5 nap

és kiderül, hosszabbítják-e, és ha igen, hány héttel a szerződésemet. Amitől függ, hogy hány asszisztens (magyar) szeretné hosszabbítani a kint létét. Ennek függvényében ítélnek meg heteket. Így nagy valószínűséggel hosszabbodik az enyém, de az nem biztos, hogy az év végéig.

Az elmúlt két hét sűrűsége jól összemosta a napokat, és most eszméltem rá, hogy már november közepe lesz, és hogy kb. 1 hónap múlva repülök haza. :) A naptáram szerint 66 napja vagyok kint. :) Már olyan izgalommal kezdem várni, hogy hazamehetek, mint a gyerekek a Mikulást. :)
A keddi napi helyettesítésem egészen jól ment már. Azzal kezdődött ugyan, hogy a másik másodikból beállított 10 gyerek, hogy az osztályuk szét lett bontva, így ők jönnek ide. Kicsit elhűltem, erről nem igen tájékoztattak. De megoldottuk. 36 német gyerekkel dolgoztam úgy, hogy ebből 10nek volt saját feladata, amit persze nagyon nem csináltak, a beszéd jobban ment. :) A csend fogalma átértékelődött erre az órára, páran nyavalyogtak, hogy "es ist mir zuuu laut" én meg mondtam, hogy bocs, most szokj hozzá. :D Mindemellett ők is pofáztak, akik nyavalyogtak, szóval úgy voltam vele, nem érdekel, ennél többre nem vagyok képes: 3szor végigrágtuk a szabályokon magunkat, miszerint csendben és egyedül dolgozom, a saját feladatommal törődöm, aminek a következménye az lett, hogy leültek és folytatták tovább a csacsogást. Az a módszer, hogy akkor most mindenki feláll, itt nem működik, mert hogy alapból nincs osztály vigyázz, így mikor mondtam, hogy akkor most mindenki feláll, nem is értették: kb. annak tudták be, hogy vmit akarok mondani, de magam sem tudom, mit, így letojtak :D A lényeg: túléltem, és ők is, kicsit zajosan, de 36 gyerekkel talán ez megbocsátható. :D

3 és fél napja szakad az eső. :)

Szerdán áztam el először, mikor visszatértünk a lampionos felvonulásból. Hát, elég rövidke volt maga a felvonulásos vezetés, a cseppkőbarlangról nem is mesélt a vezető. Gyerekekre tervezett Márton-napi vonulás volt, főleg, ismered-e Szent Márton legendáját. Kezdődött azzal, hogy egy denevérnek öltözött csaj konstatálta, hogy világos lett a barlangjában, és hogy gyerekek vannak ott. És kezdődött ez a kérdezz-felelek játék a színészek és a gyerekek között... :D Majd a barlangon végigmenve jött egy zenész, akit koldusnak hittek a gyerekek, aztán a várva várt koldus is megjelent és végül a "daliás" Márton katona is, akit mindenképpen már Szent Mártonnak mondtak a kölkök. :D És véget is ért a vonulás. Az összes lampionnak annyi lett, mind elázott az esőben, meg én is, amíg hazatekertem.

Csütörtökön, mivel elaludtam, így bicóval mentem egész a  suliig. Ez azért különleges, mert 1 hónapja csak a buszig tekerek el. Gyönyörű őszi volt az idő, és tök jó volt újra az erdőn meg a földeken keresztül menni. Láttam, hogy a birkák ott vannak mellettem kiterelve a mezőre, és egy kutya, nagyon komolyan véve a feladatát, őrizte is a nyájat: nagyon édesek voltak. :)
Aztán úgy délután fele kezdett is beborulni, keményen fújt a szél, és így, mire hazaértem, a kabátom ujjából csavarni lehetett a vizet.

Tegnap és ma is folyamatosan esik, úh. nem kívánkozom ki, de ma már nem ártana levegőznöm. Mindamellett, hogy téli csizmát és farmert kéne vennem, ezek egészen sürgős dolgok, mert a csizmám beázik, a farmerom meg megreccsent. (nem nevetni :))


És felétek, kedves blogkövetők, mi a helyzet? Szívesen olvasnék továbbra is pár sort, ha van időtök írni!


Üdv mindenkinek