Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy az elmúlt hetek blogbejegyzéseinek száma elég jól példázza azt, hogy véget ért a szünet és ismét volt mit tennem esténként. :) A héten beindult a várva várt beosztásom, ami egy hét elteltével már kevésbé tűnik olyan izgalmakkal telinek. Talán nem volt olyan nap a héten, mikor ne azt gondoltam volna, hogy haszontalannak érzem magam. Napi 3 tanórám van, ebből általában kettő Förderung (egyéni fejlesztés), és a három óra közt is van mindig egy lyukam. Mindezek ellenére esténként mindig sz*** agyalom magam, mit csinálhatnék majd jobban vagy másképp' a fejlesztéseknél, és a magyar órára is készülgetek. Érzem azt, hogy szerda- csütörtökre már kevésbé vagyok oly friss, mind szellemileg mint testileg, mint a hét elején. Csütörtök délutánra az agyam is takarékos üzemmódra kapcsol, ami nem túl előnyös, főleg, hogy sütünk-főzünk a hiperaktívkákkal. :)

Süleyman és Marek továbbra is édesek, és aranyosak, és együttműködők. Alexander, akinek a tízre bővítés sem megy matekból számomra egy lehetetlen feladat, és -rossz érzés- de olyan feleslegesnek érzem, hogy bármit is elmagyarázzak, mert sajnos semmit nem fog fel belőle. 9 éves és másodikos, és így állunk. De nem keseredem el, mert senki előttem nem tudott mit kezdeni, miért épp én váltanám meg a világot?!

A héten egyedül voltam magyar órán a 2-osokkal. Az elején igazán jól ment, aztán úgy kb. rohadtul nem érdekelhette őket a dolog vagy nem is tudom, de minden harmadik szavam a figyelj ide, fejezd be, hallo volt. Elég szar volt, de bármennyire is akarja a tanárnő, hogy tanuljanak magyar szavakat- rohadtul nem működőképes - nem tudnak figyelni... Viszont a Zimme zumm nagyon megy, élvezik állatira. :)

Jövő kedden utazom Bonnba, a Comenius találkozóra. Ezzel kapcsolatban küldtek egy mailt, mi is lesz a program, hogy juthatunk el a helyre, ahol lesz, és egy résztvevői listát is mellékeltek. Átfutottam, mégis kik lesznek ott. 40-en leszünk, a világ minden tájáról. Két emberre figyeltem fel: az egyik szintén egy magyar csaj, aki nagyon nem a környékemen van és egy görög lány, aki  Kamenben van. Tudni kell, Kamean van itt van Unna és Dortmund mellett. Hát úgy megörültem, hogy jeee, van valaki a közelemben. Aztán lejebb hagyott a nagy örvendezésem, mert gondoltam, ha csak angolul beszél, akkor nem lesz olyan élvezetes a társalgásunk. Na de összeszedtem angol tudásom, és írtam neki egy mailt angolul, hogy ha gondolja, utazhatunk együtt Bonnba. A levélben többször is bocsánatot kértem és reménykedésem fejeztem ki, hogy nagyon előnyös lenne, ha beszélne németül. Rá egy napra kaptam választ, NÉMETÜL. :) Méghozzá nem is akármilyen németül. A lényeg, találkoztunk tegnap, hogy megismerjük kicsit egymást. Voltatok már úgy emberekkel, hogy kb. fél órája beszélgettetek, de mintha már évek óta ismertétek volna egymást? No, Eleni kapcsán teljesen ez volt az érzésem. Talán amiatt, mert rengeteg a közös vonásunk, és a gondolkodásunk is. Az meg már csak vicces bónusz, hogy ő is Sonnenschuléban dolgozik, és a sulijukban a Referendariat-ot Ninának hívják. :) Na és mindketten megállapítottuk, hogy ezt a szót soha az életben nem fogjuk tudni normálisan
megtanulni. :) Eleni 24 éves, mint mondtam, görög, és német, mint idegennyelv végzettsége van. Ugyanúgy szenvedett a szálláskereséssel, mint én, és ő is Dortmundban lakik, nem Kamenben, ahol a sulija van. Nem sok mindent nézett meg eddig itt, mert nem volt kivel, és bosszankodtunk egy sort, hogy ezt a résztvevő listát miért csak most küldték, így 2 hónap elteltével... :S Holnap közös programozunk: főzünk együtt vmit, megbeszéljük, hogy hová utazzunk a hétvégén és hogy Bonnban mit nézzünk majd meg :) Úgyhogy tök jó, van már társaság! :)

A halott városról, a munkavállalási engedélyről, valamint a mákos guba további sikereiről egy következő bejegyzésben írok majd.