Negyedikes rémálom

Ma úgy érkeztem a suliba, hogy Frau Göbleküppléhez megyek (nem így hívják, de kb. ezt értettem) az egyik 3. osztályba. Azt nem tudtam, hogy melyik harmadik és hogy  merre van az az osztály. De már elég jól tájékozódom a suliban, így megtaláltam. Az a harmadik, valójában 4a osztály, és Frau Göbel-Wiemers a vezetője (nem sokat tévedtem a nevével kapcsolatban... :)). Az osztályban 22-en vannak, ebből 5 lány, és ma érkezett egy újabb tanuló Moris. (Amikor először mondta a nevét, Boris-t értettem :))

Azt hiszem, ebbe az osztályba direkt a fogyikat válogatták, ... vagy nem nevelik őket otthon (ez a sanszosabb inkább). A mai tevékenységem kb. Süleyman-ra koncentrálódott. Ő, talán ki is találtátok, török gyermek. Egy nagyon kis kedves, aranyos fiú. Külön heti terve van, így ő a normál órákon csak testileg vesz részt, különben a saját tervével halad. Ma megbíztak, hogy németezzem vele. Három feladata volt, amit reggel Frau Göbel gyorsan elhadarta nekem, meg a gyereknek is, így- mivel én nem tudtam, pontosan mi is a dolgom- Süleymanra hagytam, hogy mit csinálunk. Az egyik feladata az volt, hogy főneveket gyűjtsön (10-et) és azt határozatlan ill. határozott névelővel (egyes- és többesszámban) írja le. Igazán nekem való feladat, mondhatom. :D Mondott néha olyan szavakat, lövésem sem volt, mi a névelője. Még jó hogy mellettem volt egy polc, és megláttam rajta a DUDEN Rechtschreibungot  (német helyesírás) :) Nagyon jól haladtunk és még vagy 10 perc maradt is az órából. Majd kicsit később kiderült, hogy nem azt csináltuk amit kellett volna. A Lesekartenek ( szavak vannak kártyákon- főnevek, melléknevek) közül kellett volna kiválasztani a főneveket, és azokat listába szedni. Angol órán akkor ismét 10 szót gyűjtöttünk, immáron a Lesekartenek közül. Így -  szerencsétlen gyerek- duplán dolgozott. :( Bár szerintem teljesen elég és jó lett volna az is, amit csináltunk. Egal. :)

A testnevelés órát Frau Heine (újabb név, grrr) tartotta, aki nem olyan szimpi nekem. De azért nem ellenszenves. Itt már megőrültek a kölkök. Főleg, hogy itt az a módi, hogy egy 5 percig bármilyen szerrel játszhatnak. Előkerült itt vmi görgős deszka, amire az egyik ráhasalt, a társa pedig egy kötél segítségével húzta. Na, de ha csak húzta volna: jobbra- balra, köbe körbe rohant vele. A fekvő srác, úgy kilengett, hogy néha azt hittem, elkaszálja a társait. De nem szóltak rájuk, szóval biztos lehet ilyet csinálni. Én magamban már ordítottam. Egész órán Völkerballoztak. Ez olyasmi, mint a mi partizánunk, csak van benne egy matrac, meg bizonyos dobási sorrendiség; így kicsit komlpexebb és érdekesebb.

Rajz órát Frau Siegel, az 1b tanára tartja. A múlt héten itt találkoztam ezért először ezzel az osztállyal. Egy kalendáriumot készítenek, és minden hónaphoz maguk varrnak, festenek, alkotnak valamit. Októberhez egy parafadugós "Stempeldruck-ot" (lenyomat ?!) készítettek, szőlő mintával. Egy kettő nagyon szépre sikeredett. Marvin, akit komolyan el kéne zárni, mint egy őrült, verte a padot a parafadugójával, szanaszét dobálta a festéket. Kétszer-háromszor rákérdeztem, hogy "Marvin, értetted a feladatot? Mert hogy nem az, amit te csinálsz." És akkor fejhangon válaszolt valamit, majd folytatta az őrjöngést. Szegény Frau Siegel, már nagyon kijött a sodrából, de gondolom, vagy is csak ezt látom elképzelhetőnek, nem tudnak, vagyis nem engedélyezett másképp' fegyelmezni. Gondolok itt a vigyázz állásra, beírásra, stb-re.

Reggel megkért Frau Grothe, hogy részt vennék-e a jövő heti Igel Werkstatton: egy állomásmunka a sünről. Mondtam, hogy természetesen, örömmel. Ma volt a megbeszélés. Én Ninával (a referens csajjal) leszek egy teremben, lesz 12 gyerekünk, és  rájuk felügyelünk a Werkstatt alatt. Ez egész héten eltart majd, minden 1-2. órában, ami azt jelenti (basszus), hogy korán kell mennem. :S Ma a megbeszélésen annyi anyagot vettek elő, hogy már követni sem bírtam. Reményeim szerint kapok egy saját példányt az egész Werkstattról, úh. németesek, lesz majd min ámulni és bámulni. :) Aztán kaptam valami teljesen más papírt is, egy másik ilyesféle program kapcsán, amin nem is veszek részt, vagyis nem tudok róla, hogy részt vennék-e. :) De ezen nem is csodálkozom, mert akik adták, ők sem tudják, min veszek részt. Azért nem kell izgulni, itt is elég káoszos a szervezettség (najó, annyira nem, mint otthon szokott lenni). Ma végighallgattam azért, hogy "össze-vissza vannak a beosztások, és hogy mennyire kényelmetlen minden évben más terembe áthurcolkodni, persze a Felicitas, ő maradhat".... bla ...bla....bla :)

Szakadó esőben tekertem haza. Elég jól ment, csak a combom fagyott le, ahogy verte az eső. Mivel még mindig esik, így nem hiszem, hogy ma eljutok a REWE-be. Úh. eszem, amit találok. :)
A lakásban azonban nincs fűtés, úh. ha volt is a szerelő, akkor max. megkávézott itt, mert meleget nem csinált.
Tegnap nagytakarítottam, mostam, főztem. Mondjuk ezzel nem lett melegebb a lakásban, de addig sem fáztam. Gondoltam arra, hogy kiviszem a konyhába az ágyam, ott mindig melegebb van, főleg ha vmit sütünk :) De inkább átrendeztem a szobám, mert az ágy pont sarokban, a két utcafronti falnál és ablak alatt volt . Most talán már nem fogok annyira fázni. Ha mégis, akkor költözöm a konyhába. :)