Foltocska

80 nap alatt

sikerült tegnap először komolyabb kárt tennem magamban. Ahogy az apai vér és a gének diktálják, nem szabadulhatok meg az esésektől, zúzódásoktól, lila foltoktól. Tegnap reggel, a busz felé igyekezve, amint kikanyarodtam az egyik főbb útvonalra itt a lakóövezetemben, a bringa hátsó kereke kicsúszott alóla, én meg estem, és mivel a kabátom ujja beleakadt a kormányba, így még csúsztam is egy pár métert a bicajjal. Egy jó pár helyen megütöttem magam, de főleg a bordáimat, úgyhogy mindenféle mozdulat, levegővétel és olyan ösztönös dolgok, mint tüsszentés, vagy lehajlás elég nagy fájdalmakkal járnak. :S Az éjszakám sem volt túl jó, nem igen tudtam sehogy aludni, főleg háton ment csak az alvás, de akkor is fájt a levegővétel. Nem hinném, hogy eltört volna a bordám, akkor minden még fájdalmasabb lenne.A bal oldalam most egészen szép színekben pompázik: a térdem alatt egy jól megtermett zsemlényi lilás zöld folt virít, a combomon kisebb zöld foltok díszelegnek, és a karom is fáj, ha mozdítom, de megnézni nem tudom, mi  rejtőzhet ott. :)

Tegnap a suliban úgy jó pár órával el voltam késve mindig magamtól. Mire észbe kaptam, már vége is volt valaminek. Ez azért lehetett, mert most mindent felére lassítva csinálok :). Tegnap az iskola összes embere karácsnyi barkácskodott és sütött: a suli csupa finom sütemény után illatozott. Mi is, főleg ablakdíszeket készítettünk. Jöttek anyukák is segíteni, úgyhogy egészen ünnepi hangulat volt már, csak zene nem szólt :S

A képen Frau Schumacher és a gazemberek: David, Fabio, Lars és Jonas :)

Nálunk csillagok, plüssmacival, hintalóval, almával és fenyőfával töltött Mikuláscsizma, valamint mézeskalács készült, természetesen papírból. :) Ehető dologként a szülők és gyerekek által készített Plätzchen sorakozott fel, ami valójában linzer (Perfektíva persze tudta, mikor meséltem neki, hogy nem tudtam teljesen, mi az).

Az ablakokban az elkészült csizmák képe, illetve árnyéka: nagyon hangulatos volt :)

Ma Elenivel találkozom, de azt hiszem, átteszem holnapra. A munkát lemondtam a hétvégére, korlátozott mozgásképességem miatt :)  és emiatt sem fogok ma időben bejutni a találkára. 

Szép hétvégét és kellemes első Adventet mindenkinek! 

Csak egy gyors

Akit nem értesítettem volna sehogy sem, akkor itt "erfahrenelheti", hogy 15 héttel hosszabbodott "A Küldetésem" :) Ma nagyon hosszú napom volt, és még mindig fenn vagyok. 6kor keltem, suliban 5 órát voltam, ebből egyet én tartottam, majd rögtön Unnából Dortmundba mentem, dolgozni, ahonnan 8-ra értem haza. Egyedül voltam ma, ami azt jelentette, hogy a főnökasszonyon kívül nem volt más személyzet rajtam kívül. Erős megpróbáltatás volt: sikerült egyszer dupla Cappucino-t csinálnom egy helyett, és szolgáltam fel teát csésze nélkül :D De remélem belejövök a sürgésbe, kemény, szellemi munkát igénylő feladatok is vannak (pl. gyors fejszámolás németül :D)

