Hol is folytassam?

Talán ott, hogy ma esőnap miatt elmaradt a düsseldorfi kirándulásunk Elenivel. Tegnap viszont sikerült 2 és fél órűt eltöltenünk az U-ban. Méghozzá abban az U-ban, amelynek 8 szintjéből egyelőre csak 2 látogatható. :D Két kiállítást néztünk meg: az egyik neve "Orange im U" volt, és a kiállítók csupán a narancs színt vették elő, és gyűjtöttek be emberektől narancssárga színű tárgyakat, és készítettek velük beszélgetéseket, miért is fontos számukra az a tárgy, mit jelent, kitől van stb. Főként a narancs szín megjelenése a 70-es években volt a domináns vonal, hogy ez a szín jelentette a modernet, az áttörést. Tök jó kis tárgyak voltak ott, és egy-kettő belőlük otthon is van, a mi háztartásunkban. :)

 A másik kiállítás, az állandó, a nemrégiben az U-ba költöző Museum Ostwall (MO - hmmm :)) kiállítása volt. Ez már jóval az elvont és a beteg határát súrolta, az olyan "műalkotásokkal", mint a penészes sajt szétlapítva egy fólia mögött, aminek még a neve is ez volt :) De végignéztük.

A halott város mesét pedig hallantotok kell. De a legjobb lenne látni. Hátborzongató. Szóval. Mostanában úgy járok oskolába, hogy eltekerek Kamen-Methlerig: ez egy vonatállomás Kurltól nem a belváros irányába. De, hogy jobban szemléltessem, bevágok nektek ide egy képet.

A- itt lakom én
B - ide tekerek le, mert innen indul közvetlen busz majdnem a suliig
C - a halott városrész

Annak a terültenek a neve Landesstelle, és úgy lettem rá figyelmes, hogy a busz keresztül megy rajta, van is ott 3 megállója. Amint beérünk arra a részre, olyan, mint egy átlagos kisvárosi rész, teli házakkal, játszótérrel, bolttal, ovival és iskolával (aminek még sportcsarnoka is van). Az egyetlen, ami hiányzik, az az élet, ugyanis szinte senki nem lakik a házakban: semelyik házban nem ég villany, nincs függöny, semmi. A házak elég modernek, és karbantartottak, mégis látszik, hogy nem ápolták őket évek óta. Félelmetes, nagyon. El sem tudtam képzelni, mi történhetett itt, miért nem lakják emberek ezt a területet. Majd olvasgattam és utána kérdeztem. Kiderült, hogy ez a tábor, úgymond, azon németek számára épült, akik Lengyelorszgból, Oroszországból stb. visszatértek az anyaországukba. Ide érkeztek, hogy a kezdeti lépéseket megtehessék az új életükhöz. A gyerekeik itt jártak oviba, iskolába, majd idővel innen elköltöztek. Mára már szinte mindenki, és üres ez a rész. Még ma sem tudja eldönteni a város vezetősége, mi legyen ezzel a résszel. Majd írok nekik az ötletládába, hogy tartsák fenn magyar társaimnak, akik kijönnének ide. :D

A mákos guba továbbra is akkora sikernek örvend, hogy csuda. Jött egy napközis nevelő hozzám, hogy szeretné megkapni a receptet, mert egy anyuka szeretné kipróbálni. Hát kérem, azt hiszem, mindent megtettem a jó hírnevünk érdekében. :)

Munkavállalásim továbbra sincs, főleg azért, mert nem jutottam vissza a munkaügyi hivatalba. Telefonon kétszer is hívtam, két napig, de senki nem reagált. Nem mintha munkaügyben ly sokan válaszolgatnának...

Az elkövetkezendő heteim meglehetősen sűrűk lesznek: kezdődik 2-ával, mikor is Bonnba utazom a Comenius találkozóra. Ez a program 2 és fél napos, mondjuk rá, és ott alvós. Viszont jön Szilvi barátnőm a fősuliról, így én semmiképp' nem alszom ott. Szóval 2-án este zurück. Majd 3-án vissza Bonnba, már Szilvistül és este zurück. 4-én suli van, úh. oda megyünk, méghozzá csütörtök, tehát 4-ig ott leszünk a főző szakkör miatt. 5-én frei vagyok, úh. aznapra majd kiderül, mit nem láttunk még és mit lenne érdemes. :)
Aztán 6-7-8-9-én Frau Grothe többedmagával Pisában lesz, egy másik Comeniusos program miatt, így meglehet, hogy helyettesítenem kell az osztályában. Azonban kaptunk a düsseldorfi külföldiekért felelő irodától vagy nem is tudom mitől szintén egy programajánlatot, ami három napos. Eredetileg november 3-5-ig tartana, de az egészen jól ütközik a bonnival. Kaptam is Bonnból levelet, gyönyörűt, kb. fenyegető célzattal, hogy tudják, h. Düsseldorf is ajánlott egy programot, de felhívják a figyelmem arra, hogy az övék kötelező, így mondjam le azt. :D Vicces. Na a lényeg, h. Düsseldorf adott újabb ajánlatot :) -  november 8-10.ig szintén lehetne ilyen Studienkursra jelentkezni, csak most nem tudom, hogy a suli elenged-e, mert ha helyettesítenem kell?! Hmmm, besűrűsödtek. Persze, máskor hetekig semmi. És még egy extra, hogy 10-én mennek Frau Grothe-ék egy cseppkőbarlangba Márton napi felvonulni. Tök érdekes lehet, és engem is hívtak, hogy menjek. Durva, hogy kikötötték: csak elektromosan működő lampionnal lehet menni. :) Az viszont nem túl vonzó benne, hogy busszal mennek oda. (boá) Nem tudom, hány órás az út, de mindenképp kerítek vmi daedalont, mert ropit itt nem nagyon láttam még... :)

Úgyhogy előre is sorry, hogy ha eltűnnék egy pár hétre, de most már tudjátok, hogy miért lesz. :)

Végezetül egy kép, amit tegnap készítettem, míg vártam a vonatra.

Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy az elmúlt hetek blogbejegyzéseinek száma elég jól példázza azt, hogy véget ért a szünet és ismét volt mit tennem esténként. :) A héten beindult a várva várt beosztásom, ami egy hét elteltével már kevésbé tűnik olyan izgalmakkal telinek. Talán nem volt olyan nap a héten, mikor ne azt gondoltam volna, hogy haszontalannak érzem magam. Napi 3 tanórám van, ebből általában kettő Förderung (egyéni fejlesztés), és a három óra közt is van mindig egy lyukam. Mindezek ellenére esténként mindig sz*** agyalom magam, mit csinálhatnék majd jobban vagy másképp' a fejlesztéseknél, és a magyar órára is készülgetek. Érzem azt, hogy szerda- csütörtökre már kevésbé vagyok oly friss, mind szellemileg mint testileg, mint a hét elején. Csütörtök délutánra az agyam is takarékos üzemmódra kapcsol, ami nem túl előnyös, főleg, hogy sütünk-főzünk a hiperaktívkákkal. :)

Süleyman és Marek továbbra is édesek, és aranyosak, és együttműködők. Alexander, akinek a tízre bővítés sem megy matekból számomra egy lehetetlen feladat, és -rossz érzés- de olyan feleslegesnek érzem, hogy bármit is elmagyarázzak, mert sajnos semmit nem fog fel belőle. 9 éves és másodikos, és így állunk. De nem keseredem el, mert senki előttem nem tudott mit kezdeni, miért épp én váltanám meg a világot?!

A héten egyedül voltam magyar órán a 2-osokkal. Az elején igazán jól ment, aztán úgy kb. rohadtul nem érdekelhette őket a dolog vagy nem is tudom, de minden harmadik szavam a figyelj ide, fejezd be, hallo volt. Elég szar volt, de bármennyire is akarja a tanárnő, hogy tanuljanak magyar szavakat- rohadtul nem működőképes - nem tudnak figyelni... Viszont a Zimme zumm nagyon megy, élvezik állatira. :)

Jövő kedden utazom Bonnba, a Comenius találkozóra. Ezzel kapcsolatban küldtek egy mailt, mi is lesz a program, hogy juthatunk el a helyre, ahol lesz, és egy résztvevői listát is mellékeltek. Átfutottam, mégis kik lesznek ott. 40-en leszünk, a világ minden tájáról. Két emberre figyeltem fel: az egyik szintén egy magyar csaj, aki nagyon nem a környékemen van és egy görög lány, aki  Kamenben van. Tudni kell, Kamean van itt van Unna és Dortmund mellett. Hát úgy megörültem, hogy jeee, van valaki a közelemben. Aztán lejebb hagyott a nagy örvendezésem, mert gondoltam, ha csak angolul beszél, akkor nem lesz olyan élvezetes a társalgásunk. Na de összeszedtem angol tudásom, és írtam neki egy mailt angolul, hogy ha gondolja, utazhatunk együtt Bonnba. A levélben többször is bocsánatot kértem és reménykedésem fejeztem ki, hogy nagyon előnyös lenne, ha beszélne németül. Rá egy napra kaptam választ, NÉMETÜL. :) Méghozzá nem is akármilyen németül. A lényeg, találkoztunk tegnap, hogy megismerjük kicsit egymást. Voltatok már úgy emberekkel, hogy kb. fél órája beszélgettetek, de mintha már évek óta ismertétek volna egymást? No, Eleni kapcsán teljesen ez volt az érzésem. Talán amiatt, mert rengeteg a közös vonásunk, és a gondolkodásunk is. Az meg már csak vicces bónusz, hogy ő is Sonnenschuléban dolgozik, és a sulijukban a Referendariat-ot Ninának hívják. :) Na és mindketten megállapítottuk, hogy ezt a szót soha az életben nem fogjuk tudni normálisan
megtanulni. :) Eleni 24 éves, mint mondtam, görög, és német, mint idegennyelv végzettsége van. Ugyanúgy szenvedett a szálláskereséssel, mint én, és ő is Dortmundban lakik, nem Kamenben, ahol a sulija van. Nem sok mindent nézett meg eddig itt, mert nem volt kivel, és bosszankodtunk egy sort, hogy ezt a résztvevő listát miért csak most küldték, így 2 hónap elteltével... :S Holnap közös programozunk: főzünk együtt vmit, megbeszéljük, hogy hová utazzunk a hétvégén és hogy Bonnban mit nézzünk majd meg :) Úgyhogy tök jó, van már társaság! :)

A halott városról, a munkavállalási engedélyről, valamint a mákos guba további sikereiről egy következő bejegyzésben írok majd.

Siegen és a sütemény

Az elmúlt napokban meglátogattam Swaantjét Siegenben, és már ahogy Dortmunból kifelé tartottunk megállapítottam, hogy Dortmund nem szép város. :) Vagyis a maga módján szép, de nekem valahogy jobban tetszenek a dombos vidékek, ahol még valami víz is van. Dortmundban viszont csak mesterségesen kialakított tavacskák vannak. Úgyhogy haladtam kifelé a kisvárosi környezet felé. Kellemes kis vidéken mentem keresztül, legalábbis amire emlékszem, mert a 2 órás utat oda is meg vissza is átaludtam. :) Ez az ún. Sauerland volt, amit amikor mindig hallok, valami nem szép vidék jut eszembe, talán a sauer (savanyú) miatt. Pedig valójában hegységek összessége.
Siegen két nagyobb hegység közt fekszik, a Rothaargebirge egészen déli csücskénél, így nem mondható rá, hogy lapos. Egyetemi város, 110.000 lakosából (ha jól értettem) 10.000 az egyetemista, és idén 900 ember jelentkezett tanító szakra. :)

Swaantje ennek  a koronás templom terének egyik házánál lakik. A korona a város jelképe. Ez, ami most van a templomon már nem az eredeti, mert azt lelopták onnan :-O Azt nem tudom elképzelni, hogy, mivel óriási: rászállt egy varjú, ami nem egy kis madár (grr) és így kivehető volt, milyen nagy (ha jól emlékszem, 10 m az átmérője). A templom felső részében meg sokáig lakott egy család, csak aztán kiköltöztek, mert elég sokat kellett lépcsőzni. :)

Voltam az egyetemen vele, és visszacsöppentem kicsit az egyetemi életbe. Kriszta barátnőm kedvéért, mert szereti az ilyen hasonlatokat, azt mondanám, olyan volt, mint Szegeden, csak mondjuk háromszoros kiadásban. :D Pl. az egyik 6 emeletes épületben egy 10 személyes lifttel is lehet közlekedni. A menza óriási, 6 féle menüből lehet választani, és egy menü levesből, főételből, desszertből, salátából és korlátlan gyümölcsökből áll, mindez 2,70€-ért. :) Meglehetősen bőséges. Voltam Swaantjéval a fősulis munkahelyén, ami abból áll, hogy elsőéveseknek segítenek? megismertetik velük a főiskola szabályait, hogy és milyen órákat kell felvenniük, mi mire épül, stb. Valójában HÖKös, mondhatni. Van ún. tutori munka is, segítenek a tanulásban is, akik igénylik ezt. Jó kis közösség. A héten éppen ingyen gofrival csalogatták be az embereket. :D

