(Próbáltam feltölteni egy videót, de egy órája töltögeti fel, úh. lemondtam róla. :( )
Ma volt az első olyan alkalom, amikor láttam, hogy is működik és főleg, hogy működik (első osztályban) a Wochenplan (heti terv) nevezetű tanítási módszer. Már sokat olvastam róla, és nekem nagyon tetszik, de gyakorlatban még nem láttam. Arról szól a dolog, hogy már jól ismert gyakorlatokból álló feladatsort adunk a gyerekeknek, kb. annyit, amit egy hétre terveznénk be. Tegnap megbeszélték, hogy a Wochenplanon lévő kis rajzok mit is jelentenek, mit kell csinálni. Természetesen akadt pár Köpfchen, aki nem értette, miért kapta ma ezt a lapot. És ma el is kezdték csinálni. Jól haladnak nagyon, de mondjuk nem nehéz, mert a heti 4 matek órára összesen 4 feladat van betervezve. Ezt meg kellene csinálni, erre jön a bónusz, amit ha akar, akkor még csinálhat. Ami miatt viszont szerintem nagyon jó, hogy könnyebben átlátható, ki az, aki nagyon nem érti, és le lehet vele így maradni gyakorolni. A "mindig előre dolgozók" így pedig haladhatnak a saját vágtájukban.
Na de ma történt olyan, amit ha Patronás gyakvezetőim láttak volna, az a minimum, hogy sápítoznak egy sort, de tuti, hogy máglyára vetik Frau Lagemann diplomáját (és még őt is) :)
Indult azzal, hogy becsöngettek úgy 10 perce, az osztály egyik fele elég hangosan kommunikált, a másik fele oben-untent játszott :), és engem nyaggatott, hogy "Oguzhan (ejtsd. Ószán - tuti török) azt mondta hogy az bal, pedig az jobb" és én meg csitítgattam őket, Frau Lagemann színét nem láttuk. Rá 5 percre, mikor már a földre kényszerítettek, hogy játsszak Leisepostot, belépett Frau Lagemann, teljesen nyugodtan, mosolygott, nem zavarta, hogy zenghetett már a folyosó. Német óra következett, amelyen az M írását kellett volna gyakorolni. Nem jött össze. Az ún. írás füzetük egy kis lefűzött íráskönyv. Ebből kellett volna kivenni 3 lapot. Amikor 10 perc után is láttam, hogy egy kettő még lapozgatja, bambul vagy épp az asztalon fetreng, és Frau Lagemann az asztalánál ül és csinál vmit, akkor kicsit bevetettem magam. Lenn egy lappal üldögélt hátul (azt is mire elővette...hajajj), Tim szétszedte az egészet, össze-vissza voltak a betűk, de Lea már osztotta, hogy ezt kell kivenni, és így kell csinálni. A nagy segítségre sietésem közben azt vettem észre, hogy a lányok egy része már megcsinálta jó pár gyerek helyett a feladatot. Lehet ők sem bírták már a tötymörgést. Ekkor már fél órája ment az óra: maradt 15 perc. 5 perc, míg elmondta Frau Lagemann a feladatot és míg ráírták a számukat a papírra. Az óra végére a többség egy összekötős feladatot csinált meg! :-O (Itt már tuti fújolnak és köpködneka Patronások)
(balra: Lenn és Justin)Ezt egy rajz óra követte, ahol ma használták először a vízfestéket: mutatóujjukkal kellett pöttyöket (12-t) nyomkodni a papírra. Itt is jártam körbe, hogy mozgósítsam kicsit őket. A nap végén pedig Frau Lagemann, mivel ma olyan ügyesen dolgoztak a vízfestékkel és olyan ügyesen és gyorsan elpakolták a kellékeket (vajon miért?!) nem adott németből házi feladatot. :) Én tiszta idegbeteg lettem volna, hogy a mai napon igazából semmit nem csináltak. De itt ez az életritmus, ez a normális és megszokott. Nem hajtják a kölköket, nem idegeskednek, valószínű, a feljebbvalótól jövő elvárások is mások lehetnek.
Ma még el kellett mennem a hivatalba, bejelentekznem, hogy itt lakom egy ideig. Ez kicsit beljebb van a centrum felé, persze hazafelé sikerült kicsit elkavarodom, mert mindenáron rövidíteni akartam: rá kell jönnöm, ez így nem megy. :) Annyira gyönyörű volt az idő, hogy egy szál kardigánban jöttem hazafelé és közben majd leestem a fáradtságtól a bringáról. Holnap jön a másik első osztály. Szerintem kiszipolyoznak :)
(jobbra: Jasper és Emil)
Ott ül Boris az ablakban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése