Csak egy gyors

Akit nem értesítettem volna sehogy sem, akkor itt "erfahrenelheti", hogy 15 héttel hosszabbodott "A Küldetésem" :) Ma nagyon hosszú napom volt, és még mindig fenn vagyok. 6kor keltem, suliban 5 órát voltam, ebből egyet én tartottam, majd rögtön Unnából Dortmundba mentem, dolgozni, ahonnan 8-ra értem haza. Egyedül voltam ma, ami azt jelentette, hogy a főnökasszonyon kívül nem volt más személyzet rajtam kívül. Erős megpróbáltatás volt: sikerült egyszer dupla Cappucino-t csinálnom egy helyett, és szolgáltam fel teát csésze nélkül :D De remélem belejövök a sürgésbe, kemény, szellemi munkát igénylő feladatok is vannak (pl. gyors fejszámolás németül :D)

A mai magyar órán rátértünk kicsit komolyabban a magyar nyelvre. Persze nem az -ikes igeragozást vettük, csak mondtam nekik, hogy ha szerepelni akarnak a homepage-en, akkor magyarul kell tudniuk beszélni. Na, így ki is térnék a filmre. Valójában kicsit túloztam, najó, nem is kicsit: megtalált Frau Pfützner, az igazgatóhelyettes (ami szó sosem jut eszembe németül, mindig csak az, hogy Vertreterin, de szépen mondva "stellvertretende Schulleiterin"- csak hogy bővítsem tudásotokat!), hogy a suli honlapra lehet videókat is feltölteni, és hogy levideózná, ahogy a gyerekek magyarul beszélnek. Na, gondoltam magamba, azt videózhatod, öcsém, ha van rá időd, mert hogy ezek aztén nem sokat tudnak, főleg, hogy nem is erőltettem nagyon a beszédet. Mondtam, hogy persze, de akkor még gyakorolnunk kell. Erre ő: hát már azért egy pár órája tartok magyar órákat! Jó hogy nem számon kérte, hogy akkor mégis milyen szavakat is tanultak eddig, és milyen témakör jön most?! :) Frau Pfütznerről pedig tudni kell, hogy olyan mondatokban beszél, amit nem értek elsőre, de néha másodjára sem. Olyan német kifejezéseket használ, amik csak hosszas gondolkodás után nyernek némi értelmet csepp agyamban. Így volt ez utóbbi ominózus beszélgetésünk során is, miután megbeszéltük, hogy oké, akkor videózhat, mondta, hogy jó, adjak majd neki szignált. Én meg visszakérdeztem, hogy mit kell adnom? Erre ő, hogy hát szóljak majd, ha jöhet. Na, hát ez a szignál (-jel) dolog nem esett le elsőre. Úgyhogy Frau Pfütznerrel ilyen csodás beszélgetéseket "vívunk": ő megpróbál velem megértetni valami tök egyszerűt valami tök bonyolult nyelven, én meg megpróbálom kisakkozni magamban, miről is beszélgethetünk épp. :D De főleg csak szakmai dolgokról szokott szó esni, így alapból kizárom a "Milyen volt a hétvégi bulid?" és hasonló kérdésköröket: ez nem szokott szóba kerülni. :)

Így ma Eszterláncoltunk, Zimme-zummoltunk, bemutatkoztunk egymásnak és "megtanultuk" a "Milyen gyümölcs van ma?" kérdésre adható lehetséges válaszokat. Csak hogy értsétek: igen, nem túl szép magyaros mondat ez, de erre lehet úgy válaszolni, hogy nem kell tárgyesetet vagy bármi más ragozást használni. A gyümölcsök pedig mindig jönnek, mint odahaza az alma: de itt szorgos anyukák bevállalják, hogy felszeletelik, meghámozzák, kandírozzák :) a szállított gyümölcsöket. Így almától, szilván át, szőlőig mindig van mindenféle, egyszerre több gyümölcs is feldarabolva egy dobozban. És hogy a német gyerekek ízlését is reprezentáljam: a répa és az alma fogy ezerrel, a banánt alig eszik. Érdekes, nem?!

Tehát abban reménykedem, ragad valami rájuk, de talán van remény, mert ma két kölök úgy jött be az órára, hogy "Jó reggelt!" (dél volt, amúgy) és hogy "Szia", mindezeket perfektül artikulálva. És folytattuk az "Ungarn-Mappe" elkészítését.

Mindemellett: Süleyman megmakacsolta magát, és nem mindig csinálja ELSŐRE, amit mondok. Ugye milyen rossz ez a gyerek?! :D. Marek-ot egészen gyermekemmé fogadtam, lassan szimbiózisban élünk, mert minden órán mellette ülök, és magyarázom neki külön, mi is a teendő. Jön is már szünetekbe is oda, hogy hallo, és mosolyog rám. NA meg bohóckodik, mondtam is neki, hogy bohóc, kinevetett. :)
Frau Göbbleküpple (tudom ám a rendes nevét... :)), aki igen vallásos, állandóan szentekkel traktál, Szent Erzsébet kapcsán, hogy tudom-e hol született, mert hogy Magyarországon született blabla. Majd az egyik szünetben betalált, hogy majd ha kicsit több időm lesz, meséljek már neki arról, hogy mennyire működik nálunk a katolikus vallás, mert hogy a nemtudomkije Magyarországon él, és hogy az ilyen keleti blokkokban, ahol szocializmus volt, ott nem is igen gyakorolják már a vallást. Na, hát igen jó emberére talált mondhatom. Kezdjem azzal, hogy ateista vagyok, hátha nem is kérdez tovább?!

Hát ezek történnek mostanában a suliban.
Most pedig tán nyugovóra is térek, bár egész jó alkotófázisban vagyok, ahogy vissza-visszaolvasgatom szavaim. :)

Ölel és csókol mindenkit, Frau Molnár, a heynekenweg-i házirabszolga :)