A mai magyar órán rátértünk kicsit komolyabban a magyar nyelvre. Persze nem az -ikes igeragozást vettük, csak mondtam nekik, hogy ha szerepelni akarnak a homepage-en, akkor magyarul kell tudniuk beszélni. Na, így ki is térnék a filmre. Valójában kicsit túloztam, najó, nem is kicsit: megtalált Frau Pfützner, az igazgatóhelyettes (ami szó sosem jut eszembe németül, mindig csak az, hogy Vertreterin, de szépen mondva "stellvertretende Schulleiterin"- csak hogy bővítsem tudásotokat!), hogy a suli honlapra lehet videókat is feltölteni, és hogy levideózná, ahogy a gyerekek magyarul beszélnek. Na, gondoltam magamba, azt videózhatod, öcsém, ha van rá időd, mert hogy ezek aztén nem sokat tudnak, főleg, hogy nem is erőltettem nagyon a beszédet. Mondtam, hogy persze, de akkor még gyakorolnunk kell. Erre ő: hát már azért egy pár órája tartok magyar órákat! Jó hogy nem számon kérte, hogy akkor mégis milyen szavakat is tanultak eddig, és milyen témakör jön most?! :) Frau Pfütznerről pedig tudni kell, hogy olyan mondatokban beszél, amit nem értek elsőre, de néha másodjára sem. Olyan német kifejezéseket használ, amik csak hosszas gondolkodás után nyernek némi értelmet csepp agyamban. Így volt ez utóbbi ominózus beszélgetésünk során is, miután megbeszéltük, hogy oké, akkor videózhat, mondta, hogy jó, adjak majd neki szignált. Én meg visszakérdeztem, hogy mit kell adnom? Erre ő, hogy hát szóljak majd, ha jöhet. Na, hát ez a szignál (-jel) dolog nem esett le elsőre. Úgyhogy Frau Pfütznerrel ilyen csodás beszélgetéseket "vívunk": ő megpróbál velem megértetni valami tök egyszerűt valami tök bonyolult nyelven, én meg megpróbálom kisakkozni magamban, miről is beszélgethetünk épp. :D De főleg csak szakmai dolgokról szokott szó esni, így alapból kizárom a "Milyen volt a hétvégi bulid?" és hasonló kérdésköröket: ez nem szokott szóba kerülni. :)

Így ma Eszterláncoltunk, Zimme-zummoltunk, bemutatkoztunk egymásnak és "megtanultuk" a "Milyen gyümölcs van ma?" kérdésre adható lehetséges válaszokat. Csak hogy értsétek: igen, nem túl szép magyaros mondat ez, de erre lehet úgy válaszolni, hogy nem kell tárgyesetet vagy bármi más ragozást használni. A gyümölcsök pedig mindig jönnek, mint odahaza az alma: de itt szorgos anyukák bevállalják, hogy felszeletelik, meghámozzák, kandírozzák :) a szállított gyümölcsöket. Így almától, szilván át, szőlőig mindig van mindenféle, egyszerre több gyümölcs is feldarabolva egy dobozban. És hogy a német gyerekek ízlését is reprezentáljam: a répa és az alma fogy ezerrel, a banánt alig eszik. Érdekes, nem?!

Tehát abban reménykedem, ragad valami rájuk, de talán van remény, mert ma két kölök úgy jött be az órára, hogy "Jó reggelt!" (dél volt, amúgy) és hogy "Szia", mindezeket perfektül artikulálva. És folytattuk az "Ungarn-Mappe" elkészítését.

Mindemellett: Süleyman megmakacsolta magát, és nem mindig csinálja ELSŐRE, amit mondok. Ugye milyen rossz ez a gyerek?! :D. Marek-ot egészen gyermekemmé fogadtam, lassan szimbiózisban élünk, mert minden órán mellette ülök, és magyarázom neki külön, mi is a teendő. Jön is már szünetekbe is oda, hogy hallo, és mosolyog rám. NA meg bohóckodik, mondtam is neki, hogy bohóc, kinevetett. :)
Frau Göbbleküpple (tudom ám a rendes nevét... :)), aki igen vallásos, állandóan szentekkel traktál, Szent Erzsébet kapcsán, hogy tudom-e hol született, mert hogy Magyarországon született blabla. Majd az egyik szünetben betalált, hogy majd ha kicsit több időm lesz, meséljek már neki arról, hogy mennyire működik nálunk a katolikus vallás, mert hogy a nemtudomkije Magyarországon él, és hogy az ilyen keleti blokkokban, ahol szocializmus volt, ott nem is igen gyakorolják már a vallást. Na, hát igen jó emberére talált mondhatom. Kezdjem azzal, hogy ateista vagyok, hátha nem is kérdez tovább?!