Körbevezetett az óváros részén is, és készültek képek is, csak az ő gépével, így, ha egyszer megkapom, közzéteszem majd :)
Este hangulatos, közös vacsi volt Angieval és Swaantjéval. Angie, Swaantje lakótársa azt hiszem 4 nyelven beszél, és egy fordítóirodában dolgozik. Nagyon kedves volt, reggel előbb ment el, mint hogy én felkeltem volna, és írt egy kis levelet is nekem. :)

 Angie és Swaantje (hátul)

Az egész ottlétem jobb lett volna, ha nem fájt volna iszonyatmód a fejem. Sajnos annyira sajgott, hogy este, mikor beugrottak Swaantje barátai egy kis esti borozgatós-dumcsizós partira, kb. másfél órát bírtam csak velük lenni, mert már képtelen voltam létezni, és a hányás kerülgetett a fejfájástól. Így ottlétem alatt szerintem többet aludtam, mint hogy ébren lettem volna. :S

21-én meg gondoltam, hogy kicsit kovácsoljam a WG csapatot,  vacsit csináltam és sütit sütöttem az itthoniaknak. Finom lett minden. Készült is kép, az első. Íme a lakótársaim:

Andriska, azt hiszem továbbra is azt gondolhatja, hogy az edényeken lévő ételmaradékok hő hatására oldódni fognak és így nyerhet tiszta edényeket, ugyanis továbbra sem mosogat. Valószínű, hogy csak baromi lusta, és roppantul megelégszik azzal a helyzettel, hogy voltam már párszor olyan hülye, de inkább mérges, hogy x nap eltelte után inkább elmosogattam a halmait, mert már a csap közelébe sem fértem. Ma már a porszívózás sikeredett neki, a felmosáshoz valószínű ne ismeri fel a kellékeket... Hát így telnek itthon töltött perceim, jó lesz már ha újra kezdődik a suli, mert tiszta Magdi anyus leszek (a "barátokköztös", vagyis már nem az, de mindegy is)

Üdv mindenkinek!

Orsolya-Consuela, balkáni vendégmunkás ;)

A hetem

eltelt. Úgy ahogy volt, a nagy semmivel. Kirándulni nem voltam: az idő sem kedvezett és a hangulatom sem. És így napjaim azzal teltek, hogy befőtt szinten elvoltam. Ezért sem nagyon írtam. Moziztunk egyet a WG-vel, azaz Katharina, Andreas und ich. Első közös program, izgi :) Emellett pedig elég sokat beszélgettünk Katharinával, hát, mondjuk inkább úgy, hogy ő beszélt sokat, én meg értettem, miről beszél. Ez nem is baj, azért nehéz sokszor kifejeznem magam. Ez volt a problémám már Grazban is, hogy azért komolyabb témákban gyatra a szókincsem. Bár ha elég időt kapok, összekaparok egy értelmes beszélgetésre valót :) De majd fejlődöm. :)
Rengeteget sétáltunk, ma főleg, vagy 1 órán át, itt  a környéken. Meg is simiztem végre egy cicát :D Egy fekete macska volt. Katharina nem egyezett bele, hogy hazavigyem, pedig vhogy becsempésztem volna, az tuti.
Holnap reggel bevetem magam a külföldieknek szánt hivatalba, és addig ülök majd a nyakukon, amíg nem kapok egy munkavállalásit. Dolgozni akarok, mert a semmittevésben megőrülök.
Szerdán meglátogatom Swaantjét. :) Aki nem tudja, ő volt Vecsésen, a Falusi suliban tanárasszisztens, ugyanezen program keretében, mint én. Valójában az egész ötlet, hogy én is pályázzak, tán ebből eredt, hogy jött a suliba egy tanárasszisztens. Aztán már tök jó lesz, mert kezdődni fog a suli! Nagyon várom, tényleg! :)
Katharina fejébe vette, hogy most nekem német pasit kell keresnem, hogy itt maradjak még legalább 3 évet :) Aztán vagy 10 percig Andreast dicsérte, hogy milyen jó parti lesz és így meg úgy. Én meg kikerekedett szemekkel főztem tovább, és mondtam, hogy erről tegyen le! :) Amúgy ha a szomszédok átnéztek épp' a konyhába, voltunk egy látvány: én a fagyos darált hússal szöszölök a tűzhelynél, Katharina meg aerobikozik mellettem :D

Jól vagyok, nem kesergek, csak hiányzik, mindenki!
Tessék nekem írni! Vagy hozzászólni! Bárki! Sok erőt ad, higgyétek el. Ilyen távol nagyobb szüksége van rá az embernek, mint egy falat kenyérre! (najó, nem dramatizálom tovább :))

Csók és ölelés!

A konyharuha rejtélye, avagy élet a fertőben

Tegnap mostam. Mielőtt mindenki ájuldozásba kezdene: itt létem óta nem először. Indítottam azzal, hogy a már egy hete lehúzott ágyneműt előbányásztam a szekrényemből, és gyűjtöttem még hozzá tisztulandó társakat. Nem volt nehéz, mert amióta megérkezett Katharina, azóta van mit takarítani. Úgyhogy vittem magammal a hozott kis konyharuhámat is, ami már ravioli és paradicsomszósz foltokkal bővült. Mosógép bekapcsol. Feljőve, bár megfogadtam, NEM TAKARÍTOK ÉS MOSOGATOK MÁS HELYETT, nekiestem a fürdőben, de csak felmosni, mert a beosztás szerint ez az én feladatom a hétre. Az már édes mindegy, hogy a héten (szerda volt) másodjára mostam fel. :S Az tuti, hogy én is kupit hagyok magam után, de azért dzsuvát nem nagyon. A nap vége felé lementem kiteregetni. Hmm, finom friss illatok, na de a konyharuha sehol. Kerestem az ágyneműben, hátha elbújt, de semmi. Feljöttem, biztos hülye vagyok, és be se tettem mosni. A szobámat átforgattam, még a hűtőbe is benéztem, de nyoma veszett. Elnyelte a föld, vagyis a mosógép. Különben egy fél pár zoknim sincs már meg. Az elmúlt hetekben olvastam pont ezzel kapcsolatban egy cikket, hogy biztos vízben oldódó anyagokból csinálják a zoknigyárak a zoknikat, és így mindig vesz majd az ember újat. Mások szerint a mosógép egy párhuzamos univerzumba teleportál, így ott már biztos temérdek félzokni lehet. Én most már nem tudom minek higgyek, mert azért egy konyharuha elég nehezen tud bekerülni kis résen keresztül a dob másik felére. Hát most hiába a nagy igyekezetem, maradt a többi szószfoltos, ragadós konyharuha. Vagy majd azokat is átjuttatom a párhuzamos világba. :)

