Dortmundi Tarkan Saga - Kezdetek

Emlékeztek Tarkanra, a török énekesfiúra, úgy '99-ből? Emlékszem, Kata barátnőm szobájának falán ott lógott a képe, és tagadhatatlan jóképű férfi volt. A múlt heti buli engem is összehozott egy Tarkannal, bár ő nem énekes és nincs is türkiz szeme, de ő is tagadhatatlanul jóképű. Az elő buliban ismertük meg egymást, ahová én Sarah-val, az angol csajjal mentem. Sarah egy Studentenwohnheimban lakik, elég lelakott és régi épületben, egy fél szobában. Sarah-val ekkor találkoztam itt létem során másodjára. A német barátaival megbeszélt találkozás időpontjához képest már vagy fél óra késésben voltunk, de őt nem izgatta, hát engem sem. Feljebb mentünk egy szinttel, ahol egy haverja, Raphael lakott, mert Sarah hívta őt is a buliba. Raphael brazil fiú, akit nem bírt nagyon sürgetni Sarah, mert a megbeszélt "20 perc múlva gyere le hozzám" után sem volt sehol. Így mondta Sarah, menjünk, közben bekopogunk hozzá. Raphael épp zuhanyzott, Sarah-t viszont nem zavarta, így míg a csávó anyaszült meztelen öltözött a szobájában, ő szépen leült az ágyára és beszélgetésbe elegyedett vele. Hát, én megálltam az előszobában, nem gondoltam, hogy így kéne elmélyítenünk a kezdeti ismeretségünket.
No, aztán a díszes társaság elindult úgy egy órás késéssel a megbeszélt shisha lounge-ba. Ez egy vízipipás hely, amit nem így képzeltem, de nem volt rossz. Ott találkoztunk még 3 német sráccal, akikkel az est folyamán kb. 3 mondatot válthattam. A lényeg, ott üldögéltem jobbomon a pucér brazillal (jó, ekkor már nem volt az), a németek vagy egymással, vagy Sarah-val beszélgettek. Így igyekeztem Raphaeltől érdeklődni, hogy mégis, mi lesz a mai este kimenetele, merre megyünk stb. A brazil fiú 2 hónapja tanul németül, de elég ügyes. Aztán egyszer csak jött (számomra) ismét egy új ember a bandába, kezdtem magam elég elhagyatottnak érezni. Valahogy úgy keveredtünk, hogy az új fiú ült le mellém, és én beljebb csúsztam a George nevezetű kis német srác mellé (magasabb voltam nála!)
Gondoltam, mielőtt eluralkodna rajtam az érzés, hogy fingom nincs, kikkel vagyok itt, hová megyünk, és még Sarah-t sem ismerem, így szóba elegyedtem az új fiúval. "Szia! Orsi vagyok. Orsi? Hello, Hacko vagyok. Mi Cskó? Hacko, oké. Tudsz németül? Na klar!- feleli. Német vagy? Nem, török." No, és így ment tovább, vicces volt. Kiderült, hogy ő Raphaellel jár egy német kurzusra, onnan ismerik egymást, de rajta kívül senkit sem ismert, és ez megnyugtatott. 10 perc után tudta számom és én is az övét, aminek én semmi komolyabb jelentőséget nem tulajdonítottam, csak hogy ha van kedvünk, legalább együtt lófrálhatunk majd a városban. De naiv vagyok!
Innen végül kétfelé szakadt a társaság: Sarah, egyik német, aki néger fiú, a brazil, a török és én taxiba szálltunk, és elmentünk egy rush hour helyre, ahol az utcán kígyózott a sor vége. Egymás kezét fogva, 15 perc alatt bejutottunk, legalább is Raphael, Hacko és én, mert a néger srác és Sarah nem volt ott. Rengetegen voltak hívtam őt. Mondja, hogy a barátját nem engedik be, mert nincs személyije. Ja, azt tudni kell, a fiúkat ránézésre kivágták: te nem jöhetsz be, te mehetsz, te sem jöhetsz. A török, arab, vagy ittas kinézetűeknek esélyük sem volt bejutni. Így csoda is tán, hogy a brazil és török fiú már bent volt a kasszánál. Sarah mondta, ő elmegy ezzel a fiúval egy másik helyre, én mit csinálok? Gondolkodtam kicsit, mert sajnáltam, hogy ott kell hagyjam ezt a két fiút, de hát a józan ész diktálva: nem kéne két ismeretlen fiúval buliznom és mégis csak Sarah-val jöttem. Elbúcsúztunk, és Sarah-ékkal tartottam.