Just a perfect day

Az egész hajnalban kezdődött. 3/4 5kor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilni :) No, azért nem ez volt az, ami már akkor boldoggá tett, hanem hogy épp ekkor ismételték a Hősöket, amin 11 körül már elaludtam. Így meg tudtam nézni, illetve még fél órát kicsit szenderegni az óra csörgésig. A suliba tekerve észrevettem, hogy már egyre jobban nyomom az emelkedőket (nem váltok vissza, kevésbé folyik rólam a víz stb.) Szembe jöttek a már ismerős arcok: a sármos Udo féle bácsi(Ildi!!!), kis kék zakójában a versenykerékpárral, a nyomában a fiatal srác, aki mindig zenét hallgat tekerés közben; és mindemellett szerintem egy Iron Man, mert kb. 5-ösben teker felfelé az emelkedőn. Majd a kis erdei úton a palotapincsis férfi és végül a kisiskolások, akik a helyi pékség előtt "bandáznak" reggelente. :)

Ma egyedül voltam ugye a Werkstatton. Mikor beléptem a terembe csengetés után, ezek úgy ültek ott, mint a szentképek. Olvastam tovább a Lukas és a sün történetet, ami roppant izgalmas. :) Majd elkezdték a munkát. Ezek másfél órán át olyan síri csendben dolgoztak, hogy gondoltam, levideózom és felteszem valahogy a netre. :) Mindenki belemerülve a munkába, nem hittem a szememnek.  És elég jól elfogadták, hogy egyedül voltam velük. Egy elsős kissrácnak, aki mikor mondtam neki, hogy azt a feladatot, amit kiválasztott, egy másodikossal együtt oldja meg, akkor megfogta a kezem, odahúzott az asztalához, majd suttogta: "Te, tudod, én nekem nincsenek barátaim, és nem ismerek itt senkit, és veled szeretném megcsinálni."  Úh. végül én írtam, amit ő diktált. Bár lehettem volna szigorú is, h. nem érdekel, keress magadnak párt. Aztán ugyanennek a kissrácnak (jelzem: elsős, kb. 1 hónapja van a suliban) elmagyaráztam (németül ugyebár) hogyan vonunk ki 69-50-et az ujjak használata nélkül :) Mert hogy vszínű ő is vmi zseni, vagy itt remek a matekoktatás, de a másodikosok matekfeladatait oldotta meg, és jól. Úh. igazán jól sikerült a reggel. Teljesen meg voltam elégedve magammal. :)

A magyar órám is jól ment. Az elején azért sokak nem tudták, hogy Ungarn az, ahonnan jöttem :D  De azt igen, hogy annak, ahonnan jöttem van egy nagy tava, a Plattensee. :D Érdekes... Aztán leszámítva azt, hogy kb. 7 gyerek 2 színnel (piros és zöld, ugye) úgy 30 percig színezte a magyar lobogót, ami két kb. 8*6 cm-es téglalap lehetett, tök jól haladtunk. Majd végigvettük a köszönéseket, elég jól megy hallás után, maguktól persze kevésbé, sőőt... de érdeklődők voltak. A magyar forint csodájára jártak, hogy hűűű, ez mennyi pénz  (2900 Ft körül vittem nekik - papír és aprópénzt), de közöltem velük, hogy ez aztán rohadtul nem sok. :D de biztos azt hitték, euróval egyenértékű. (De jó is lenne!)
Végül benyomtam nekik cd-n a Virágéknál ég a világot, és a refrént próbáltuk közösen énekelni. Hát azt látni kellett volna, majd lefényképezem legközelebb (csak arra nem volt időm közben): ült 26 gyerek, a zenére mozogva lobogtatták a magyar zászlót és zimme-zummoltak. :D Élvezték nagyon.

Óráról kifele menet, felpakolva a sok plakáttal, amit egy emelettel feljebb kellett vinnem, mert hogy oda jön a sajtó, jött velem szembe egy fiatal férfi, mondta, hogy Ingo akárki és hogy a francia és magyar kolléganőt jött lefotózni. Mondtam, hogy ok, én vagyok az egyik. Lepakoltam a cuccaim, hogy kezet fogjunk. Mondtam, hogy surranjon fel egy emeletet. A sajtós dolog meg annyi volt, hogy  Héloise, a francia csaj ilyenkor tart francia szakkört, úh. így a kellemest a hasznossal összekötve hívták meg ekkor a sajtót. Én felnyomtam a táblára, amim volt. S mint kiderült, nem órát nézni jöttek, de nem is riportot készíteni, (mert h. két újságíró is volt), hanem csak lefotózni minket a gyerekekkel, akik javát most láttam először :D és majd írnak egy cikket, h. hű, mik vannak ebben a suliban. :) Holnap megkapom az újságot. :) Úh. nem kellett produkálnom nagyon semmit, hála :)

A mákos guba istenire sikeredett. 4 gyerek hiányában közösen csinálta meg a két csoport. Ízlett nekik, nagyon. 3 tepsivel csináltunk, a 3. kisebbet már nem bírtuk megenni egészében, úgy teli volt mindenki. Hívtuk be a többi napközist, hogy egyenek. A kisfiú a képen - imádnivaló - , ezt ordította az udvaron lévőknek (bent hallottuk a konyhában): aki valami nagyon finomat akar enni, az jöjjön! Úh. már a gyerekeikért jövő anyukák kérik a receptet. Na, hát csak tettem valamit a hírnevünk érdekében. Így megragadva az alkalmat, szeretném megkérni Orbán Viktor miniszterelnök urat, hálája jeléül ezen nemes tevékenységemért jutalmazza meg egy nagyobbfajta béremeléssel a pedagógusokat!

Holnap az utolsó nap a suliban a kéthetes őszi szünet előtt. Jelentkezem majd.

Csók mindenkinek!

u.i.: nagyon nagy a baj odahaza az iszap kapcsán? Mi lesz, ha megszárad és szétfújja a szél? Mindenki maszkkal jár majd?! Gondolom a mezőgazdaságnak lőttek egy jó pár évre...