Heynekenweg - Sonnenschule (6,4 km)

Az éjszaka folyamán nem gondoltam, hogy ma nyeregbe szállunk, mivel úgy szakadt az eső, mint a veszedelem. Induláskor rákezdett szemerkélni. Én felajánlottam Marionnak, hogy nem muszáj mennünk (azért is, mert az éjszaka alig tudtam aludni, fájt a hasam és csak forgolódtam), de ő hajthatatlan volt: menni akart, mert már olyan rég biciklizett. Én meg fogok is, még eleget.
Elindultunk, úgy neki a földeknek. Amikor mondta nekem tegnap, hogy megmutatja a környék "Feldweg"-jeit, akkor én szó szerint arra készültem, hogy nekimegyünk a szántásnak, aztán lesz ami lesz. Azonban csak magyar hungarikum tán az, hogy a földekhez vezető ipari utak földből vannak, itt ugyanis le volt aszfaltozva. Ami útvonalat ő ajánlott és amin ma mentünk, az kb. 3 km-es kerülővel közelíti meg a sulit. No, de ki kell próbálni az összes lehetőséget. Téptünk széllel szemben, szemerkélő esőben: én a magasban ő alacsonyan, ugyanis egy olyan járgánya van, aminek nem tudom a nevét, de már odahaza is elég elterjedt dolog: az a kerékpár, amiben már szinte fekszik az ember, de ő mondjuk ült, alacsonyan, előrenyújtva teker, mint ahogy az oviban is csináltuk tesi órán a biciklizést.

 Ez Marion biciklije

Kanyarogtunk, "földútról" néha igazi földútra, kb. 3. kanyar után tudtam, hogy nem ez lesz az az út, amelyen holnap menni fogok. És úgy 3/4 óra alatt el is értük az iskolát. Ekkor már rendesen tépett a szél, és elkezdett jobban esni, úh. megbeszéltük, hogy akkor szuper volt, na de menjünk haza. Én kértem, hogy az általam, már térképen kiválasztott utat is járjuk be, hogy több lehetőség közül tudjak majd választani. Ez az út a legrövidebb, de a legváltozatosabb is. Indítottunk úgy, hogy hegynek fel, de úgy, hogy a 7 sebességes (ma vettem észre, hogy van még egy sebessége :)) bicón már 1-esben is csak egy helyben álltam. Marion már az elején lefulladt ezzel a csodajárgánnyal: mondjuk tuti nekem is görcsöt kapott volna az alhasam, szerintem nincs olyan erőm sehol, ami azt a bicikliszerűt csupán egy sima terepen meghajtaná.
Felkapaszkodtunk a hegyre, aztán már sima ügy volt, mert lejtett végig: eleinte lassan majd elég meredeken. Tehát hazafelé tuti 30 perc alatt otthon leszek, mert suhantam vagy 60-nal. Odafelé meg kombinálom a mai utakat, hogy a legkevésbé kelljen hegynek felfelé mennem.

Azt viszont nem tudom, hogy ennyire puhánynak látszom-e, vagy a németek kényelmesedtek el ennyire, de mindenki (lsd. Frau-ok az iskolából, Marion) megszólalásában érzem azt, hogy megcáfolják, hogy én bicóval minden nap eljutok majd a suliig. Tény, hogy szakadó hóesésben nem fogok tekerni, de amíg ősz van, meg kell próbálni. M indamellett vannak kombinált lehetőségek: vonatig biciklivel, egy állomás vonat, majd onnan ismét bicóval a suliig. Marion erre reagálva mondta, hogy "ez után komolyan utána kell járni, mert még annak is, akinek nem okoz problémát a német nyelv, nemhogy nekem". :-O És elkezdte magyarázni, hogy hol kell megkérdeznem Dortmundban, kaphatok-e esetleg kedvezményt a havi bérletre, mert hogy ez után nagyon nehéz utánajárni. Mondtam neki, amikor sikerült félbeszakítanom, hogy "haló, már voltam ott és megkérdeztem". A vonatos megoldásom viszont (jó esetben) "csak" havi 43,50€-be kerülne (ha kapok kedvezményt). Amennyiben nem akkor duplája.
Frau Grothe felajánlotta, hogy holnap elmegyünk megkérdezni a Regio buszok árát. Az a busz szinte közvetlen a sulinál tesz le, csak a közelbe kéne eltekernem, ahonnan az a busz jár.

És végszóra bemutatnám a Biciklit, pontosabban A Biciklit:

 

Megkérdeztem Mariont, hol tudnék kosarat venni előre a kormányra.Azt mondja, ad nekem egy oldalkosarat hátra, mert hogy ő nem használja már úgy sem. :) És ma, mikor feltettem rá a kosarat vettem észre, hogy pumpát is kaptam hozzá. ;)

Viszont hiába tök szép és tök jó minden, azért nem tudok sohasem teljesen happy lenni, mert egy nagy hiány van: az otthoniak, a kapcsolatok. :( Hiába beszélgetek vagy próbálok beszélgetni mindenkivel, más.

Úgyhogy nincs más megoldás: mindenkinek ide kell költöznie.

De az, hogy ennyien olvastok és írtok, nagy örömmel tölt el, és így tudom, hogy azért hazavártok picit. :)