-O 

A suliban bennmaradva plakátokat próbáltam gyártani az anyagokból, de arra eszméltem, hogy úgy 10 perce ülök a képek felett és bambulok ki a fejemből. Olyan fáradt voltam/vagyok, hogy semmihez nem volt már erőm.

Holnap egyedül viszem a Werkstattot, majd a sajtónak kell mutatni valamit, és fél3tól meg mákos guba. Lehet bekötök magamba egy infúziót kávéval.

Nina a feketelistán

Persze, ez kicsit túlzás, de ma nem indult túl jól a napja.

Kezdődött azzal, hogy én is 10 perccel a betervezetthez képest értem ma reggel a suliba. Ez még nem is volt gáz, a többiek (1-2. osztályos ofők) már elrendezték a saját termeiket, a miénk még nem volt sehogy. De mikor beértem, volt még fél óra a kezdésig. Frau Grothe és Heine jöttek, és mondták, mit honnan hozzak és hogyan rendezzük a termet be, amit kaptunk. Közben már intenzíven keresték Ninát, hogy mégis, hol marad, és mit is képzel! (így) Huhh, hát kezdtem picit kínosan érezni magam, mert én sem értem oda oly korán, pedig Frau Grothe felajánlotta, hogy reggel visz, de mondtam, hogy elbicózom, és hogy fél körül ott leszek.

Nina úgy 10 perccel a becsengetés előtt érkezett meg. Aztán mondták is neki, hogy mérgesek rá, és hogy miért. Tiszta Patrona érzésem volt, mikor nem tud az ember mit csinálni, mert mindenbe belekötnek, gondoltam, na most aztán lesz itt nemulass. De Nina valójában nem is értette, miért is mérgesek rá. Majd Frau Grothe kicsit emeltebb hangon közölte, hogy mert most nekik  kell csinálni a mi munkánkat. :S Kicsit görcsbe állt a gyomrom, hogy most szóljak, vagy ne, de ha igen, egyáltalán mit, meg most mit magyarázkodjam, de úgy éreztem, jobb, ha én nem szólok semmit, úgyse tudnám teljesen jól kifejezni magam, úgyhogy pakoltam tovább a kellékeket. Lehet engem csak azért nem osztottak ki, mert ca. 1 hónapja vagyok csak itt, de lehet csak én képzelem azt, hogy ki kellett volna. Nem tudom, nem is hoztam fel a témát többet.

Ezt követően még vagy 6 percet bezsélt Frau Heine Ninával, hogy ezt a helyzetet, hogy lehetne megoldani, meg hogy mire figyeljen, stb. De nem volt annyira Patronás leb*szós a helyzet. Ezt persze mind abban a teremben, ahol mi voltunk, így tök kényelmetlen éreztem magam, míg ott konfliktust oldanak meg én ott ácsingózom, néha a feladatlapokat nézem, de totál idiótának tűntem, tuti, aki nem érti, hogy most el kéne húznia. Így picit ki is mentem, a folyosón álltam akkor egy ideig, aztán elmentem Frau Grothe-hoz (gondolom a fenébe kívánhat már, mert mindig abba az osztályba megyek, ha nagyon nincs mit tennem), hogy nagyjából tájékoztasson már olyan apróságokról, mint javítás, meg hogy mégis higy jönnek oda a kölkök- mi hozzuk őket, vagy maguktól gyünnek.

A Werkstatt jól megy. Van olyan kis elsős, aki 5 feladattal végzett már (13-ból), és van olyan elsős is, aki egyet sem fejezett még be. Persze, a legnehezebbel kezdte, képről kellett leírni, mi van ott. Felajánlottam neki, hogy keressen másik feladatot, és ezt majd folytatja máskor, de nem. Arra viszont még nem tudok megoldást, mi lesz akkor, amikor csütörtökön ott áll előttem majd 6 gyerek, hogy ők mindent megcsináltak már (főleg, hogy még pénteken is ez a program). Úh. lesz még Frau Grothenál villámlátogatásom :) had örüljön, a drága.