Ma reggel, mikor a konyhában a járólaphoz ragadt a lábam, eldöntöttem, hogy nem mosok fel még egyszer. Tegnap Katharina ananászt vágott fel, ami kb. olyan "illatot" árasztott, mint egy 10 felest lehúzott alkoholista. Elég elszánt volt, hogy ő azt megeszi, én meg biztos nagyon undorodó fejet vághattam, mert végül kidobta. Így a hűtőszekrény után most ott fog bűzölögni még pár napot  (ő a szemétfelelős a héten :)) Szóval annak a "finom" ananásznak a leve kerülhetett így az én talpamra. :S
A csaj nagyon reformer, és mindenféle zöldség-gyümölccsel van teli a hűtő. Ez nem is gond, csak a facsarás, főzés, párolás után nem szedi össze a szanaszét repült rostdarabokat, így azok már konyhánk ékes díszeivé váltak. Mindemellett még egy hete sem érkezett, de már sikerült párszor beszívatnia. Legutóbb tegnap, mikor is kitalálta, hogy menjünk a földekre sétálni. Jó ötletnek bizonyult, hiába a ködös idő, nagyon friss volt a levegő. A földeken való sétából átpártolt a Lidl-re, mert hogy paradicsomot szeretne venni. Ok, gondoltam, nem gond, akkor én is feltöltöm a készletet. Itthon kérdeztem, nem hoz-e vmi szatyrot: nem, nem, csak paradicsomot vesz. Végül vett 6 ivójoghurtot (azt a fél literest) és még két doboznyira való szart. Hát hagytam szenvedni az út negyedéig a tornyosult dobozaival. De még a Lidl-ben bepakolt hozzám pár cuccot, pedig legszívesebben azt mondtam volna: nem hozom, bmeg! Gondolkodj előre! (Félreértés ne essék, ez már nem az első alkalom volt, hogy ilyet csinált!) Aztán persze próbálkozott az úton, hogy jajj, meg Még milyen messze vagyunk? és hasonló szövegekkel, hátha megesik rajta a szívem. De kemény voltam, egy ideig. (Amúgy lövése sincs, hogy lehet eljutni a Lidl-be, pedig már 4-jére mentünk azon az úton) Majd mikor leejtette az egyik dobozát (direkt vagy sem, nem tudom), akkor felvettem neki, és megkérdeztem, hozzam-e. Nem ellenkezett. Persze, adjam át, ha nehéz. Hazáig én hoztam. :S
Itthon azért feledtette azt, hogy elég ingyenélő és kihasználós típus a csaj, az energiatakarékos hűtő (alias balkon) feltöltése répával, retekkel és joghurtokkal, mert szétröhögtük magunkat ahogy berendezkedtünk a teraszon. De ez a csaj, úgy vásárolta teli magát joghurtokkal, hogy már fullon volt akkor a hűtőrészlege. Szerencsés, mert Andreas lapka sajtja mellett volt bőven hely még számára. :)

Még mindig nincs munkavállalási engedélyem. A héten az után kutakodok, de már ahány emberrel beszéltem, annyi variáció volt. Ma eljutottam a külföldieknek szánt hivatalba, internet szerint 6-ig volt nyitva. 1kor közölte az infopultos nő velem, hogy holnap reggel fél8ra szíveskedjek visszafáradni, mert ma már nincsenek. :S A sors sem akarja, hogy dolgozzak?!
De ha már benn jártam, és mivel hiányom volt magyar szóból, elmentem egy már kiszemelt helyre. A neve: Kleines Café Budapest. Nagyon kis hangulatos hely. Szerencsémre ott volt a tulaj, így beszéltem vele. Az első magyar, akivel találkoztam. Ő '83-ban jött ki, azt már nem tudtam meg, miért: gondolom ide házasodott. Mikor kérdeztem, hogy van-e olyan hely, ahol az itteni magyarok találkozni szoktak,mondta, hogy a kávézója, meg megadta a magyar-német társaság vezetőjének elérhetőségét (ő is magyar), akik szoktak szervezni magyar programokat. Amíg ott voltam, 3man voltunk vendégek, mindhárman beszéltünk magyarul, csak  a kiszolgálók voltak németek. Olyan érdekes érzés volt. De a hely nagyon kis hangulatos. És olcsó. És isteni finom a túrótortájuk, úgyhogy tuti megyek még oda, ha majd nagyon unom a német társadalmat! :)

Dortmundi körkép

Tegnap, a verőfényes napsütésben és 22 fokban együtt szálltam le egy jól szituált idős nénivel a villamosról. Együtt keltünk át a zebrán, és míg én a biciklizárammal babráltam, láttam, hogy megállt. Elővette az újrahasznostíott Mayersche (könyváruház, olyan Libri szerű, csak annál 3szor nagyobb) szütyőjét, könyékig beletúrt a kukába és előhúzott belőle egy sörös üveget. Komolyan, gyöngysor volt a nyakában! Megrökönyödtem kicsit, pedig már sikerült több ilyen búvárral is találkoznom. Ez itt szinte általános. Először fel sem fogtam, miért csinálják, majd rájöttem: az üvegekért elég jó pénzt kapnak vissza. Na de akkor is, kérem! Lehet legközelebb majd Frau Grothét látom a szemétben kotorászni?!
A guberálókkal egyetemben rengeteg tini lányt látok. Ez nem is lenne érdekes, de ezek a lányok mind babakocsit tolnak, vagy ordító kisgyerekekkel hadakoznak az utcán. Rengeteg van belőlük.
A környékünk csendes külváros, itt főleg csak idősek  meg családok laknak. Törökökkel a városba haladva fut csak össze az ember. Így felnőtt generációjukkal még én is csak keveset találkoztam, beszélni talán csak egy-kettővel beszéltem. Őket általában a meki, börgerking és hasonlók foglalkozatják, de ilyen helyeken multikulti a kiszolgálók palettája. Bár eszkimót még nem láttam.

