Dortmundi körkép

Tegnap, a verőfényes napsütésben és 22 fokban együtt szálltam le egy jól szituált idős nénivel a villamosról. Együtt keltünk át a zebrán, és míg én a biciklizárammal babráltam, láttam, hogy megállt. Elővette az újrahasznostíott Mayersche (könyváruház, olyan Libri szerű, csak annál 3szor nagyobb) szütyőjét, könyékig beletúrt a kukába és előhúzott belőle egy sörös üveget. Komolyan, gyöngysor volt a nyakában! Megrökönyödtem kicsit, pedig már sikerült több ilyen búvárral is találkoznom. Ez itt szinte általános. Először fel sem fogtam, miért csinálják, majd rájöttem: az üvegekért elég jó pénzt kapnak vissza. Na de akkor is, kérem! Lehet legközelebb majd Frau Grothét látom a szemétben kotorászni?!
A guberálókkal egyetemben rengeteg tini lányt látok. Ez nem is lenne érdekes, de ezek a lányok mind babakocsit tolnak, vagy ordító kisgyerekekkel hadakoznak az utcán. Rengeteg van belőlük.
A környékünk csendes külváros, itt főleg csak idősek  meg családok laknak. Törökökkel a városba haladva fut csak össze az ember. Így felnőtt generációjukkal még én is csak keveset találkoztam, beszélni talán csak egy-kettővel beszéltem. Őket általában a meki, börgerking és hasonlók foglalkozatják, de ilyen helyeken multikulti a kiszolgálók palettája. Bár eszkimót még nem láttam.

El is felejtettem ám írni: megérkezett Katharina, a 3. és egyben utolsó lakója kis WG-nknek. 28 (vagy 29) éves, Drezdából jött. Ergoterapeuta végzettségű és újságírást jött ide tanulni Dortmundba. De hogy fedezze borsos tandíjösszegét, ezért hétvégenként aerobikot meg mindenféle női cuccot oktat, amire meghívott engem is szeretettel, hogy ingyen mehetek. Hah, de erről majd később. :) Katharina amúgy felér egy blogbejegyzéssel, pedig csak két napja van itt, de sikerült tegnap az idegeimen táncolnia. (Ezt is majd legközelebb.)
Kedves, beszédes, néha nagyon is, és ha belelendül, akkor mondandójának úgy 60%át értem, mivel gyorsan és dialektussal beszél. Erre azért gondolom igyekszik figyelni, mert csak néha veszem észre, hogy nem tudom miről beszél. Úgyhogy igazán jó, mikor Andreas, aki Karlsruhéból jött (Baden-Württemberg) és szintén csodás dialektusa van (undorítóan beszél) és Katharina, a drezdai együtt beszélnek, mindenki dialektusban, én meg hallgatom. :) Fenomenális élmény, mintha az elmúlt években egy szót sem tanultam volna németül. :)

Mindketten 3 évig maradnak. Katharina az első nap után már nyüstölt, hogy nekem is 3 évet kell maradnom, mert akkor mi lesz a szobával, ah elmegyek? Nem akar idegent, vagy akkor neki kell ezt is kibérelnie. :) Mondtam neki, ha talál egy jó fizető állást nekem, akkor meggondolom. Azt mondta, igazgató leszek. :)

Ma (sem) csináltam semmit, és tegnap sem igen. De ma konstatáltam, hogy a tegnapi indiánnyár nagyon gyorsan elköltözött máshová, mert gusztustalan téli idő van kint, még a köd se szállt fel.  Ja, és ma németül álmodtam, azt hiszem először, mióta kint vagyok.

Ölelés és csók mindenkinek!