Viszont most mindjárt jön is értem, mert megyünk az isibe a szülőkkel a karácsonyi bazárra dolgokat készíteni. Nem tudom mit. De bevállaltam. Remélem nem goblenezni kell... :S

Semmilyen hétvége

Azt hiszem eltelt az első, elég semmilyen hétvégém. Főleg azért, mert nem volt kedvem túl sok mindenhez. Sikerült 2 nap járással, de kiváltanom a bérletem (jippi), sőőt kaptam hozzá egy négyzetrácsos spirál füzetet meg egy 2 GB-os USB sticket (yeah).Valamint kiváltottam egy BahnCardot, amivel 25%-kal kedvezményesebben utazhatok az egyáltalán nem MÁV színvonalú német vonatokkal. Csak hogy érzékeltessem, itt az emeletes vonat, az az alap. Eddig nagy átlagban mindig emeletessel utaztam innen be a belvárosba. De volt már, hogy a düsseldorfi ICE-szal suhantam. Azt már nem is nevezném vonatnak.
Szombaton végigjártam ugyanazokat  a helyeket Do-ban, ahol már eddig is jártam, mert átjött Köln mellől az egyik vecsési ismerős. Elmentünk ugyan az egyik, itteni legszebb vízi kastélyhoz, csak hogy az annyira privát kézben van, hogy még a kertrészébe sem lehetett bejutni. Úh. nem sokat lehetett belőle látni. :(
Ezenkívül a háziasszonyi teendőimet láttam el, és döglöttem. Csupa izgalom, ugye?

Viszont: feltöltöttem az eddigi képeket ide. Igyekszem majd továbbra is képeket tenni a bejegyzésekhez, ha lesznek, mármint képek és ha blogspot barátom is úgy akarja.

További kellemes vasárnapot kedves olvasóim!

Obstsalat és Mandarinenquark

Tegnap a 2-osoknál gyümölcssalátát készítettünk egy dupla környezetismeret órán. Ez azt jelentette, hogy ezen kívül még volt  egy német és egy hittan órájuk, azt schluss. Hát így megy ez errefelé, kérem.

 Ebből készült a gyümölcssaláta

A gyümölcssaláta készítés elég jól ment, bár volt egy két gyerek, aki bambulászott a késsel a kezében, és közben majdnem a másik szemét szúrta ki, de az elég ügyesen ment nekik. :) Volt egy kis ordibálás Marek (lengyel kissrác) és Frau Grothe között, a pontos okát még most sem tudom. Marek-nak volt egy zsemléje, amit meg akart enni órán - így értelmezte Frau Grothe, és mivel ezt nem szabad, így Fr. Grothe tömködte vissza a táskájába, Marek meg kiabált vmit lengyelül, amit persze senki sem értett, kivéve talán Rico-t,aki félig lengyel, de ő sem ért mindent. Én  meg beszéltem a szünetben  Marek-kal, hogy most megeheti a zsemléjét. Ő pedig, az én értelmezésem szerint azt mondta németül, hogy az nem az övé. Végül nem tudom, ki értelmezte félre a dolgokat és hogy mire jutottak az árva zsemle ügyében.



Déltől várakozhattam fél3ig a főzős szakkör miatt. Nagyon rossz ez így. Haza nem tekerek, mert energiám nem lenne még utána vissza a suliba, majd újra haza. Így elütöttem azzal az időt, hogy megkajáltam, nézegettem a tankönyveket, összeszedtem magamnak is egy Igel-Werkstatt példányt, illetve az igazgatónő újbóli "Sikerült-e már belaknom a lakást" kérdésére ismételten mosolyogtam és helyeseltem, hogy igen. Aztán nem történt semmi különös, csak mondta, hogy jön jövő héten az újság és hogy prezentáljak már vmit Magyarországról. :) :D  Jó, nem így közölte, hanem, hogy ez egy nagy dolog, hogy van egy francia (mert van, beszélgettünk is már) és egy magyar tanár is a sulijukban. És ezzel gondolom jó villogni. :) Szóval jövő csütörtökön vmi látványosat kéne mutatnom Magyarországról, képekkel, kártyákkal, stb. Úh. ma mentem is papírárut vásárolni. Még nem állt teljesen össze, mit fogok csinálni, és főleg, mennyi időben kell. Gondoltam, megfestjük a magyar lobogót, és hurka (illetve saslik pálcára, mert csak azt találtam) ráragasztjuk. Az elég látványos, hogy 20 gyerek magyar zászlót lobogtat, nem?! :)

Várom az ötleteket, milyen látványos, kisgyerekeknek is érthető, magyar dolgokat lehetne mutogatni.

