Ugyanis, én nem tudom mi van, de valami őrült mód képtelen vagyok reggel kikelni az ágyból. Eddig ráfoghattam a téli depire, de most már jön a tavasz, ez akkor már a tavaszi fáradtság lenne?! Örök körforgás ez azt hiszem az én életemben: nyáron a nap szívja ki az energiám, ősszel meg a borús idő :D Szóval ma 7kor sikerült kikászálódnom az ágyból, és volt 15 percem arra, hogy összekaparjam magam az útra. Kint olyan köd volt, hogy nem láttam a szomszéd házat, így gondoltam, meg amúgy is, ma csak a buszig bicózom. Még jó hogy volt időm harisnyát húzni, mert rohadt hideg is volt. Szerencsésen elértem még a buszt. Ja, amúgy rendhagyó módon helyettesíteni mentem, különben nem lenne első órám. Tegnap ugyanis - ez annyira vicces - Frau Pfützner megkérdezte Beatrixot, hogy ma tudnék-e az első órában az ő osztályában helyettesíteni. De basszus, miért őt kérdezi? Ott ülök mellette! Komolyan nem értem... Mert ez már a második ilyen eset... Na, végül is magamnak köszönhetem, hogy reggel kelhettem, mert mondtam, hogy persze, bejövök, nem gond. Beatrix felajánlotta, hogy akkor majd egy órával kevesebbet leszek nála. Mondtam, hogy á, ugyan már. Jó hülye vagyok, mi?! :)
A helyettesítésről annyit tudtam, hogy 7 gyerek lesz csak ott, a többit szétdobják a másik két osztályba, valamint, hogy feladatlapot kapnak. No, mit ne mondjak, elvoltam az elején, lövésem sem volt, hogy a feladatlapok számozva vannak, gyerekekre bontva, szóval elküldtem jó párat a nélkül. :D Szeretem az ilyen helyettesítéseket...
A nap további része szokványos volt. Süleyman két napja hisztizik nekem, hogy ő utálja ezt az írást, és hogy ez egy szar, és unalmas. Mindemellett így bizonyára én vagyok a szemében a gonosz boszorka, aki erre kényszeríti. Hogy mentsem kicsit magam, mindig elmondom neki, hogy engem megkértek, hogy ezt csináljam veled. Szóval elég szarul telnek azok az órák, mert 2 percenként kérdi, meddig kell csinálni és mindig elmondom, hogy az egész oldalt. És kétpercenként kérdi azt is, hogy még mennyi idő van hátra? Mert hogy ezt ő nem tudja befejezni addig és dúl-fúl.Én meg igyekszem türelmesen válaszolni, és elmagyarázni neki, hogy MOST EZT KELL CSINÁLNOD! :)
Vasárnap jöttek Koszcsirke szülei, izzott a levegő. Persze odajött a nő bemutatkozni, a faszi is, aki nem az apja, én illedelmesen, kedvesen köszöntem, mosolyogtam, de kb. nyársaltak a szemükkel. Gondolom egy szarnak vagyok beállítva. Úgyhogy anyukám, te is szórd a lángokat majd a szemedből és úgy szoríts vele kezet, hogy bepisiljen! :)
Na, aztán amire majdnem ugrottam, de mélyeket lélegeztem az tegnap történt. Vasárnap sütöttem végül Giulionak rizskochot, mert ahhoz minden hozzávalóm volt, úgy ahogy. ;) Elmosogatni nem volt időm az auflaufformot, így ott hagytam, hogy majd ha visszajöttem. Mire hazaértem, ragyogott a lakás, elmosogatva minden, átrendezve. Gondoltam, kedves mami alkotott. Másnap, mikor jöttem haza pont kint volt a konyhában és megköszöntem, hogy elmosogtatott, valamint mondtam, hogy nem kellett volna, mert ez az én dolgom. Erre ő: tudja (magázva szólt hozzám), egy WG-ben néha el lehet mosogatni a másik helyett. Pumpa fel. Válaszoltam: igen, néha el lehet. (magamban meg hozzátettem, hogy ezt esetleg elmesélhetné a kedves kislányának is, meg hogy egy WG-ben illik megkérdezni, vagy szólni, ha elhasználjuk valakinek valamijét) Anyukád!
Ma már nem láttam őket, azt hiszem csak ilyen villámlátogatás volt. Ó, pedig milyen családi hangulat lett volna, ha anya te is itt vagy akkor :D
A szobámban igyekszem helyet csinálni, mert kb. belépni nem lehet. Mint valami hörcsög, úgy élek már: mindent összegyűjtöttem bent, van még szaloncukor is, azt igyekszem szétosztogatni a kölkök között még, mert nekem már mérgezésem van tőle, azt hiszem.
Viszont az Ifjú Mormoták kézikönyve szerint, illik délutáni pihenőt tartani agyunk fittsége érdekében (najó, ezt lehet csak az én példányom tartalmazza :))
Csók és ölelés nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése