Dortmundi Tarkan Saga - A jelen

A buli óta eltelt immáron egy hét. Tarkantól kaptam másnap egy sms-t, hogy mizu, mikor iszunk meg egy kávét? Megbeszéltünk egy keddet, ami elcsúszott csütörtökre, mert szerdán vizsgázott.
Szóval Tarkan 25 éves lesz (ööö), gépészmérnök végzettséget szerzett Törökországban. Szülei elváltak, eddig a mamájával élt Ankarában, de a papája idecsalogatta Németországba, hogy tanuljon németül. A papája 30 éve él kint, újranősült, egy német nőt vett feleségül, és Tarkan elmondása szerint már igazi német lett belőle. :) Mindemellett pedagógus. Tarkan július óta van kint, és német kurzusra jár, emellett pedig, ha jól sejtem, semmit nem csinál. Muszlim vallású, mint általában a törökök, de nem gyakorolja a vallását, csupán sertés húst nem eszik.
A kávézás hamar elment, sokat beszélgettünk, nevettünk: jó humora van és roppantul tudja szédíteni az embert: mond valamit, aztán visszavesz, sőt, talán az ellenkezőjét is, és ez igen izgatja az ember fantáziáját. ;)
Az események és a percek csak úgy pörögtek, és azt vettem észre, hogy már kézen fogva sétálunk az Ostenhellwegen. Elhihetitek, én csak sodródtam az eseményekkel, és nem ellenkeztem addig a pontig, míg a templomszegletbe nem húzott. És búcsúzáskor az arcára adott pusziból el nem jutunk az intimebb csókig. Akkor valahogy úgy éreztem, ezt nem most kéne. Láttam, hogy rosszul esik neki, de mondta, oké, érti, idő kell - de nagyon kis szemtelen volt. Míg igyekeztünk az Stadtbahnhoz, háromszor megállítottam, hogy bocsi, ne haragudj, de ne itt és ne most. Jó, oké. Végül egy irányba mentünk haza, elbúcsúztunk immáron a két puszival, és fogtam a fejem a villamoson, hogy te atya ég. :D Mikor reggel felkeltem, mindenre számítottam, de arra nem, hogy lesmárol egy török srác a Reinoldikirche külső szegletében. :)
A megbeszélt találkozó másnapra esett, mert ő már természetesen a kávézós napon nálam akarta aludni, vagy én nála, ez végülis neki teljesen mindegy volt. Én csak nevettem, és mondtam, hogy nem, ma tuti nem! Reakciója: jó, akkor holnap. Persze CSAK filmet nézünk... :D Mondtam, hogy jó, filmet nézni átmegyek.
Másnap vártam is, hogy hív. Nem hívott. Írtam neki egy sms-t, hogy na, akkor mi lesz a mai program. Válasz semmi. Felhívtam úgy 8 körül, gondoltam, nem fogok én 10kor utazgatni, filmet nézni, ugyebár... Felveszi, bele se szól. Mondom: hallo, Ő: hallo, Én: szia, figyelj már, nem kaptad meg az sms-em? Ő: nem Én: jó, csak mert érdeklődnék, hogy most mi lesz akkor ma? Ő: hát most épp a (itt nem értettem mit és kit említ) van a városban, és majd visszahív, mert most nem tud beszélni, ugyanis nincs egyedül és paff, letette a telefont.
Én meg álltam kikerekedett szemekkel, hogy ez most mi?! Igyekeztem nem gondolkodni, és lefeküdtem tv-t nézni, aztán el is aludtam. Arra ébredek, hogy hív: 10 óra lehetett. Szia, aludtál? -Igen. -Jaj, elnézést, de eddig az Onkelemmel voltam a városban. (Hö? gondoltam magamban, és az Onkeled mellől nem tudtál velem telefonálni?!) De akkor majd holnap találkozzunk. -Jó, de holnap megyek Düsseldorfba (mellékesen őt is hívtam a kávézás alkalmával, és úgy volt, hogy jön) - Ja, mondja, akkor majd ha hazajössz onnan találkozhatunk nálad vagy nálam. (Mi van?!- gondoltam) - Jó, mondtam. És elbúcsúztunk. Rohadtul nem értettem, mi ez a titkolózás és miért nem akar velem mutatkozni. Arra tippelek, hogy az, hogy neki senkije sincs, eléggé sántít, és bizonyára elszédített még rajtam kívül jó pár csajt, akikkel nem igen kéne összefutni az éjszakákban vagy éppen nappalokban.
Úgyhogy ma, mielőtt elmentem Düsseldorfba írtam neki egy sms-t, hogy biztos nincs kedve jönni, mert nem szívesen utaznék egyedül. No válasz. És úgy voltam vele, akkor keres, ha akar. Hívott is, mikor ott voltam Noémiéknél, nem vettem fel, mert épp nagy társalgásban voltunk. Aztán visszahívtam, ő nem vette fel. :) Végül ismét hívott, akkor beszéltünk. Még mindig ott vagy? -kérdezte. Igen, feleltem, mert később jöttem, mint ahogy meg volt beszélve. Jó, hát ha visszaértél Dortmundba, hívj. Jó, de kijössz elém a pályaudvarra?
-Nem tudom, mi lesz, majd hívj. ( ??? ) Én akkor már komolyan nem értettem, most ez mégis mi a franc? Nem hívtam, ennek a fő oka, hogy éjfél után indultam vissza és gondoltam nem keltem fel, küldtem neki egy sms-t, hogy holnap munka után találkozhatunk. Hogy mit hoz a holnap, azt most úgy sem tudjátok meg :)