Majd mivel még így is volt vagy fél órám a szakkörig, lementem az egyik napközis csoporthoz. Beszélgettem is a csoport vezetőjével, aki egy szőke, kékszemű (olyan Füzi Erzsi néni hasonmás) nő. Mondta, hogy ő sem német, hanem Brazíliából (!!!) jött ide, immáron 15 éve. Pont brazil kinézete is volt. Pszichológus és pedagógus végzettsége van, de itt Németországban nem ismerik el a diplomáját. Kérdeztem, hogy egy kiegészítő vizsgát ha letenne, akkor sem. Mondta, hogy anno csak pár évre tervezte, hogy itt marad és a nyelvvel nehézségei vannak.

Az OGS-ben (napközi) mindenki nagyon kedves meg közvetlen velem, tök jó. Van egy lengyel csaj is, ő is ilyen nevelő féle lehet (nem tudom a szakmegnevezést) de nem tanár.

A Koch-Back AG nagyon jól ment. Ez a csoport sokkal nyugodtabb volt, mint a múltkori, bár itt már azért legalább tisztábban láttam, mit is csinálunk, mert múltkor már megvolt a tanulókör. És elég jól ment a magyarázás is. :)

(Gruppe 2, Frau Lagemannal a jobbján)

 A jövő héten mákos guba lesz a menü. Izgi, mert szerintem eddig nem csináltam soha. :D Úgyhogy miután prezentáltam Magyarországot, meg magamat is a helyi sajtónak, lenyomunk még egy gubát is. :) Már most látom, hogy ki fogok dögleni.

A hétvégére beterveztem egy-két Schloß-t, persze, ha sikerül végre beszereznem azt a tetves havi bérletet. Hétfőn startol az Igel Werkstatt. Mint kiderült, kedd és csütörtökön sem lesz Nina, úh. két nap is egyedül leszek. Úgy indul majd, hogy minden nap kicsit fel kell olvasni a "Lukas és a sün" könyvből, amiből tegnap véletlen volt egy fölös, így ideadták nekem. Hát, még jó. Úh. gyakorolhatom  majd a hangos olvasást. :) DE várom a jövő hetet, bizti izgi lesz. A Werkstatton, a sajtón és a Koch-Back AG-n kívül viszont nem lesz semmi más történés. Azt mondta Frau Grothe, hogy ez már megvan 12 óra. Hát jó. Úh. még mindig nincs állandó beosztásom. :( 

P.S.: valamiért nem enged, illetve csak órák leforgása alatt képeket feltölteni. Úh. szépen lassan feltöltögetem őket a Picasa albumba, és ha időm és energiám is akad, aláírogatok okosságokat is.

A várva várt

Íme Andriska micsodája. Amire meglehet, hogy már nem is tartok akkora igényt. De ezt csak félve mondom el, mert nagyon-nagyon fogtok utálni... :S

A suliban ugyanis ingyen lehet fénymásolni (amennyit csak bír a gép), még saját célokra is megengedett, így gondolom a nyomtatással is így állnak. Mindemellett van laminátor, ami A3-mas lapokat is bír. Így ma magamévá is tettem egy Igel-Werkstatt példányt, megfejtésekkel együtt természetesen.

Ma nem tudok többel jelentkezni, mert képtelen vagyok a gondolkodásra, nem hogy a fogalmazásra. 

Tschüsschen

P.S.: szóval ki is az a P.B. bácsi?!