El is felejtettem ám írni: megérkezett Katharina, a 3. és egyben utolsó lakója kis WG-nknek. 28 (vagy 29) éves, Drezdából jött. Ergoterapeuta végzettségű és újságírást jött ide tanulni Dortmundba. De hogy fedezze borsos tandíjösszegét, ezért hétvégenként aerobikot meg mindenféle női cuccot oktat, amire meghívott engem is szeretettel, hogy ingyen mehetek. Hah, de erről majd később. :) Katharina amúgy felér egy blogbejegyzéssel, pedig csak két napja van itt, de sikerült tegnap az idegeimen táncolnia. (Ezt is majd legközelebb.)
Kedves, beszédes, néha nagyon is, és ha belelendül, akkor mondandójának úgy 60%át értem, mivel gyorsan és dialektussal beszél. Erre azért gondolom igyekszik figyelni, mert csak néha veszem észre, hogy nem tudom miről beszél. Úgyhogy igazán jó, mikor Andreas, aki Karlsruhéból jött (Baden-Württemberg) és szintén csodás dialektusa van (undorítóan beszél) és Katharina, a drezdai együtt beszélnek, mindenki dialektusban, én meg hallgatom. :) Fenomenális élmény, mintha az elmúlt években egy szót sem tanultam volna németül. :)

Mindketten 3 évig maradnak. Katharina az első nap után már nyüstölt, hogy nekem is 3 évet kell maradnom, mert akkor mi lesz a szobával, ah elmegyek? Nem akar idegent, vagy akkor neki kell ezt is kibérelnie. :) Mondtam neki, ha talál egy jó fizető állást nekem, akkor meggondolom. Azt mondta, igazgató leszek. :)

Ma (sem) csináltam semmit, és tegnap sem igen. De ma konstatáltam, hogy a tegnapi indiánnyár nagyon gyorsan elköltözött máshová, mert gusztustalan téli idő van kint, még a köd se szállt fel.  Ja, és ma németül álmodtam, azt hiszem először, mióta kint vagyok.

Ölelés és csók mindenkinek!

Herbstgefühl

Gyönyörűséges az ősz errefelé!

Beállítások

Végre megtaláltam ezen a blogszerkesztőn a megjegyzésekhez kötődő beállításokat.
Így mostantól nem kell kódot beírnotok, hogy ha megjegyzést fűztök a bloghoz, illetve pár ember e-mail címét be tudtam írni, hogy értesítést kapjanak, ha új megjegyzést fűz ide valaki.


Szép vasárnapot!

31 napja

vagyok  külhonban, és egyre sűrűbben érzem a gyomromban azt az érzést, hogy most haza akarok menni. :S Hiányzik a magyar beszéd. Olyan jó hallgatni végre magyar szavakat, mikor anyával beszélek.

Ma Bochumban jártam, és a városba állva, mikor azt sem tudtam, mi merre, legszívesebben idehaza vágytam a négy fal közé, kis komfortzónámba. Nagyon rossz volt, és most nem tudom mit csinálok majd az elkövetkezendő 2 hétben, mert legszívesebben otthon lennék, persze, az most nagyon messzi, de akkor majd itt ülök a szobában. De ezt most csak azért mondom, mert ma nagyon pórul jártam azzal a nyomorék vonattal. Felszálltam egy olyanra, amire nem volt érvényes a Young Ticketem, de ezt nem tudtam, csak mikor a kaller Bochum előtt 2 perccel közölte, h. akkor fizessek 14,50-et, mert ez nem érvényes ide. Nagyon szemét volt, mert mondtam, h. én Bochumig megyek (első megálló, kb. 10 perc odaút) és hogy nem tudtam, hülye magyar vagyok, bocs. Kifizettem, és már rég Bochumban álltunk a peronon, amikor adta a jegyet. Mekkora egy dög. Szóval írhatok egy panaszlevél szerűséget, hogy visszaigényelném a jegyárat.
No, de ez elég volt ahhoz, hogy megbélyegezze a napom. Ott álltam a bochumi peronon, és legszívesebben bőgtem volna, és irány vissza Dortmundba. De erőt vettem magamon és nekivágtam az ismeretlennek. Reméltem, hogy lesznek ingyen, kis Bochum térképek, mint ahogy Dortmundban is vannak, de nem voltak. Így mentem, amerre sejtettem, felszálltam arra, amit jónak gondoltam. Féltem, mert ez veszélyes üzem, tekintve, hogy óránként közlekedik minden, és vannak órák, mikor egyáltalán nem.
Végül eljutottam az állatkertbe, a Stadtparkba, a planetáriumba, a városháza és teréhez. A többi, amit meg akartam volna nézni, nem szerepelt semerre a kiállított térképeken, és nem volt kedvem senkit megkérdezni sem, merre szálljak, hogy eljussak ide és ide. A planetárium nagyon érdekelt, mert a neten elég jónak bizonyult. Így kivártam a fél négyet, hogy megnézzem azt az előadást, és ne úgy menjek haza, hogy nem érte meg eljönni.

Hazaérve az volt szinte az első dolgom, hogy megnéztem az összes lehetőséget, hogyan és mikor juthatnék haza, Magyarországra. Ez azt hiszem a második alkalom, amióta itt vagyok, hogy ilyet tettem. És persze konstatáltam, hogy ha annyit keresnék, mint itt az átlagember, akkor nem kéne az össze lehetőséget se néznem. Rohadt drága most bárhogy is hazajutni, kár, h. nem tudok teleportálni. Pedig azért jó meglepi lett volna, nem?

Most már nagyon hiányzik minden és mindenki, úgyhogy írjatok nekem sok-sok levelet, bejegyzést, bármit!!!  :(
Ölelés és csók mindenkinek, aki velem van!