Hát ezek történnek mostanában a suliban.
Most pedig tán nyugovóra is térek, bár egész jó alkotófázisban vagyok, ahogy vissza-visszaolvasgatom szavaim. :)

Ölel és csókol mindenkit, Frau Molnár, a heynekenweg-i házirabszolga :)

Weihnachtsmarkt, terrorveszély és a "Ceasar-kutya"

Igen rég írtam már, de pár napja gondoltam bele, hogy lassan november vége van. Nem tudom, mikor szaladt el így az idő, és hogy én mégis hol voltam, hogy észre sem vettem. A nem írásomnak oka lehet az is, hogy kevesebbet jutottam el odáig, hogy az e-mailek és közösségi hálók csekkolása után még írni is legyen időm. Dolgozom ... Úgyhogy suliból rögtön oda szoktam menni, és olyan 8-9 felé érek haza, ekkor már csak arra van energiám, hogy még nagyjából összepakoljak másnapra, mert 6kor már kelni kell. Másik oka, hogy nem írtam, talán az lehet, hogy mostanra már minden megszokottá vált: nem érdekes már annyira az, hogy Fachwerkhausokat látok, vagy hogy az iskolában milyen más a rendszer. Természetesen biztos akad még felfedezni való, csak odáig nem jutok :)

5 napja megnyitott a Weihnachtsmarkt, és 5 napja kellett volna hírt kapnom, hogy maradok-e tovább, vagy sem. Ma kaptunk egy mailt, hogy ezzel nem tudtak foglalkozni, mittudomén milyen bajok miatt, de HAMAROSAN értesítenek. Ez a hamarosan azt hiszem elég szubjektív fogalom, így nem reménykedem abban, hogy a héten talán lesz ebből bármi is. Mindemellett Marion és a suli is kétnapi rendszerességgel érdeklődik a meddig? felől.
 De a Weihnachtsmarktra visszatérve: nagyon nagy, és rengeteg (már most) az ember. Vagy 5km-en keresztül ehetsz haltól kezdve kolbászig mindent, sőőt még felmosólapokat is lehet kapni a ringlispiellel szemben. :D Egészen búcsú hangulata van az embernek a sok hintától, meg a szivárványszínben pompázó karácsonyi műházikóktól, ahol vagy épp a Mikulás bújuk be a kéményen és a feje már a másikon jön ki, vagy a kékfényű hó csúszik le a háztetőről. Giccsparádé XXL-ben.

Aztán egyik nap bezsélgettünk Katharinával, mert hogy mindig erősen hangoztatja, hogy majd ide menjünk meg oda, meg tök jó, de én már csak bólintok, hogy jó, persze, tudom, csak a szája jár: mindig lemondja, ha épp aktuális, vagy elfelejti vagy hasonlók. Így mosolygok neki, azt slussz. Na  a lényeg, hogy a minap is előtört belőle ez a szociális mozzanat, hogy csináljunk valamit a hétvégén. Én mondtam, hogy a Weihanchtsmarkton körbejárhatnánk, mert eddig még csak átsétáltam az egyik kereszteződésén. Erre ő, hogy NEEM, oda most nem lehet menni, mert hogy terrorveszély van, és hogy fokozottan őrzik meg bla bla. Nem igazán értettem, ami nem újdonság, mert szokott cifrákat beszélni. Megint bólintottam, hogy oké, oda akkor nem, de nem igen hittem, amit mond. Már csak amiatt sem, mert - talán nem is írtam még- mikor Marionék kutyavásárlásra adták a fejüket, Katharina is nagyon benne volt az ügyben. Aztán kérdeztem is tőle, hogy ugyan milyen kutyát vesznek: erre pssszst, ez titok, csak Marion meg ő voltak nézegetni, és még nem is biztos hogy lesz, de meglepetés lesz, egy kölyök Ceasar kutya. Jaj, mondom a pici fehér? Igen- mondja K. Na, akkora titok volt, hogy másnap már meg is volt a kutya. :D Én csak 1 hét múlva láttam a kutyát, mikor mentem le lisztet kölcsönözni. Azt mondja Marion: gyere be, itt alszik. Bemegyek, keresem a kis fehér gombócot, sehol nem látom. Mondja Marion, épp alszik, és a kanapéra mutat. Na, a kanapén egy már kifejlettebb (tehát nem kölyök) németjuhász- agár szerű, FEKETE kutya feküdt. :D Ebből kiindulva nem igazán hittem Katharina terrorriadalmának. De aztán mikor jó anyámmal értekeztünk, ő is mondta, így már hihetőbbé vált a dolog. :)


