Herzlich Willkommen, Frau Molnár!

Először is: nem rabolt el semmilyen bolgár maffia (Kriszta megnyugtatása érdekében :) ), a "Fritzek" sem bántottak (még), csupán nem volt miről írnom eddig. DE most, hogy már ennyien izgultok (ami tök megható (hüpp hüpp)), ideje is jelentkeznem!

Ma volt az első napom az iskolában. Izgalmas volt, ahogy eljutottam, oda: gyalog, illetve tömegközlekedéssel mentem, mert ma kaptam meg az iskolától a goody-woody bringámat (Róla majd még szó esik).

Megérkeztem az iskolához, ami bazi nagy, ahhoz képest, hogy 8 osztályuk van összesen (1-4-ig 2-2- osztály minden évfolyamon).

Mondjuk az osztálytermek kb. dupla akkorák mint otthon. Mivel első nap, próbáltam időben odaérni. Így sikerült jó másfél órával előbb ott lennem. :) Várakoztam a lépcsőknél, már pár tanárnő elhaladt mellettem: szépen mosolyogtunk és köszöntünk egymásnak. Majd mikor már negyedjére haladtak el mellettem, kérdezték, hogy netán én vagyok a "Lehrerin aus Ungarn"? :) Örültek nekem (tök jó volt), és mondták, hogy ne várakozzak már itt, menjek be hozzájuk órára. Ekkor már csak 5 perc volt a megbeszélt találkozó időpontjáig, így mondtam, köszönöm, nagyon kedvesek, de ha azt mondták ekkor és ekkor legyek itt, akkor várok inkább. Lementem Frau Grothe osztályához, aki épp kifele tartott onnan, és mikor meglátott, úgy megörült, hogy ihajj. :) Puszi-puszi és juhú, hogy megérkeztem. Már teljesen zavarban érezte magam, már csak amiatt is, mert ugyan vártam, hogy menjek már, de azt éreztem, annyira mégsem, mint ahogy ők engem. Kimentünk az udvarra, ott találkoztam rögtön az iskola tanárseregével, akik fényképezéshez gyülekeztek. Az igazgatónő is odajött, üdvözölt, majd közölte: igazán jókor jöttem, épp fényképezés van és felállítottak a második sorba egy székre. :D Mindenre számítottam, de hogy rögtön a tanárokról készült fotón mosolyogjak, arra nem. :) Egészen vicces volt már a helyzet, főleg, hogy egy tanárnő felállt egy székre, amiről leszállították, hogy arra én állok, és neki úgy 2-3 perc után sikerült egy széket keríteni. :) A fényképezés után magamhoz térve, hogy na ez kemény volt, mentünk fel a tanári szobába, ahol végül azért bemutattak, hogy én vagyok a Gast aus Ungarn. Frau Grothe pedig szárnyai alá vett és vele mentem 2 órát megnézni a 2a-ba, mert délután volt csak a heti beosztásom megbeszélése.

Az magyar és német órák között a legnagyobb különbség, hogy itt annyira lazán veszik az időkeretet, hogy csuda. Kb. 20 perce mehetett az óra, de a gyerekek még szépen megették a kis gyümölcseiket, iszogattak, meséltek, ki-kit hogy és miért ütött meg a szünetben stb.

Egy ének és egy matek órát láttam ma. Tanítós társaimnak mondom, hogy az itteni énekoktatáshoz viszonyítva nálunk otthon mindenki PROFI énektanár. Itt aztán se híre se hamva a Kodály-módszernek (azt mondom hála), hangmegadásnak, beéneklésnek, népdalcsokroknak: csak úgy durr bele a közepébe, ami a torkon kifér (és ez általában a tanárnő torka volt). Nem mondom,hogy nem élvezték, hisz jó kis dallamos, modern gyerekdalokat tanultak, vicces szövegekkel, amit még matekórán is dúdoltak, de az is tuti, hogy nem ezen énekoktatás miatt fognak a kölkök a konziba kerülni.

A matek órán (ami szintén 45 perc, ugyanúgy mennek itt is, mint otthon), összesen 2, azaz KETTŐ feladatot sikerült teljesíteni. Az első egy fejszámolás névre hallgatott: fólián ki volt vetítve egy sárkány, aki "leharapta" a műveletek egy részét: így kellett kiegészíteniük a gyerekeknek.

