Koncentrátum

Nem tudom, írói válságban vagyok, vagy mi, de nehezen jönnek össze a bejegyzések. Pedig azért történnek vicces dolgok errefelé.
A hetem nagyon felhőtlen alakult. Süleymannal sikerül közös megegyezésre jutnom minden órán az írással kapcsolatban, mert nagyon nem szereti csinálni. Így a jól bevált Mama módszer, még 3 sor és akkor végeztünk. Erre úgy fel szokott buzdulni, hogy még kitalálja, hogy a következő sort is megcsinálja :) Együtt csináljuk a Wochenplant is, ha éppen ott vagyok, és így elég gyorsan végzünk az órán, és akkor szoktunk beszélgetni. Ez azért érdekes, mert ketdetekben nagyon nem beszélt, csak ha kérdeztem. Most már szokott magától is hozzám szólni. A múlt alkalommal pl. azt csodálta, hogy milyen gyorsan számolok (mert gyorsan kiszámoltam a megoldásokat magamnak) Aranyos, de ha a testvéreivel van, akkor egy ördög!
Marek, szívem csücske is nagyon szeret már kommunikálni, és roppant sokat fejlődött. A tanárok közt ő az "Entschuldigung", mert, a kis drága, mindig így kezdi a mondandóját. Szerintem teljesen illedelmes. Szóval a szünetekben csodálgathatom az iskolába becsempészett Lego G.I. Joe-kat (vagy mik azok), mert nem szabad játékokat hozni a suliba (ahogy filcet sem, de lehet ezt írtam már). Aztán legutóbb állt előttem egy alufoliába csomagolt szendviccsel, én meg, amilyen szoktam lenni, mondtam neki: oh, köszi, nekem hoztad? És vettem ki a kezéből... Persze nevettem, és értette, hogy viccelek. És nagy nehézségek árán, lengyel tolmács (Rico) segítségével megértettem, miért hozta a szendvicsét oda hozzám: ki kellett találnom, mi van benne. :)
A másik aranyos story-m vele kapcsán, egy német óra volt. A szótárhasználatot kezdik el tanulni, és van is nekik egy kis 2-3 osztályosokra tervezett szótáruk. Ennek a fakjukban kellett volna lennie, de Marek persze, gondolom nem értette, de a padja "Tiefgarage"-jában tárolta. Frau Grothe ezt észre is vette, és kezdte neki mondani, hogy "Marek, ennek a fakkodban lenne a helye" és szegény, nem értette, hogy most akkor vigye oda? De most mondták, hogy vegyék elő! Láttam rajta, hogy nem érti, mi van. Én kicsit messzebb voltam most, nem az asztaluknál, de rám nézett és suttogva megkérdezte: "Was?" Annyira édes volt, majdnem felnevettem. Aztán visszasuttogtam, hogy maradjon. Mindig mosolyt csalnak az arcomra.
A jövő héttel újabb Werkstatt veszi kezdetét, a Winterwerkstatt, amin ismét egy csoportot viszünk együtt Ninával. Elég érdekes, hogy ez így alakult, ugyanis nem szólt senki erről. Hallottam, hogy beszélnek róla a tanárok, mindig szóba került köztük, aztán egyik szünetben kérdezem Beatrixot, hogy a jövő héten akkor Winterwerkstatt? Erre ő: igen. Jaj, te is részt vennél benne? Hát nem bmeg, mégis miért vagyok itt?! Mondom neki, persze, ahogy a múltkor, közösen egy csoportot Ninával. Jaj, az tényleg jó lenne- mondja ő, mert akkor kevesebb gyerek lenne egy csoportban, bla bla. Hát nem értem, mi van, komolyan. Most ennyire elfelejtette volna, hogy ott vagyok és hogy mégis csak azért vagyok ott, hogy segítsek, vagy nem akart szólni, mert szarul csinálok valamit?! Nem tudom, de elég furcsa volt. De így most lett egy csoportunk, és mehetek hétfőn még korábban. Tiszta hülye vagyok, nem?! :D

Vasárnap ismét Düsseldorf és Noémiék. Szeretek velük lenni, csak most jó lenne időben hazaérni, hogy hétfőn fel is ébredjek.
Az idő meg azt hiszem rohamosan telik, de mintha dupla olyan gyorsan menne. Lassan már egy hónapja is, hogy újra itt vagyok.
Veletek viszont mi lehet? Írjatok, mi zajlik otthon, Vecsés Cityben, de úgy alapból kis hazánkban. Tényleg rengett a föld?
Csók és ölelés!