Plakátok és újságcikk

 

 

Just a perfect day

Az egész hajnalban kezdődött. 3/4 5kor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilni :) No, azért nem ez volt az, ami már akkor boldoggá tett, hanem hogy épp ekkor ismételték a Hősöket, amin 11 körül már elaludtam. Így meg tudtam nézni, illetve még fél órát kicsit szenderegni az óra csörgésig. A suliba tekerve észrevettem, hogy már egyre jobban nyomom az emelkedőket (nem váltok vissza, kevésbé folyik rólam a víz stb.) Szembe jöttek a már ismerős arcok: a sármos Udo féle bácsi(Ildi!!!), kis kék zakójában a versenykerékpárral, a nyomában a fiatal srác, aki mindig zenét hallgat tekerés közben; és mindemellett szerintem egy Iron Man, mert kb. 5-ösben teker felfelé az emelkedőn. Majd a kis erdei úton a palotapincsis férfi és végül a kisiskolások, akik a helyi pékség előtt "bandáznak" reggelente. :)

Ma egyedül voltam ugye a Werkstatton. Mikor beléptem a terembe csengetés után, ezek úgy ültek ott, mint a szentképek. Olvastam tovább a Lukas és a sün történetet, ami roppant izgalmas. :) Majd elkezdték a munkát. Ezek másfél órán át olyan síri csendben dolgoztak, hogy gondoltam, levideózom és felteszem valahogy a netre. :) Mindenki belemerülve a munkába, nem hittem a szememnek.  És elég jól elfogadták, hogy egyedül voltam velük. Egy elsős kissrácnak, aki mikor mondtam neki, hogy azt a feladatot, amit kiválasztott, egy másodikossal együtt oldja meg, akkor megfogta a kezem, odahúzott az asztalához, majd suttogta: "Te, tudod, én nekem nincsenek barátaim, és nem ismerek itt senkit, és veled szeretném megcsinálni."  Úh. végül én írtam, amit ő diktált. Bár lehettem volna szigorú is, h. nem érdekel, keress magadnak párt. Aztán ugyanennek a kissrácnak (jelzem: elsős, kb. 1 hónapja van a suliban) elmagyaráztam (németül ugyebár) hogyan vonunk ki 69-50-et az ujjak használata nélkül :) Mert hogy vszínű ő is vmi zseni, vagy itt remek a matekoktatás, de a másodikosok matekfeladatait oldotta meg, és jól. Úh. igazán jól sikerült a reggel. Teljesen meg voltam elégedve magammal. :)

A magyar órám is jól ment. Az elején azért sokak nem tudták, hogy Ungarn az, ahonnan jöttem :D  De azt igen, hogy annak, ahonnan jöttem van egy nagy tava, a Plattensee. :D Érdekes... Aztán leszámítva azt, hogy kb. 7 gyerek 2 színnel (piros és zöld, ugye) úgy 30 percig színezte a magyar lobogót, ami két kb. 8*6 cm-es téglalap lehetett, tök jól haladtunk. Majd végigvettük a köszönéseket, elég jól megy hallás után, maguktól persze kevésbé, sőőt... de érdeklődők voltak. A magyar forint csodájára jártak, hogy hűűű, ez mennyi pénz  (2900 Ft körül vittem nekik - papír és aprópénzt), de közöltem velük, hogy ez aztán rohadtul nem sok. :D de biztos azt hitték, euróval egyenértékű. (De jó is lenne!)
Végül benyomtam nekik cd-n a Virágéknál ég a világot, és a refrént próbáltuk közösen énekelni. Hát azt látni kellett volna, majd lefényképezem legközelebb (csak arra nem volt időm közben): ült 26 gyerek, a zenére mozogva lobogtatták a magyar zászlót és zimme-zummoltak. :D Élvezték nagyon.

Óráról kifele menet, felpakolva a sok plakáttal, amit egy emelettel feljebb kellett vinnem, mert hogy oda jön a sajtó, jött velem szembe egy fiatal férfi, mondta, hogy Ingo akárki és hogy a francia és magyar kolléganőt jött lefotózni. Mondtam, hogy ok, én vagyok az egyik. Lepakoltam a cuccaim, hogy kezet fogjunk. Mondtam, hogy surranjon fel egy emeletet. A sajtós dolog meg annyi volt, hogy  Héloise, a francia csaj ilyenkor tart francia szakkört, úh. így a kellemest a hasznossal összekötve hívták meg ekkor a sajtót. Én felnyomtam a táblára, amim volt. S mint kiderült, nem órát nézni jöttek, de nem is riportot készíteni, (mert h. két újságíró is volt), hanem csak lefotózni minket a gyerekekkel, akik javát most láttam először :D és majd írnak egy cikket, h. hű, mik vannak ebben a suliban. :) Holnap megkapom az újságot. :) Úh. nem kellett produkálnom nagyon semmit, hála :)

A mákos guba istenire sikeredett. 4 gyerek hiányában közösen csinálta meg a két csoport. Ízlett nekik, nagyon. 3 tepsivel csináltunk, a 3. kisebbet már nem bírtuk megenni egészében, úgy teli volt mindenki. Hívtuk be a többi napközist, hogy egyenek. A kisfiú a képen - imádnivaló - , ezt ordította az udvaron lévőknek (bent hallottuk a konyhában): aki valami nagyon finomat akar enni, az jöjjön! Úh. már a gyerekeikért jövő anyukák kérik a receptet. Na, hát csak tettem valamit a hírnevünk érdekében. Így megragadva az alkalmat, szeretném megkérni Orbán Viktor miniszterelnök urat, hálája jeléül ezen nemes tevékenységemért jutalmazza meg egy nagyobbfajta béremeléssel a pedagógusokat!

Holnap az utolsó nap a suliban a kéthetes őszi szünet előtt. Jelentkezem majd.

Csók mindenkinek!

u.i.: nagyon nagy a baj odahaza az iszap kapcsán? Mi lesz, ha megszárad és szétfújja a szél? Mindenki maszkkal jár majd?! Gondolom a mezőgazdaságnak lőttek egy jó pár évre...

Az első önálló (majdnem) 45 perc

Ma került sor az első Ismerd meg Magyarországot! órámra, a 2a-nál. A nap a héten szokásos Igel-Werkstatt-al indult. Elég jól állunk, szerintem holnapra mindenki befejezi a 14 feladatot. Tegnap Liliana (elsős kislány) már kész volt az összes feladatával. Ma már a másodikosok matekpéldáit oldotta meg. Azt hiszem, zseni a kis csaj.
Ninának -  a letoláshoz képest  - y sikerül mindig utánam megérkeznie, így mire ő beér a suliba, én már mindent elrendeztem a teremben. Ezenkívül azt látom, hogy alig segít a gyerekeknek. De lehet, hogy ez itt nem módi. Az mondjuk vicces, mikor az elsős leírja a maga módján, hallás után a Regenschirm szót :) Amikor mutatják a lapjukat, hogy kész, és hogy jó-e, egy értelmes szót sem lehet kisilabizálni belőle. De hát nem radíroztatom ki vele az egész lapot, benyomom a pecsétet, hogy megcsinálta, azt jól van. :) Ninát kérdztem, mit kéne tenni, persze nem tudja.

A magyarországos óra elég jól ment. Persze sokszor éreztem beszéd közben, hogy lövésem sincs, hogy fejezem be a mondatot, de azért sikerült. :) Hogy mit értettek meg belőle, az majd holnap kiderül. Ma megbeszéltük, hogy, igen, Magyarország is Európában van és nem Grönland az, mint sokan arra mutattak, hogy az lenne a mi országunk. Azt is megbeszéltük, hogy nem Bukarest a fővárosa, és hogy Németország majdnem 4szer akkora, mint kis hazánk. Vittem nekik sok-sok képet, és megkértem, hogy próbálják meg kitalálni, miért hozhattam, vajon mi köze lehet Magyarországhoz. Sokan hitték, hogy a Parlament egy kastély. :) Tetszett nekik, és Frau Grothe is mondta, hogy jó volt az egész. Már épp az utolsó képeknél jártunk, mikor tűzriadót fújtak. Tervezett volt, tudtam is róla. Szegény Marek (lengyel kisfiú), neki nem juthatott el kompletten az info, mert kérdezte, hogy ez mi, ez mi? Kicsit kétségbe volt esve. Nyugtattam, hogy ez csak próba. :) Majd a rétről visszatérve, ahová kiterelték az egész iskolát, már csak pár percünk volt hátra, így nem sikerült a zászlót befejezni. Holnap viszont folytatjuk, kíváncsi vagyok rá, mi maradt meg. Remélem sok minden, mert az azt tükrözi, hogy nem beszélek annyira kínaiul németül. :)

A mai kaja is valami kuriozitás volt. Messziről úgy nézett ki, mintha rizses hús lenne. Oh, örültem is. Majd, kaptam a rizses hús kinézetűt, ami valójában ketchupos rizs volt, egy húspogácsát leöntve a szokásos barna szósszal, meghintve juhsajttal(!) és mindehhez uborkasaláta. Habár ez még mindig nem múlja felül a gulyásnak nevezett paradicsomos édes szószt, amit lila párolt káposztával tálaltak. :-O 

A suliban bennmaradva plakátokat próbáltam gyártani az anyagokból, de arra eszméltem, hogy úgy 10 perce ülök a képek felett és bambulok ki a fejemből. Olyan fáradt voltam/vagyok, hogy semmihez nem volt már erőm.

Holnap egyedül viszem a Werkstattot, majd a sajtónak kell mutatni valamit, és fél3tól meg mákos guba. Lehet bekötök magamba egy infúziót kávéval.

Nina a feketelistán

Persze, ez kicsit túlzás, de ma nem indult túl jól a napja.

Kezdődött azzal, hogy én is 10 perccel a betervezetthez képest értem ma reggel a suliba. Ez még nem is volt gáz, a többiek (1-2. osztályos ofők) már elrendezték a saját termeiket, a miénk még nem volt sehogy. De mikor beértem, volt még fél óra a kezdésig. Frau Grothe és Heine jöttek, és mondták, mit honnan hozzak és hogyan rendezzük a termet be, amit kaptunk. Közben már intenzíven keresték Ninát, hogy mégis, hol marad, és mit is képzel! (így) Huhh, hát kezdtem picit kínosan érezni magam, mert én sem értem oda oly korán, pedig Frau Grothe felajánlotta, hogy reggel visz, de mondtam, hogy elbicózom, és hogy fél körül ott leszek.

Nina úgy 10 perccel a becsengetés előtt érkezett meg. Aztán mondták is neki, hogy mérgesek rá, és hogy miért. Tiszta Patrona érzésem volt, mikor nem tud az ember mit csinálni, mert mindenbe belekötnek, gondoltam, na most aztán lesz itt nemulass. De Nina valójában nem is értette, miért is mérgesek rá. Majd Frau Grothe kicsit emeltebb hangon közölte, hogy mert most nekik  kell csinálni a mi munkánkat. :S Kicsit görcsbe állt a gyomrom, hogy most szóljak, vagy ne, de ha igen, egyáltalán mit, meg most mit magyarázkodjam, de úgy éreztem, jobb, ha én nem szólok semmit, úgyse tudnám teljesen jól kifejezni magam, úgyhogy pakoltam tovább a kellékeket. Lehet engem csak azért nem osztottak ki, mert ca. 1 hónapja vagyok csak itt, de lehet csak én képzelem azt, hogy ki kellett volna. Nem tudom, nem is hoztam fel a témát többet.

Ezt követően még vagy 6 percet bezsélt Frau Heine Ninával, hogy ezt a helyzetet, hogy lehetne megoldani, meg hogy mire figyeljen, stb. De nem volt annyira Patronás leb*szós a helyzet. Ezt persze mind abban a teremben, ahol mi voltunk, így tök kényelmetlen éreztem magam, míg ott konfliktust oldanak meg én ott ácsingózom, néha a feladatlapokat nézem, de totál idiótának tűntem, tuti, aki nem érti, hogy most el kéne húznia. Így picit ki is mentem, a folyosón álltam akkor egy ideig, aztán elmentem Frau Grothe-hoz (gondolom a fenébe kívánhat már, mert mindig abba az osztályba megyek, ha nagyon nincs mit tennem), hogy nagyjából tájékoztasson már olyan apróságokról, mint javítás, meg hogy mégis higy jönnek oda a kölkök- mi hozzuk őket, vagy maguktól gyünnek.

A Werkstatt jól megy. Van olyan kis elsős, aki 5 feladattal végzett már (13-ból), és van olyan elsős is, aki egyet sem fejezett még be. Persze, a legnehezebbel kezdte, képről kellett leírni, mi van ott. Felajánlottam neki, hogy keressen másik feladatot, és ezt majd folytatja máskor, de nem. Arra viszont még nem tudok megoldást, mi lesz akkor, amikor csütörtökön ott áll előttem majd 6 gyerek, hogy ők mindent megcsináltak már (főleg, hogy még pénteken is ez a program). Úh. lesz még Frau Grothenál villámlátogatásom :) had örüljön, a drága.