Egyesével mentek ki és mindenki beleírta a gondolt számot. Ez legalább 20 perc volt. Azután megbeszélték, hogy a 6+7-et hogy is lehet egyszerűbben kiszámolni, majd önálló feladatok következtek, ami kb. 10 percet ha tarthatott, mert véget ért az óra. És nem volt Frau Grothe ideges, hogy "anyukátok, nem jutott semmire idő", mert kb. ennyi volt betervezve. Ezt onnan tudom, hogy az óra elején rámutatott oldalt egy táblára, amire fel volt írva az osztály napi terve: melyik órán mit is fognak csinálni. És matek órára kb. ennyi volt a terv.

Kaptam pár info-t az osztályról: pl. hogy van egy lengyel kisfiú (Marik), aki kicsit, de inkább semmit sem beszél németül, a szülei szintén. Egyedül a nagynéni, aki tud németül kommunikálni, tehát mindig őt várják, mint a Messiást, hogy tudjanak kezdeni valamit Marik-kal.

Aztán megbeszéltük, hogy az első 3 héten csak nézek, vagyis hospitálok az osztályokban, lehetőleg mind a nyolcban, aztán majd mebeszéljük, hogy a további hetekben hónapokban hogy is tovább. Kedvesek voltak, mert mondták, hogy nyugodtan mondjam majd meg, ha valamit egyáltalán nem szeretnék csinálni, vagy amit nagyon is. Azért ezt jó volt hallani. Kaptam egy szabadnapot is (péntek), így a hét többi napján lesz elosztva a kötelező óraszámom. Megbeszéltük, hogy az elején, mivel mé nagyon ki kell tapasztalnom, hogyan és mennyi idő alatt jutok el a suliig, járjak csak a 2. órára (9 óra), aztán ha majd minden oké, jöhet az 1. óra is.
A héten viszont kezdek is: szerdán és csütörtökön hospitálok a 2a-ban, aztán csütörtök du. megyek az OGS-be (napközi), ahol majd jövő héttől kezdve saját kis csoportom lesz, hogy mégis hogy, azt nem tudom, mert ma erről kb. fél órán át tanakodtak, hogy lett vmi kavar a beosztásban, és én már úgy elvesztettem a fonalat, hogy csak mosolyogni tudtam. :) A lényeg, a héten még közösen csináljuk Frau Lagemannal a Waffeln-sütést. Aztán majd nekem lesz egy csoportom, ahol "Ismerd meg Magyarországot" foglalkozásokat fogok tartani másfél órában.

És akkor a bicikli: Frau Lagemann anyósáé volt, aki már nem tudja használni bizonyos okokból kifolyólag, agy megkaptan én. A canga Mo-on, alsóhangon úgy 70-80 ezret ér. Totál neu, agyváltós, 6 sebességes városi kerékpár, egyszerűen szuper. Vele mentem ma be a sulitól Unnába (ez kb. 15 perc), hogy kicsit megnézzem a belvárost, ami gyönyörű: Fachwerkhausok, úgy az 1500-as évekből, gyönyörű vásártér, elragadó volt. Sütött a nap, a szél a már megsárgult és lehullott leveleket fújta,csodás csodás volt.

A hazautam, így első alkalommal úgy 1 órába telt, természetesen azért, mert minden kereszteződésnél elő kellett bányásznom a térképeimet, hogy merre tovább.

Marion viszont feljött ma, és felajánlotta, hogy holnap szabad, és szívesen megmutatja nekem a környéken lévő földutakat, hogyan tudom kikerülni a forgalmas utakat, és hogy tudok könnyen eljutni a sulihoz. Nagyon kedves tőle, úh. holnap 10kor kerékpárra szállunk. :)

A mai napból azt szűrtem le, hogy irtó rég voltam német környezetben, mert annyira sokan, sokat és gyorsan  beszéltek ma hozzám, hogy mikor elhallgattak ott tartottam, hogy pergett az agyam, és próbáltam raktározni az infot az agyam tartósabb helyeire. Volt amit nem sikerült, mert úton hazafelé esett le, hogy nem mentem el egy megbeszélésre, amit egy nő ajánlott fel a suliban, akit fogalmam sincs hogy hívnak, és igazából vmi matematika fejlesztésre akart beszervezni.  (Pont engem :))De valójában nem baj, hogy nem mentem, mert nem Frau Grothe mondta, és egyelőre úgy vagyok vele, hogy örülök, ha őt megtalálom és megjegyzem mi az általa kiadott programom: mégis csak ő a mentorom vagy mi.

Remélem hamar belerázódom, és megindul a nyelvem és az agyam pörgése is, és ez csak egy hirtelen ért Sokk volt. :)

Puszilok mindenkit és örülök, hogy érdekel, mi történik velem. Drukkoljatok továbbra is!