Mese Süleymanról, a belső könnyekről és a meleg radiátorról

Egyszer régen, tán több tíz éve is már  érkezhetett Németországba az a török család, akinek egyik leszármazottja a negyedikes Süleyman. Süleyman szülei már tudnak németül, és gyerekeiknek valószínűsíthetően már anyanyelvük lett a német. Süleyman GU (Gesammtunterricht= közös tanítás) gyerek, ami annyit jelent, hogy gyógypedagógiai iskolába kéne járnia. Azonban kb. azontájt, mikor Süleyman ősei német honba érkeztek, gondolta ki a német oktatáspolitika, hogy a fejlesztésre szoruló gyerekeket a rendes iskolákba, a korcsoportjuknak megfelelő osztályba integrálják, és az elszegregált gyógypedagógiai nevelésüket ezzel kiváltják. Így került Süleyman, ikertestvérei társaságában a Sonnenschule-ba. Süleymanék hármasikrekként jöttek a világra. A születésükkor azonban probléma lépett fel, így Süleyman és Salim szellemileg, harmadik testvérük pedig inkább nyelvileg lett visszamaradott. Süleyman jelenleg 2. osztályos szinten teljesít, de együtt lehet kortársaival az integrációs lépéseknek köszönhetően. A mai napon ismét én voltam vele, és fejlesztgettem. Matematikából számítógépes matek feladatokat is megoldhatnak. Ma megpróbáltuk a 3-osoknak megfelelő játékokat megoldani. 1000-es számkörben kellett, egyelőre ábrák alapján eldönteni, mennyi is az annyi. 8 mappából 7-et sikeresen megoldott, és a 8-dikra csupán idő hiányában nem került sor. Süleyman nagyon letört, hogy a 8. mappát nem sikerült megoldanunk, én pedig ujjongtam neki, hogy Süleyman, hisz' 7-et megoldottál. Annyira boldog voltam, hogy mennyire ügyes és okos (és nem miattam). Úgy átöleltem volna!  De csak megsimogattam - többször is - a karját, hogy nekem nehogy szomorkodjon, mert kiválóan teljesített. És belül elejtettem egy könnycseppet.
Második könnycseppemet Justin váltotta ki. Az az elsős kisfiú, akihez szintén fejlesztő pedagógus jár, mert a fél fülére nem hall (róla már meséltem is picit). Ebédhez igyekeztem, és már a bejáratnál jártam, mikor tisztán és érthetően hallom hátulról, hogy "Guten Tag, Frau Molnár!". Az a Justin, aki elsős, és fél fülére egyáltalán nem hall, megjegyezte és érthetően kiejtette a nevem, miközben tanítói erre nem képesek. Hát nem csodálatos érzés?!
Ebéd közben odajött hozzám Lars, egy másodikos kisfiú (Aradi Andi, ha olvasod: számomra tiszta Erik fiad :) ), hogy "mégis hol voltam már az előző hetekben, és miért nem voltam náluk". Mondtam neki, hogy holnap megyek! :) És tényleg megyek.

Visszatérve picit Süleymanra: Frau Göbel annyira el volt ájulva a teljesítményétől, hogy megkért és nagyon szeretné, ha a továbbiakban Süleyman-t fejleszteném hétfő reggelente: átbeszélnénk a Wochenplanját, és hét végén pedig átnéznénk, mit csinált a héten. Irtó jól hangzik, és szívesen csinálnám, úgyhogy csütörtökön, mikor a végleges beosztásomat fogjuk Frau Grothéval átbeszélni, akkor majd kiderül, hogy lesz. De a német nyelvtantól továbbra is viszolygok. :S

És végül a radiátor. Mivel mikor hazaértem, és kb. 20 percet leültem, akkor megelégeltem, hogy jéggé fagytak a kezeim, és lementem Marionhoz reklamálni. Persze nem reklamáltam, csak finoman rákérdeztem, hogy megy-e a fűtés, mert hogy nálam nem. Lényeg: feljött, megvizsgálta, és konstatálta, hogy valóban, nálam nem megy. Majd visszatért egy meleg levegőt fújó szerkezettel (nem jut eszembe a neve :S), és még egyszer megcsavargatta a radiátorom csavargatóját, aztán egyszer csak beindult a keringése. Így lett meleg a szobámban és a fürdőszobában is. Itt a vége fuss el véle.

