és elhagyom a Ruhr-vidéket minden kedves, megmosolyogtató, őrjítő, sírós és nevetős percével. Most már várom, mert tudom, hogy nincs már miért itt lennem. Lezártam magamban is ezt az időt, és nagy erővel vetem bele magam az újba, és majd az annál is újabba. Persze, Szarfészek megkönnyíti a helyzetem, hogy örüljek a hazaútnak - de lesz neki meglepetésem, az már biztos; szép stílusos. Édesanya lebeszélt a samponba keverendő szőrtelenítőszerről, illetve, hogy glauber-sót keverjek a vizébe, mert hát amilyen faszfej, feljelent a rendőrségen, és lehet a német rendőrök és igazságügy nem röhögi ki, hanem elkezd utánam nyomozni. Na, a lényeg, hogy ez a para rám is átragadt, így maradt a "saját fegyverével vágjunk vissza" módszer - érlelek már jó pár hónapja egy kinyitott majonézt a konyhában, főleg erre a célra, amivel kedves ketchupos ajándékát fogom honorálni, mellékelve hozzá az én cipős képeimet és egy üzenetet, hogy nem tudtam viszonzás nélkül hagyni az egyedi ajándékát! Bár a bosszúvágyam ennél nagyobb, ha végigpergetem magamban, miket művelt velem. De igyekszem intelligenciával megoldani a dolgot!
Az Osterferienem fantasztikus volt. Nyugat-Németország már a lábam előtt hever, autópályáit tekintve mindenképp. A trip jól sikerült: minden nap más város. A lábunkban van vagy 100 km. Gyönyörű helyeken jártunk, jó volt a hangulat és a rokonlátogatásom is szuperül sikerült. Bocsánat, ha nem részletezem, de már olyan rég is volt, hogy nagyon kell kutakodnom az emlékekben.
Jajj, de jó is lesz már otthon - jó volt a hazai humor, végre! :)
Ja, és igyekszem nem ezzel a bejegyzéssel lezárni a blog-karrierem. Holnap suli és búcsú és ölelések és könnyek... ciao ciao
Hüpp-hüpp!
VálaszTörlésJó utolsó napokat, pillanatokat!!!