Starlight Express, Starlight Express

Pénteken jött el a nagy nap, amikor is megtekintettük Bochumban, a külön erre a musicalre épített Starlight Express Arénában a híres musicalt. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A napunk a jól megérdemelt, minimum fél 10-ig alvással kezdődött. Aztán szépen megreggeliztünk és mentünk vásárolni. Belőlem újból kibújt a stylist, és anyunak hordtam a fülkébe a ruhadarabokat, h. próbáljon, különben soha sem tenné :). Sikerrel jártunk, és bele is éheztünk a nagy vásárlásba, ezért kitaláltuk, hogy megebédelünk az üzlettel szemben lévő grill étteremben. Jónak ígérkezett a kínálat, Schnitzel minden mennyiségben és feltéttel. Rendeltünk is: Raben egy Hawaii Schnitzelt én meg egy Zigeunert. Elsőnek hozták is a hozzá való salátákat, háát, érdekes volt. Majd jött az étel. Ezek már átértelmezték rendesen az érdekes szót, de azt hiszem, anyu kajája volt a nyerő. Az én Zigeunerem abból állt, hogy vmi thai szósszal (baszott édes volt) leöntötték a rántott húst, ami ezt a löttyöt jó magába szívva egészen gusztustalan állagot vett fel a végére. Annyira nem volt rossz, csak nagyon nem erre az ízvilágra számítottam. Édesanya schnitzele a következőképp' nézett ki: hús, rajta az ananász, azon egy holland szósz (ez ugye vmi sajtalapból készül) ÉS, most figyeljetek: koktélcseresznye az ananász közepébe szúrva!!! Mert ha paradicsom lett volna, oké, na de koktélcseresznye?! :D Én nem értem a németek ízvilágát!!!
Bekajáltuk a nagyját, de megállapítottuk, legközelebb, bárhol is eszünk, a schnitzelt önmagában, natúr kérjük felszolgálni!

Ezután beindultunk Dortmundba, csomagostul a kávézóba. Itt ejtettünk egy kis kávé pihit, beszélgettem Mariettával, Az Ügyről is. Az Ügy, amit még így nyilvánosan nem is írtam, az az, hogy feljelentett valaki, hogy besegítettem. Nem részletezem, nehogy még a végén elővegyenek, de a lényeg, a teljes nevem alapján tették a feljelentést. A dologból nem lett semmi, mert bizonyítani tudták az ellenkezőjét. Nekem csak egy ember jutott eszembe, aki ennyire kedveskedne velem. Igen, a koszmaca. A ketchup-os ügy után ez szinte száz százalék! Úh. valószínű, immáron csak az ösztöndíjamból gazdálkodom.
A cuccainkat ott hagytuk és nekiindultunk a pályaudvarnak. Bochumban jól eligazodtam, anya a "zseni" kifejezést használta talán rám :), mert hát annyira jó vagyok térképből :D (nem, utánanéztem a megállóknak) Követve egy családot, akik szintén oda tartottak, meg is érkeztünk futólépésben a színházhoz.

No, a színházra visszatérve: irtó jól néz ki belülről is, mint egy pályaudvar, úgy van kialakítva: a "vonatokat" jelző táblán a színészek neve, rendezők stb pörögnek, a ruhatár, mint egy pályaudvari csomagmegőrző, szóval klassz. Nem sok idő volt nézelődni, na meg kb. 800 ember volt ott.
A színház belseje óriási, a szó összes értelmében. Jó szőke nős voltam a jegyünkkel kapcsolatban: mindenképp fel akartam állíttatni a jegyszedővel a "szerintem a helyünkön ülő" embereket, arra nem gondoltam, hogy az egyes szék legbelül, a falnál lesz. :D A helyünk szerintem elég jó volt. Meg kell mondjam, második legolcsóbbat vettem (így is 55 euro per kopf). :)
Az ülőhelyek egy jó része úgy van kialakítva, hogy teljesen a pálya mellett vannak, vagy épp a között, így az ott ülők közvetlenebb részesévé válnak asz eseményeknek, potom 100-120 euroért :)
Idekint még ma is nagyon nagy a sikere, 22 éve játszák Bochumban, ha jól emlékszem, és tényleg egyedülálló dolog.

Ja, hogy értsétek, elmondom, miről szól a történet.
Van egy kiscsávó, aki még késő este is a játékvonataival játszana, de anyukája elküldi aludni. És a gyerek elkezd álmodni, ez az álom kel valójában életre. Azt álmodja, hogy a vonatai életre kelnek és az évszázad legnagyobb versenyére készülnek. Felsorakoznak a vonatfajták: a régi jó gőzmodony, a modernebb, Elvis-diesel, a német ICE és a szuper Electra, az elektronikus. Ők versenyeznek. Így mindezt a színészek görkoriban játszák, plusz tök jó kosztümökben.
A "poént" nem lövöm le, hátha egyszer eljuttok Bochumba, vagy a Brodway-re és megnézitek! :)