Csak ne szidjuk a magyar tömegközlekedést

ugyanis idekint olyan dolgok esnek meg, amiért otthon már lehet lincselték volna a vezérigazgatókat. 3 napig megállás nélkül havazott. Gyönyörű volt, tényleg. Már csak azért is múltidő, mert a mai 5°C-os hőmérséklet mindent elolvasztott, de még a csúnya latyakot is (hála). A megállás nélküli havazás egyik negatív következménye az lett, hogy a nemrégiben vásárolt szép kis csizmám beázott. Így, kinéztem egy gyerekhótaposót, egészen gusztustalant, de olcsón adták, volt 39-es méretig, nekem meg még annál is kisebb a lábam :), úgy véltem, a célnak megfelel, hogy ne fagyjanak le a lábujjaim a várakozások és suliba séták során -mert ugye a biciklit egyelőre szabadságra küldtem. Neki is vágtam a real-nak, ami egy külvárosi ipari területen van, na de azt ne gondoltam, hogy ilyen messze. Kezdődött azzal, hogy rossz buszra szálltam, így gyalogoltam 20 percet a hófúvásban, rossz kabátban (mert a régi kabátom volt rajtam, aminek most már végleg tönkrement a cipzárja), szoknyában a realig. Fázni nem fáztam, mert a bokáig érő hóban való menetel eléggé keringette a véremet, csupán hóemberként jelentem meg a bevásárlóközpontban. (ugyanaz mint nálunk a tesco, csak németben). Persze, kiderült, hogy a kiszemelt gyerekcsizmáimat elkapkodták: "Ilyen időben!" -mondta az egyik eladó. Na de végül megvettem ezt, ami szintén olyan árban volt, mint a kiszemelt gyerek hótaposó. Egészen retro, gondoltam, anyám szívrohamot kap, ha meglátja, de nem tette, azt hiszem...
A gyerekek a suliban, csak azt mondták, Coooler Stiefel, Frau Molnár! :) Na, ha ők mondják, akkor cool. :)

Mire kiértem a bevásárlásból, láttam is hogy egészen jól időzítettem, mert épp' jönnie kell a busznak. 20 perc topogás után beálltam a real alá, ahol mások is, mint kiderül, szintén a buszra vártak. 50 perc múlva meg is érkezett egy busz, nem tudni melyik az elmúlt két kimaradt közül. A gond csak az volt, hogy nekem erről át kellett szállnom egy másikra. A másik buszmegállóban is sikerült vagy 50 percig fagyoskodni a szakadó hóviharban, majd jöttek emberek, akik közölték, hogy "nem jön már több busz". Remek. Este 7 óra volt, és csak úgy leállatják a buszjáratokat?! És a várakozók többsége ugyan mérgelődött picit, de korántsem volt úgy kiakadva, mint ahogy azt otthon szokás ilyenkor.

Kb. fél óra buszútra laktam onnan. Gondoltam, ha nekivágok a hóviharban, talán másfél óra alatt hazajutok. Vagy 2 hét múlva, megtalálják a nyomozók a kiolvadt tetememet. Így végül arra jutottam, hogy szeretnék még élni :) és felhívtam Marionékat, hogy megmentenének-e. Megtették, így mikor hazaértem, fél óráig nyomtam a forró vizet a lábujjaimra, hogy életre keltsem őket. Mondanom sem kell talán, megfáztam rendesen.

A legutóbbi magyar órát élvezték a gyerekek: keresztrejtvényeztünk, meg "oben-unten"-eztünk, természetesen magyarul, illetve felolvastam nekik egy magyar népmesét, természetesen németül. :) Ismét gyakorolgattuk a gyümölcsöket: egy-kettő csodaszépen ki tudja ejteni az alma, körte szavakat. Majd felveszek párat videóra. :)

Koch-Back AG-n Lussekatter-t készítettünk. Ez egy svéd, Luca-napi sütemény, mert a svédek a Luca-napot nagy becsben tartják és ünneplik, mint a fény ünnepét. Frau Lagemann lebetegedett, így ismét egy másik napközissel és egy Praktikantinnal csináltuk az AG-t, és sikerült megint egy negyed órával előbb befejeznünk. :) Nagyon jók vagyunk, megállapítottuk. ;)

Holnap közös főzőcske lesz Marionékkal. Pörköltet készítünk, mert már Jens párszor említette, hogy úgy enne, és kitalálták, hogy főzzünk közösen. Szerdán pedig a szomszéd néni és bácsi, akiknek egy vakond van a garázsajtajukra festve, meghívtak, minket is, a garázsukba egy iszogatós, beszélgetős partíra. :) Hétfőn meg ugye a soest-i Weihnachtsmarkt a kollégákkal. Ahogy elnézem, következő héten a társaságom átlagéletkora bőven 40 felett lesz. :)
De 6 nap múlva otthon leszek. 6 nap!!!