Viszont most mindjárt jön is értem, mert megyünk az isibe a szülőkkel a karácsonyi bazárra dolgokat készíteni. Nem tudom mit. De bevállaltam. Remélem nem goblenezni kell... :S

Semmilyen hétvége

Azt hiszem eltelt az első, elég semmilyen hétvégém. Főleg azért, mert nem volt kedvem túl sok mindenhez. Sikerült 2 nap járással, de kiváltanom a bérletem (jippi), sőőt kaptam hozzá egy négyzetrácsos spirál füzetet meg egy 2 GB-os USB sticket (yeah).Valamint kiváltottam egy BahnCardot, amivel 25%-kal kedvezményesebben utazhatok az egyáltalán nem MÁV színvonalú német vonatokkal. Csak hogy érzékeltessem, itt az emeletes vonat, az az alap. Eddig nagy átlagban mindig emeletessel utaztam innen be a belvárosba. De volt már, hogy a düsseldorfi ICE-szal suhantam. Azt már nem is nevezném vonatnak.
Szombaton végigjártam ugyanazokat  a helyeket Do-ban, ahol már eddig is jártam, mert átjött Köln mellől az egyik vecsési ismerős. Elmentünk ugyan az egyik, itteni legszebb vízi kastélyhoz, csak hogy az annyira privát kézben van, hogy még a kertrészébe sem lehetett bejutni. Úh. nem sokat lehetett belőle látni. :(
Ezenkívül a háziasszonyi teendőimet láttam el, és döglöttem. Csupa izgalom, ugye?

Viszont: feltöltöttem az eddigi képeket ide. Igyekszem majd továbbra is képeket tenni a bejegyzésekhez, ha lesznek, mármint képek és ha blogspot barátom is úgy akarja.

További kellemes vasárnapot kedves olvasóim!

Obstsalat és Mandarinenquark

Tegnap a 2-osoknál gyümölcssalátát készítettünk egy dupla környezetismeret órán. Ez azt jelentette, hogy ezen kívül még volt  egy német és egy hittan órájuk, azt schluss. Hát így megy ez errefelé, kérem.

 Ebből készült a gyümölcssaláta

A gyümölcssaláta készítés elég jól ment, bár volt egy két gyerek, aki bambulászott a késsel a kezében, és közben majdnem a másik szemét szúrta ki, de az elég ügyesen ment nekik. :) Volt egy kis ordibálás Marek (lengyel kissrác) és Frau Grothe között, a pontos okát még most sem tudom. Marek-nak volt egy zsemléje, amit meg akart enni órán - így értelmezte Frau Grothe, és mivel ezt nem szabad, így Fr. Grothe tömködte vissza a táskájába, Marek meg kiabált vmit lengyelül, amit persze senki sem értett, kivéve talán Rico-t,aki félig lengyel, de ő sem ért mindent. Én  meg beszéltem a szünetben  Marek-kal, hogy most megeheti a zsemléjét. Ő pedig, az én értelmezésem szerint azt mondta németül, hogy az nem az övé. Végül nem tudom, ki értelmezte félre a dolgokat és hogy mire jutottak az árva zsemle ügyében.



Déltől várakozhattam fél3ig a főzős szakkör miatt. Nagyon rossz ez így. Haza nem tekerek, mert energiám nem lenne még utána vissza a suliba, majd újra haza. Így elütöttem azzal az időt, hogy megkajáltam, nézegettem a tankönyveket, összeszedtem magamnak is egy Igel-Werkstatt példányt, illetve az igazgatónő újbóli "Sikerült-e már belaknom a lakást" kérdésére ismételten mosolyogtam és helyeseltem, hogy igen. Aztán nem történt semmi különös, csak mondta, hogy jön jövő héten az újság és hogy prezentáljak már vmit Magyarországról. :) :D  Jó, nem így közölte, hanem, hogy ez egy nagy dolog, hogy van egy francia (mert van, beszélgettünk is már) és egy magyar tanár is a sulijukban. És ezzel gondolom jó villogni. :) Szóval jövő csütörtökön vmi látványosat kéne mutatnom Magyarországról, képekkel, kártyákkal, stb. Úh. ma mentem is papírárut vásárolni. Még nem állt teljesen össze, mit fogok csinálni, és főleg, mennyi időben kell. Gondoltam, megfestjük a magyar lobogót, és hurka (illetve saslik pálcára, mert csak azt találtam) ráragasztjuk. Az elég látványos, hogy 20 gyerek magyar zászlót lobogtat, nem?! :)

Várom az ötleteket, milyen látványos, kisgyerekeknek is érthető, magyar dolgokat lehetne mutogatni.

Majd mivel még így is volt vagy fél órám a szakkörig, lementem az egyik napközis csoporthoz. Beszélgettem is a csoport vezetőjével, aki egy szőke, kékszemű (olyan Füzi Erzsi néni hasonmás) nő. Mondta, hogy ő sem német, hanem Brazíliából (!!!) jött ide, immáron 15 éve. Pont brazil kinézete is volt. Pszichológus és pedagógus végzettsége van, de itt Németországban nem ismerik el a diplomáját. Kérdeztem, hogy egy kiegészítő vizsgát ha letenne, akkor sem. Mondta, hogy anno csak pár évre tervezte, hogy itt marad és a nyelvvel nehézségei vannak.

Az OGS-ben (napközi) mindenki nagyon kedves meg közvetlen velem, tök jó. Van egy lengyel csaj is, ő is ilyen nevelő féle lehet (nem tudom a szakmegnevezést) de nem tanár.

A Koch-Back AG nagyon jól ment. Ez a csoport sokkal nyugodtabb volt, mint a múltkori, bár itt már azért legalább tisztábban láttam, mit is csinálunk, mert múltkor már megvolt a tanulókör. És elég jól ment a magyarázás is. :)

(Gruppe 2, Frau Lagemannal a jobbján)

 A jövő héten mákos guba lesz a menü. Izgi, mert szerintem eddig nem csináltam soha. :D Úgyhogy miután prezentáltam Magyarországot, meg magamat is a helyi sajtónak, lenyomunk még egy gubát is. :) Már most látom, hogy ki fogok dögleni.

A hétvégére beterveztem egy-két Schloß-t, persze, ha sikerül végre beszereznem azt a tetves havi bérletet. Hétfőn startol az Igel Werkstatt. Mint kiderült, kedd és csütörtökön sem lesz Nina, úh. két nap is egyedül leszek. Úgy indul majd, hogy minden nap kicsit fel kell olvasni a "Lukas és a sün" könyvből, amiből tegnap véletlen volt egy fölös, így ideadták nekem. Hát, még jó. Úh. gyakorolhatom  majd a hangos olvasást. :) DE várom a jövő hetet, bizti izgi lesz. A Werkstatton, a sajtón és a Koch-Back AG-n kívül viszont nem lesz semmi más történés. Azt mondta Frau Grothe, hogy ez már megvan 12 óra. Hát jó. Úh. még mindig nincs állandó beosztásom. :( 

P.S.: valamiért nem enged, illetve csak órák leforgása alatt képeket feltölteni. Úh. szépen lassan feltöltögetem őket a Picasa albumba, és ha időm és energiám is akad, aláírogatok okosságokat is.