Negyedikes rémálom

Ma úgy érkeztem a suliba, hogy Frau Göbleküppléhez megyek (nem így hívják, de kb. ezt értettem) az egyik 3. osztályba. Azt nem tudtam, hogy melyik harmadik és hogy  merre van az az osztály. De már elég jól tájékozódom a suliban, így megtaláltam. Az a harmadik, valójában 4a osztály, és Frau Göbel-Wiemers a vezetője (nem sokat tévedtem a nevével kapcsolatban... :)). Az osztályban 22-en vannak, ebből 5 lány, és ma érkezett egy újabb tanuló Moris. (Amikor először mondta a nevét, Boris-t értettem :))

Azt hiszem, ebbe az osztályba direkt a fogyikat válogatták, ... vagy nem nevelik őket otthon (ez a sanszosabb inkább). A mai tevékenységem kb. Süleyman-ra koncentrálódott. Ő, talán ki is találtátok, török gyermek. Egy nagyon kis kedves, aranyos fiú. Külön heti terve van, így ő a normál órákon csak testileg vesz részt, különben a saját tervével halad. Ma megbíztak, hogy németezzem vele. Három feladata volt, amit reggel Frau Göbel gyorsan elhadarta nekem, meg a gyereknek is, így- mivel én nem tudtam, pontosan mi is a dolgom- Süleymanra hagytam, hogy mit csinálunk. Az egyik feladata az volt, hogy főneveket gyűjtsön (10-et) és azt határozatlan ill. határozott névelővel (egyes- és többesszámban) írja le. Igazán nekem való feladat, mondhatom. :D Mondott néha olyan szavakat, lövésem sem volt, mi a névelője. Még jó hogy mellettem volt egy polc, és megláttam rajta a DUDEN Rechtschreibungot  (német helyesírás) :) Nagyon jól haladtunk és még vagy 10 perc maradt is az órából. Majd kicsit később kiderült, hogy nem azt csináltuk amit kellett volna. A Lesekartenek ( szavak vannak kártyákon- főnevek, melléknevek) közül kellett volna kiválasztani a főneveket, és azokat listába szedni. Angol órán akkor ismét 10 szót gyűjtöttünk, immáron a Lesekartenek közül. Így -  szerencsétlen gyerek- duplán dolgozott. :( Bár szerintem teljesen elég és jó lett volna az is, amit csináltunk. Egal. :)

A testnevelés órát Frau Heine (újabb név, grrr) tartotta, aki nem olyan szimpi nekem. De azért nem ellenszenves. Itt már megőrültek a kölkök. Főleg, hogy itt az a módi, hogy egy 5 percig bármilyen szerrel játszhatnak. Előkerült itt vmi görgős deszka, amire az egyik ráhasalt, a társa pedig egy kötél segítségével húzta. Na, de ha csak húzta volna: jobbra- balra, köbe körbe rohant vele. A fekvő srác, úgy kilengett, hogy néha azt hittem, elkaszálja a társait. De nem szóltak rájuk, szóval biztos lehet ilyet csinálni. Én magamban már ordítottam. Egész órán Völkerballoztak. Ez olyasmi, mint a mi partizánunk, csak van benne egy matrac, meg bizonyos dobási sorrendiség; így kicsit komlpexebb és érdekesebb.

Rajz órát Frau Siegel, az 1b tanára tartja. A múlt héten itt találkoztam ezért először ezzel az osztállyal. Egy kalendáriumot készítenek, és minden hónaphoz maguk varrnak, festenek, alkotnak valamit. Októberhez egy parafadugós "Stempeldruck-ot" (lenyomat ?!) készítettek, szőlő mintával. Egy kettő nagyon szépre sikeredett. Marvin, akit komolyan el kéne zárni, mint egy őrült, verte a padot a parafadugójával, szanaszét dobálta a festéket. Kétszer-háromszor rákérdeztem, hogy "Marvin, értetted a feladatot? Mert hogy nem az, amit te csinálsz." És akkor fejhangon válaszolt valamit, majd folytatta az őrjöngést. Szegény Frau Siegel, már nagyon kijött a sodrából, de gondolom, vagy is csak ezt látom elképzelhetőnek, nem tudnak, vagyis nem engedélyezett másképp' fegyelmezni. Gondolok itt a vigyázz állásra, beírásra, stb-re.

Reggel megkért Frau Grothe, hogy részt vennék-e a jövő heti Igel Werkstatton: egy állomásmunka a sünről. Mondtam, hogy természetesen, örömmel. Ma volt a megbeszélés. Én Ninával (a referens csajjal) leszek egy teremben, lesz 12 gyerekünk, és  rájuk felügyelünk a Werkstatt alatt. Ez egész héten eltart majd, minden 1-2. órában, ami azt jelenti (basszus), hogy korán kell mennem. :S Ma a megbeszélésen annyi anyagot vettek elő, hogy már követni sem bírtam. Reményeim szerint kapok egy saját példányt az egész Werkstattról, úh. németesek, lesz majd min ámulni és bámulni. :) Aztán kaptam valami teljesen más papírt is, egy másik ilyesféle program kapcsán, amin nem is veszek részt, vagyis nem tudok róla, hogy részt vennék-e. :) De ezen nem is csodálkozom, mert akik adták, ők sem tudják, min veszek részt. Azért nem kell izgulni, itt is elég káoszos a szervezettség (najó, annyira nem, mint otthon szokott lenni). Ma végighallgattam azért, hogy "össze-vissza vannak a beosztások, és hogy mennyire kényelmetlen minden évben más terembe áthurcolkodni, persze a Felicitas, ő maradhat".... bla ...bla....bla :)

Szakadó esőben tekertem haza. Elég jól ment, csak a combom fagyott le, ahogy verte az eső. Mivel még mindig esik, így nem hiszem, hogy ma eljutok a REWE-be. Úh. eszem, amit találok. :)
A lakásban azonban nincs fűtés, úh. ha volt is a szerelő, akkor max. megkávézott itt, mert meleget nem csinált.
Tegnap nagytakarítottam, mostam, főztem. Mondjuk ezzel nem lett melegebb a lakásban, de addig sem fáztam. Gondoltam arra, hogy kiviszem a konyhába az ágyam, ott mindig melegebb van, főleg ha vmit sütünk :) De inkább átrendeztem a szobám, mert az ágy pont sarokban, a két utcafronti falnál és ablak alatt volt . Most talán már nem fogok annyira fázni. Ha mégis, akkor költözöm a konyhába. :)

Múzeumok éjszakája - Part II.

Végül a Reinoldi- Kirche előtt kóvályogva, a vigaszt nyújtó gyrosomat falva rábukkantam egy jegyárusító sátorra. Azt az irodista csaj nem mondta egyértelműen, hogy még máshol azért kaphatók jegyek! Vettem is, meg egy programfüzetet!

A tervezett 12 programomból 8-at sikerült teljesítenem. A viaszból portrét készítő srácnál nyolcmillióan álltak, gondoltam, majd később, na addigra még többen lettek; a viaszból kézlenyomat készítésről meg lemaradtam és a városvezető körútra való várakozóhelyet meg egyszerűen csak nem találtam meg :)

Megnéztem az Adelturm-ot, ami a régi városfal egyik épségben megmaradt tornya. Ennek a terén főleg középkori ruhába öltözött emberkék rohangáltak, lehetett íjászkodni, renesszánszkori kajákat enni, meg vmit kovácsoltak is. És ilyen nap és felhő (?) mászkált a gyerekek nagy örömére.