Katharina és a háztartásról lassan egy könyvet írhatnék ám. Nem tudom, ez a lány hogy élte túl, mikor egyedül élt, vagy legalábbis felügyelet nélkül: szerintem a Holdról jött, már lassan mást nem tudok elképzelni. Múlt héten szénné égetett egy edényt. Természetesen az edény volt a szar, mert 5 PERC (!!!) alatt odaégett benne a tej. :D Ez a mániája, hogy feltesz valamit főzni, majd bemegy a szobába, és magára csukja az ajtót. Az meg ott fő, majd ég. Az edény sorsa a kuka lett, azóta sem vett újat. Másnap el is vettem a közös dolgokból a grazi müzlis tálam. Levágnám a haját, ha történne azzal valami! Én este, hát volt már 10 is, arra értem haza, hogy súrolószerbe áztatja az egész főzőlapot. Nem szóltam neki, hogy az nem túl nagy ötlet, mert rászárad. Ott állt vagy 3 órán át, aztán meg mosogatta egy 1 órán át, hogy leszedje. Természetesen a vége az lett, hogy másnap, mikor főzni vagy csupán tiszta edényt szerettem volna a mosogatóról levenni, még át kellett mosnom egy jó párszor, hogy ne kapjak vmi mérgezést a súrolószertől. Megáldott vele az ég.

Megyek főzni, mert a menzakaját lemondtam: nem is annyira finom, hogy azért fizessek, és ha bent eszem, le is késem a buszom, és várhatok 1 órát a következőre.

Pussz mindenkinek, és írjatok, ha van időtök: akár ide, akár mailben.

5 nap

és kiderül, hosszabbítják-e, és ha igen, hány héttel a szerződésemet. Amitől függ, hogy hány asszisztens (magyar) szeretné hosszabbítani a kint létét. Ennek függvényében ítélnek meg heteket. Így nagy valószínűséggel hosszabbodik az enyém, de az nem biztos, hogy az év végéig.

Az elmúlt két hét sűrűsége jól összemosta a napokat, és most eszméltem rá, hogy már november közepe lesz, és hogy kb. 1 hónap múlva repülök haza. :) A naptáram szerint 66 napja vagyok kint. :) Már olyan izgalommal kezdem várni, hogy hazamehetek, mint a gyerekek a Mikulást. :)
A keddi napi helyettesítésem egészen jól ment már. Azzal kezdődött ugyan, hogy a másik másodikból beállított 10 gyerek, hogy az osztályuk szét lett bontva, így ők jönnek ide. Kicsit elhűltem, erről nem igen tájékoztattak. De megoldottuk. 36 német gyerekkel dolgoztam úgy, hogy ebből 10nek volt saját feladata, amit persze nagyon nem csináltak, a beszéd jobban ment. :) A csend fogalma átértékelődött erre az órára, páran nyavalyogtak, hogy "es ist mir zuuu laut" én meg mondtam, hogy bocs, most szokj hozzá. :D Mindemellett ők is pofáztak, akik nyavalyogtak, szóval úgy voltam vele, nem érdekel, ennél többre nem vagyok képes: 3szor végigrágtuk a szabályokon magunkat, miszerint csendben és egyedül dolgozom, a saját feladatommal törődöm, aminek a következménye az lett, hogy leültek és folytatták tovább a csacsogást. Az a módszer, hogy akkor most mindenki feláll, itt nem működik, mert hogy alapból nincs osztály vigyázz, így mikor mondtam, hogy akkor most mindenki feláll, nem is értették: kb. annak tudták be, hogy vmit akarok mondani, de magam sem tudom, mit, így letojtak :D A lényeg: túléltem, és ők is, kicsit zajosan, de 36 gyerekkel talán ez megbocsátható. :D

3 és fél napja szakad az eső. :)

Szerdán áztam el először, mikor visszatértünk a lampionos felvonulásból. Hát, elég rövidke volt maga a felvonulásos vezetés, a cseppkőbarlangról nem is mesélt a vezető. Gyerekekre tervezett Márton-napi vonulás volt, főleg, ismered-e Szent Márton legendáját. Kezdődött azzal, hogy egy denevérnek öltözött csaj konstatálta, hogy világos lett a barlangjában, és hogy gyerekek vannak ott. És kezdődött ez a kérdezz-felelek játék a színészek és a gyerekek között... :D Majd a barlangon végigmenve jött egy zenész, akit koldusnak hittek a gyerekek, aztán a várva várt koldus is megjelent és végül a "daliás" Márton katona is, akit mindenképpen már Szent Mártonnak mondtak a kölkök. :D És véget is ért a vonulás. Az összes lampionnak annyi lett, mind elázott az esőben, meg én is, amíg hazatekertem.

