Heim

Azt hiszem, megfogtam az Isten lábát: lakásválasztás szempontjából mindenképp'. Marion és Jens, a háziaim egy 40-es házaspár, akik a lányuk elköltözése után vágtak bele az albérlet-bizniszbe. Mi hárman (Andreas, Katharina és én) vagyunk számukra az első albérlők. A lakásunk minden szegletében csak ámultam és ujjongtam, hogy milyen jól sikerült választani. Nagyjából tudtam a felépítést, de azt nem is sejtettem, hogy egy kompletten felszerelt lakást kapunk, ennyi pénzért. Tény, hogy nem a belváros közepén vagyunk, (ami a mai kis túrámat tekintve szerencsés is), tehát időbe és főleg pénzbe telik, ha be szeretnék menni a Stadtmittébe. A belvárosi szobák ára messze felül, felszereltsége messze alul marad az én kis Wohnungomhoz képest.

Marionék rettenetesen kedvesek és segítőkészek: készítettek egy kis Welcome füzetet nekünk, aminek az első oldalán ott van a képük és mindenfélét beletettek Dortmund-Kurlról (ez a városrész lesz most az otthonom), a közlekedésekről stb. Marion volt az, aki az ezer szétküldött "szobát vennék ki" mailemből az egyetlen volt, aki napi szinten válaszolt a kérdéseimre.

Tegnap lehívtak magukhoz egy kis beszélgetésre, amikor is közölték, hogy van egy kis gond a lakbérrel. Én már sejtettem, ennyire felszerelt, felújított lakást(szobát) nem adhatnak ki csupán ennyi pénzért. Mondja Marion, hogy mivel Andreas a tetőtéren lakik, és hiába van ott egy kis közösségi rész, oda mi úgy sem fogunk felmenni, így Andreas többet fizet. Aztán Katharina szobája vmivel nagyobb, mint az enyém, így ő fizeti a megbeszélt összeget, és mivel az én szobám a  legkisebb, így nekem 20 €-val kevesebbet kéne fizetnem, hogy ha ez így nekem megfelel. :D (Megjegyzem: az én szobám teljesen normális nagyságú, sok magyar panelben nincs ekkora a nappali szoba.) Persze, beleegyeztem a 20€ Ermäßigungba, és azért mondtam, hogy szerintem teljesen jó ez a szoba.

No, hát itt fogok én élni. :)