Egy későbbi vezetés során megtudtam, hogy a régi Dortmund falát nem a harcok és a háborúk rombolták le, hanem a város lakói: egy modern várost akartak, már akkor is.
Ezután kicsit körülményes úton eljutottam a régi Brauereihoz (sörfőzde),  ami a dortmundi nyócker szívében lapul. Míg eljutottam a sörfőzdégi csak törökökkel futottam össze. A sörfőzdében egy izgalmas vezetésre készültem. De tévedtem. Egy olyan hapsi tartotta, aki nagyon gyorsan és artikulálatlanul, orrhangon beszélt. Az elején még próbáltam figyelni, kb. negyed órán keresztül az egyik látogatótársam hovatartozásáról beszéltek, hogy arra mi minden van - kit érdekel, nem ezért jöttünk. Aztán mikor egy max. 9 nm-es helyre zsúfoltatott be 40 embert, úgy voltam vele, nem érdekel. De nem csak én voltam így ezzel: a csoport kb. negyede szintén saját kezébe vette az irányítást és önállóan fedezte fel a múzeumot. Érdekes dolgok voltak kitéve, ha még egy jó vezető is lett volna, akkor príma az egész. Azt azért megtudtam, hogy a dortmundi Union sör nagyon nagy szám volt, a tengerentúlon is.

Vissza a belvárosi programokhoz egy régi Oldie-busszal mentem, pedig nem állt szándékomban. Különjáratok egyike volt ez a busz. (Hajni, ha lett volna nálam ropi, akkor már tuti vízszintesben lettem volna.) A buszvezető elég "fittipaldi"-san vezetett, mikor leszálltam, mélyeket kellett lélegeznem, hogy le ne rókázzam az előttem tötyögő bácsikát.

Utam ezután a RWE toronyhoz vezetett. Ez Dortmund legmagasabb irodaháza, aminek most fel lehetett menni a legfelső emeletére. A kilátás pazar volt, és közben rézfúvósok zenéltek komoly és kevésbé komoly műveket. Nagyon hangulatos volt.

Éjszaka így van kivilágítva a torony. (Ki fejti meg, mit jelez?)

Mikor kijöttem, már elég cidris volt az idő. Igyekeztem egy Sinatra revüre. Jó volt, főleg, hogy melegben voltam és ültem. :) De a koncertke is nagyon jó volt. Mikor véget ért, már 9 volt. Én eléggé fáztam és egyedül voltam, de még sok mindent meg akartam nézni. A Borusseum következett. Ez az egyik focistadionja Dortmundnak (Westfalenparkos képeken láthattátok már). Egy vezetés volt a programban megjelölve. Mikor odaértem, akkor egy külön kis papíron olvastam, hogy "kivéve 22-23h". Ezt nem tüntették fel a programfüzetben. Így csak a méhecske színű serlegekkel, Fan Clubbos anyagokkal, történelmi eseményekkel  teli kiállítást néztem végig. (focirajongóknak ajánlatos hely) Nekem ez a patch work ágytakaró tetszett a legjobban. ;)

Ekkor már a térdeim nem igen bírták a hideget, de már csak az U volt hátra. 23h-kor volt az utolsó vezetés, amit időben el is értem. Egy nagyon jó vezető hölgy volt, rengeteg info-t és érdekességet mesélt arról, mennyire akarták és mit a régi Union Brauerei helyére. Az U még mindig nincs teljes egészében kész, de már látogatható, vannak benne ideiglenes kiállítások. Ami pedig nagyon aranyos és egyedivé teszi. Minden egészkor galambok jelennek meg az U alatti LED-eken. Ha szürke galambok vannak ott, az azt jelenti, hogy hétköznap van és egész, ha pedig fehér galambok, akkor szünnap és egész. :)

A vonatom indulásáig volt még egy órám. Picit mászkáltam a lampionokkal megvilágított Reinoldi-Kirche előtti téren, illetve csöveztem Hauptbahnhof aluljárójában.

Aztán mikor 3/4 1kor sétáltam haza, örültem, hogy nem a belvárosban lakom. Olyan csendes és nyugodt volt minden.

És végezetül, Ildi, találtam neked egy Brinkmann dokit, íme. :) (A programfüzet elején mosolygott rám :) )
Csóközön és ölelés mindenkinek!