Csütörtökön, mivel elaludtam, így bicóval mentem egész a  suliig. Ez azért különleges, mert 1 hónapja csak a buszig tekerek el. Gyönyörű őszi volt az idő, és tök jó volt újra az erdőn meg a földeken keresztül menni. Láttam, hogy a birkák ott vannak mellettem kiterelve a mezőre, és egy kutya, nagyon komolyan véve a feladatát, őrizte is a nyájat: nagyon édesek voltak. :)
Aztán úgy délután fele kezdett is beborulni, keményen fújt a szél, és így, mire hazaértem, a kabátom ujjából csavarni lehetett a vizet.

Tegnap és ma is folyamatosan esik, úh. nem kívánkozom ki, de ma már nem ártana levegőznöm. Mindamellett, hogy téli csizmát és farmert kéne vennem, ezek egészen sürgős dolgok, mert a csizmám beázik, a farmerom meg megreccsent. (nem nevetni :))


És felétek, kedves blogkövetők, mi a helyzet? Szívesen olvasnék továbbra is pár sort, ha van időtök írni!


Üdv mindenkinek

Képek

Eljutottam odáig is, hogy képeket töltsek fel újra a Picasára.

Lettek új albumok: Köln-Bonn-Comeniustreffen és Dortmund névre hallgatnak. Valamint bővítettem a Sonnenschule és a Heim albumokat is. A képek mellett igyekeztem mindenhová képaláírást is fűzni, hogy élvezetesebb és információ-dúsabb legyen a nézegetés :)

Csók

Orsi

u.i.: A képek a blog bal oldalán levő képek felirat alatt lévő minikép rákattintásával érhetők el.

Életjel

Ennyire futja most, de nem feledkeztem el rólatok, csupán az elmúlt hetekben felgyorsult az élet. Nagyon röviden, volt ugye Bonn, meg a találkozó: izgalmas volt, és jó volt hallani mások történeteit is, kivel-hogy bánt el a sors az asszisztensi munka során :) És azt is "jó" volt hallani, hogy másoknak sem megy oly könnyen a barátok szerzése, pont azokból az okokból kifolyólag, amiért nekem is nehézkesebb volt (idős tanári kar, nincs kedv az egyedüli utazgatáshoz stb.). Elenivel lassan úgy leszünk, mint borsó meg  a héja. Najó, azért mégsem, de az elmúlt hetekben, mióta ismerjük egymást, elég sok közös programunk volt. Aztán az elmúlt héten, Bonn és Dormtund közti vasútvonal tüzetes megismerése mellett (ugyanis napi kétszer ingáztam oda-vissza, mert Szilvi barátnőm meglátogatott idekint) nem is igen aludtam. A héten nem volt olyan nap, hogy éjfél előtt hazatértem volna. Hétközben Bonn, meg suli, meg Szilvivel városnézés. Hétvégén színház vagy mozi Elenivel. Nagyon élvezem, hogy végre nem kukulok itthon. :)

Mindemellett a héten nem mehettem Düsseldorfba, mert helyettesítenem kell Beatrixot a 2-ban. Ma már túlvagyunk az 1. napon :), bekeményítettem, mert dumálnak egész végig. Holnap kíváncsi leszek, mi lesz belőle. :) Úh. a düsseldorfi kirándulásról le kellett maradnom. És, ami még jó hír lesz, talán, ...

Tudom, hogy nem sikerült túl izgalmasra, elnézéseteket kérem. Egyelőre ott tartok, hogy remélem, túlélem a hetet, mert már most hulla fáradtnak érzem magam. Szerdán már lesznek Beatrixék, mert hogy PISA-ban vannak, ezért kell helyettesítenem. Mindamellett pedig ezt totál nem szabadna, vagyis a bonni találkozón elmondták, hogy ez illegális, csupán a felelősségvállalás miatt sem szabadna nekünk egyedül órát tartani, úgy, hogy senki nincs ott. PISA-ban meg azért vannak, mert 3 partneriskolával (olasz, magyar, francia) együtt is benne vannak vmi Comenius projektben, és azon dolgoznak. Abba én is belesegítettem az Obstsalatos képeimmel, meg a megszerkesztett oldallal a nemzetközi Kochbuch-hoz. :)

Szerdán megyek a 2-osokkal egy cseppkőbarlangba Márton-napi felvonulni. Erről már írtam is, talán annyit, hogy félek a rókától. :) Mostanában már a helyi járatokon is rosszul szoktam lenni :S

Remélem megelégedtek ennyi írással is.

Pussz mindenkinek így 2 hónap távlatából :)

Frau Molnár :)