...

Nos, a lakáskeresésem egyelőre alább hagyott, több okból kifolyólag is. Főleg amiatt, hogy nem találtam megfelelőt, ami a tömegközlekedéshez is közel lenne. Ezek mellett vitáztunk itthon egy jó órát biztos, és most nem is írnék már arról, mi minden merült fel akkor, a lényeg, hogy arra jutottam: felesleges bármivel is érvelnem. Valójában elegem van Katharinából, minden szempontból: megeszi/issza vagy éppen elveszi a dolgaim megkérdezés nélkül, és ha rákérdezek, mert feltűnik, hogy 3 liter vizet nem ihattam egy nap alatt, és felkutatom egy üveg vízért a lakást, hogy biztos én vagyok a hülye, és csak máshová tettem, de nem, és akkor félve rákérdezek, nehogy én legyek a hülye magyar, hogy talán ő vette el, akkor a válasz: ja, igen, majd vesz egyet. Na, ez kiveri a biztosítékot, erősen! Úgyhogy nem mondanám, hogy túl jól érezném most itt magam.

Viszont, apró örömök: kaptam a suliban a budihoz kulcsot! :D Így nem kell más nyakára járnom, ha épp' vécéznem kell. Sőőt, ez a kulcs nyitja a Kunstraum-ot is, ahol a millió papír van ;), és a nyomtatós termet is, na meg az összes osztálytermet. Ezen kívül, úgy tűnik, hogy lesz egy magyar szakköröm, végre. Még semmi nem biztos, de jött csütörtökön egy másodikos kislány, hogy "Frau Molnár, én jelentkeztem ám a szakkörödre!" :) Édes. A gyerekek továbbra is nagyon aranyosak, és feldobják a napjaimat! :) Najó, már amelyik... :)

A kávézóban még nem voltam, de amúgy még Dortmundban sem voltam, mióta visszajöttem. Összeszedem magam azért, hamarost, csak most még nem megy...

Pussz nektek odahaza!